Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-10 / 20. szám

nokai, a tavalyi Duna Serleg nyertesei, Andrew Sinkinson és Lorraine Barry lettek megérdemelten és fölülmúlhatatlanul ismét az elsők. A pár erőssége mindenképpen a keringő, a tangó, s úgy tűnt, hogy a quickstep — ez a rendkívül könnyednek látszó, ám nagyon nehéz tánc — kimondottan kedvencük. A latin-amerikai táncokban egyébként nem versenyeztek. A standard táncokban a finn pár, Erik Hento és Helena Ahti lett a második, a harmadik pedig a hazai

Mário Drobny és Tölgyessy Szonya, Csehszlovákia

Ja rosta v Matusky és Katarina Feketeová, Csehszlovákia

A tancverseny abszolút győztese a finn pár: Erik

Hento és Helena Ahti

Három ragyogó, fergeteges este tanúja lehetett Szlovákia fővárosa. Huszadszor rendezték meg itt a már hagyományos társastáncversenyt, amely az elmúlt évek során kétségtelenül Európa legrangosabb táncversenyei közé sorakozott fel. Ha meggondoljuk, nem kis eredmény, hiszen annak ellenére, hogy közvetlenül a háború után két tánciskola is működött a városban, 1958 előtt egyetlen táncospárunk sem volt, amely nemzetközi versenyeken vehetett volna részt és egyetlen táncklub sem, amely a táncosok gondját viselte volna. A Művelődési és Pihenőparkban 1958 februárjában alakult meg az első szlovákiai táncklub, s ezután — viszonylag rövid idő alatt — a társastánc elkötelezettjei felzárkóztak, ha nem is a világ, de legalább Közép-Európa táncosai mögé és elég erősnek érezték magukat arra, hogy 1964 májusában meghirdessék az első nemzetközi táncversenyt. Annak rendje és módja szerint a standard (sorrendben: angol keringő, tangó, bécsi keringő, slowfox, quickstep) és a latin-amerikai (samba, cha-cha, rumba, pasodoble, jive) táncokban. Talán érdemes megemlíteni, hogy első táncversenyünkön osztrák, svájci, NDK-beli és csehszlovák táncospárok léptek parkettre — köztük pl. az osztrák Pfeifer házaspár és Fischer testvérek Európa elsők voltak annak idején; s hogy Nagy-Britanniának a társastánc igazi nagyhatalmának

képviselői 1966-ban jöttek el táncversenyünkre (a másodikra) először, s azóta több Duna Serleggel tértek haza a szigetországba. Időközben, tehát húsz év alatt, természetesen a hazai táncosok több generációja nőtt fel, s a tény, hogy otthon felvehetik a versenyt akár a világelsőkkel, mindenképpen előbbre viszi őket, az erős nemzetközi mezőny, a konkurencia jelenléte hatással van fejlődésükre és arra kényszeríti őket, hogy lépést tartsanak a legjobbakkal.

Az idén tizenkét országból összesen huszonhat pár versenyzett az első estén — a már felsorolt — standard, a másodikon pedig a latin-amerikai táncokban. A kilenctagú nemzetközi bírálóbizottság esténként tizenkét táncospárt juttatott a középdöntőbe. A zsűri több tagja, így az angol Danny McBride, az osztrák Günther Döller és a norvég Trond Haar már ismerősek nálunk, hiszen nem először látták el a posztjukkal járó — elég nehéz feladatukat. A zsűriben helyet foglalt egyébként Helena Stiavnická is, aki a hetvenes évek elején sikeres táncosnő volt.

Úgy látszik, már-már hagyomány — mert nemcsak a tavalyi táncversenyen, hanem korábban is mindkét csoportban egyidejűleg egy-egy angol pár vitte el a pálmát, azaz pontosabban a serleget. Az idén is így volt, a standard táncok jelenlegi viiágbaj-