Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-10 / 20. szám
FÓRUM Rövid hírek Buzita (Buzica) központi község a Kassa (Kosice)-vidéki járásban. Általában mozgalmas itt a kulturális tevékenység, melyet a 4—5 éves kutúrház alkalmazottja, ifj. Bodnár András szervez. Járásunk számos esetben itt tartja járási kulturális rendezvényeit, versenyeit, rendszeresen jár hozzánk a Thalia Színpad. Az érdeklődés mindig nagy. a környező falvak lakossága is eljár ide, az előadásokat az efsz és a helyi pedagógusgárda is népszerűsíti. Sokat tesz a siker érdekében a Csemadok és annak elnöke. Mohnyánszky Mihály. Nemrég ez a szervezet szép Petőfi-estet rendezett a tanítók közreműködésével, melyen fellépett az éneklőcsoport is. Májusban kerül sor a „Kanyapta menti ünnepségre", melyen sok járási csoport vesz majd részt. Ekkor avatjuk fel az új kultúrház mellett elkészült szabadtéri színpadot. Nálunk a faluban gyakoriak a diszkók, szívesen járnak ide a fiatalok távolabbi falvakból is, s bár másutt mindig panaszkodnak a diszkózókra, nálunk nincs baj a fiatalokkal. Fegyelmezetten, emberhez illőn viselkednek. Lehet persze, hogy ez is csak szervezés kérdésé. BARTA GÁBOR A Csemadok Stúrovói alapszervezetének színjátszói csoportjuk fennállásának tizedik évfordulója alkalmából egész estét betöltő vidám, szórakoztató műsorral kedveskedtek közönségüknek. Hát ez is érdekes, nem?! Ünnepen kapni szoktak az ünnepeltek, nem adni. ám a színjátszók most is adtak, s hogy milyen szerencsésen válogatták össze ajándékukat. arról a siker tanúskodik. Többszöri ismétlés, telt házzal! E jelenetsorok a szórakoztatás mellett arra is jók, hogy észrevegye a közönség, milyen sokféle egyéniség tép színpadra egy ilyen csoportban. Mert ezúttal érvényesülhet mindegyikük énej. mindegyikük beleépül a műsor egészébe. Most látható igazán, hogy az amatőr színjátszók munkájának eredménye mennyire kollektív alkotás. Most, hogy részleteiben is ízelítőt kapunk belőle. S ezt az élményt semmiféle televízió nem tudja nyújtani, sem pótolni. Hisz itt közvetlen az élmény, élő a színház, mert rólunk van szó, a minket közvetlenül érintő jelenségről... Nem hiszem, hogy haldoklik az amatőr színjátszás, mert újra láttam, friss, időszerű, gyorsan reagálló tud lenni. Olyan, akár a régi színjáték, mégha olcsónak tűnnek is eszközei. Azonnal reagál, azonnal nevel. Azt hiszem, másutt is hozzá kellene látni a dologhoz. Tenni, amit kell, ahogy a átúrovoiak teszik. Köszönjük nekik a jubileumi előadást! SOÓS BÉLA, Garamkövesd (Kamenica n./Hr.) Mi így csináljuk Ilka Vilma, az SZNSZ aiistáli (Hroboftovo) alapszervezetének titkára: — Kétezer lakosú községünkben kb. 250 a nőszervezeti tagok száma. Elnökünk évek hosszú sora óta Écsi Klára, aki nagyon agilis, tevékeny. Szépen sikerült a legutóbbi évzárónk, a sporttelepen tartottuk meg. mindenki külön meghívót kapott, és el is jötL Értékeltük az eredményeket, megbeszéltük a további tennivalókat. Szervezetünk részt vesz a polgári ügyek testületének minden rendezvényén. Egy-egy tagunk elmegy a névadókra, a házasságkötésekre stb.. és kis ajándékot is viszünk az ünnepeiteknek. Minden évben megszervezzük a 70-éves polgárok köszöntését, idén februárban pedig a negyvenéves lakosoknak rendeztünk ünnepséget. Jó az együttműködésünk a falu többi tömegszervezetével, a vöröskereszttel például együtt köszöntöttük a véradókat. Bekapcsolódtunk a nőszövetség „A társadalomnak, a családnak, önmagunknak” elnevezésű akciójába, így a falu óvodagondja már megoldódott. Hamarosan megnyílik a cukrászda, amire már szintén nagyon vártak a falu lakói. Járunk kirándulni, rendben tartjuk a temetőt. s nemsokára átadásra kerülő egészségügyi központot is a nőszervezeti tagok takarítják ki majd. Részt veszünk a tömegszervezetek szocialista versenyébe, s elmegyünk minden szervezetnek a rendezvényeire. Nem sikerült viszont szervezetünkben végigvinni a kis családi iskoláL talán három-négy előadás után félbeszakadt az egész. Most újra tervezünk egy orvosi előadást, talán sikerül negyven-ötven asszonyt összehívni rá. Hogy milyen gondjaink vannak még? Hát kevés az akciókra a pénzünk. Eddig volt edénykölcsönzőnk, abból volt egy kis bevételünk, most viszont, hogy már minden rendezvénye esküvőt a sportklubban tartanak, nem tudunk mit csinálni az eredményeinkkel. Ami a terveinket illeti, megemlítem, hogy egy felmérést szeretnénk készíteni arról, milyen körülmények között dolgoznak a nők községünkben, mire lenne szükségük, miben segíthetnénk nekik. Elmegyünk, körülnézünk majd a magtisztító állomáson, a szövetkezetben. El kell még mondanom, hogy általában jó véleménnyel van rólunk, níjszervezeti tagokról a falu. Elég sok fiatal is jön közénk, jelentkeznek maguktól, de előfordult az is. hogy egy hetvenöt éves néni jelentkezeu. Meg vagyunk elégedve a tagjainkkal, ha valamit tenni kell. mindig akad elég jelentkező. Mi mást dicséretképpen nem tudunk nekik adni, csak szép szót. -tha-FOTÓ: PETER ZÁHRADNÍK [Mi, hatvan körüliek... Szívesen beszélnék ilyenkor tavasszal én is valami könnyed, mosolygós, derűs témáról, de az étet nem igazodik az évszakokhoz. A közelmúltban olyasmi jutott a tudomásomra, ami azóta is nyomaszt, ha rágondolok. Egy idős — ha ugyan egy hatvanhárom éves nőt ma annak lehet nevezni — asszonyról van szó, aki már hosszú évek óta a mi környékünkön lakott, s kiegyensúlyozottan, szerető családi körben, hasznos elfoglaltság közepette, de nem hajszolódva töltötte életét. Általában csak Öli néniként emlegették. Jómagam nem álltam vele közelebbi barátságban, de néha az üzletben, a villamosnál, a közeli tóparton ejtett sétáknál ha találkoztunk, váltottunk egymással néhány barátságos szót. Tudtam róla, hogy melyik vidéki városból való, s hogy csaknem egyidőben vesztette el a férjét itteni kis unokájának születésével. A lánya ugyanis itt dolgozott, itt volt férjnél, a fővárosban. Egészen természetes volt, hogy följött Böskéhez meg a pici Erzsikéhez, kicsit segíteni, kicsit felejteni, aztán megint visszautazott a családi házba, amin bátyjával osztozott, miután az válása után visszatért régi otthonába. Öli néni egy ideig ingázott, hol itt töltött néhány hónapot, hol ott, de mikor a baba egyéves lett s Böske visszament a munkahelyére. kiderült, bizony szükség lenne a nagymama állandó jelenlétére. Akkor nem kellene a kis Erzsit kora reggel a bölcsödébe cipelni, meg aztán mit soroljam tovább, mindnyájan tudjuk, mennyi mindenre jó egy nagymama a háznál. Öli néni nem is szabódon, ráállt, hogy végleg fölköltözzön, annál is inkább, mert a sötét hajú, göndör fürtű Erzsiké mind jobban a szivéhez nőn. Ment is minden szépen a maga rendjén, mígnem Öli nénit alig egy éve megint nagy fájdalom érte. Baleset következtében elvesztene a lányát. Nagyon nehezen heverte ki a tragédiát de on volt a kis Erzsi, aki most méginkább az ö szeretetére. gondosságára volt utalva, s a tizenkét éves kislányban lána most már a lányát is. Gyakran lánam őket együtt az utcán, néha kézenfogva mentek egyetértő beszélgetésbe mélyedve. Kétségtelen, Erzsiké is őszintén ragaszkodott a nagymamához. A napokban aztán furcsa hírek kezdtek szállingózni a környéken, melyek végül az én fülembe is eljutottak. „OH néni csomagol". „OH néni visszaköltözik vidékre". „OH nénit a veje kiűzi a házból." Nehezen tudtam ilyesmit elképzelni Öli néni vejéről, bár csak látásból ismerem. De valaminek mégis csak történnie kellett, hisz azt mondják, nem zörög a haraszt... Egyszer aztán az üzletben, miután szokás szerint váltottunk néhány udvarias szót, megkérdeztem Öli nénitől, van-e valami alapja a szóbeszédnek. Szavaimra arca megrándult s szeme megnedvesedett, de nyelt egyet s erőt vett magán. Úgy éreztem, okosabb lett volna hallgatnom, csúnya tapintatlanság volt egy futó ismerős sebéhez nyúlni. — Igen — mondta halkan —, a helyzet úgy alakult, hogy a nyár végén visszaköltözőm a szülővárosomba. Hallgattunk, többet nem mondott, én meg inkább a nyelvemet haraptam volna le. minthogy faggatóddzam. Hazafelé menet egyszerre csak hozzám csatlakozott. Úgy látszik, kikivánkozott belőle a történet, megkönnyebbülni vélt általa. Az egyszerű, mindennapi eset számára tragédiát jelentett. Béla, a veje, bejelentette, hogy nemsokára megnősül. Ez kicsit szivén ütötte, mert úgy találta, túl hamar lép valaki a lánya örökébe, de nem lehetett ellene kifogása. Az új asszony is hoz egy kislányt a házhoz, Erzsiké egyik osztálytársát. Béla jövendőbelijével a szülői értekezleteken ismerkedett meg, ahová azelőtt rendszerint Böske járt. A két kislány tehát nem idegen egymásnak, ami jó. Béla mindent szépen, meggyőzően el is magyarázott. Többek között azt is. hogy ennyi ember már nem fémé meg kényelmesen a lakásban, nehezen is szoknának össze, súrlódások mérgezhetnék az életüket, amit jobb lesz megelőzni. Hiszen a kedves mamának van hova mennie, ott a szülői ház, sem ö, sem a bátyja nem lenne egyedül. Ez igy mind okosan, jól hangzik, csak éppen azzal nem számolt Béla, hogy ő már nem tudja elképzelni az életét Erzsiké nélkül. Hogy Erzsiké, akit pici kora óta nevelt életénő 6
