Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-03 / 19. szám
TÁJOLÓ KÖNYV Tévedésből jelentik „Körülröhögte volna, aki azt mondja neki, hogy majdan filológusok dolgozzák fel a hagyatékát, diákok választják szakdolgozati témául és irodalomtörténészek boncolják műveit..." — írta Karinthy Ferenc huszonöt esztendővel ezelőtt Rejtő Jenőről, akit mint P. Howardot. a ponyvaregényparódia-írót ismert meg a világ. „Volt azonban egy másik Rejtő Jenő is — említi Dallos József, a budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában az idén megjelent vaskos gyűjteményes kötet utószavában —, a színpadi szerző. Sikeres operettjeivel és száznál is több kabaréjelenetével küzdötte el magát odáig, hogy a múzsák neveletlen gyermeke, a Színház, a keblére fogadja." REJTŐ JF NŐ Tévedésből Jieruik xti'm Rejtő becsavarogta a világot. Szívderítő történeteit azonban Budapesten, kedvenc törzshelyén, a Japán kávéház egyik asztalánál vetette papírra. Pár óra alatt megírt egy jelenetet. Főhőse a tisztességes, nagyon egyszerű, nagyon-nagyon félszeg, és nagyon-nagyonnagyon szerény, kopott ruhában csetlő-botló. családjáért mindent vállaló Kisember, aki talán kissé nehéz felfogású, talán kissé csökönyös, de végtelenül becsületes, és egy kis pénzmagért — a tisztesség tágabb határain belül — szinte mindenre vállalkozik: önbetörést követ el, hamis tanúzást vállal. Napóleonnak öltözik, vagy a saját felesége házasságtörési perében (hamis)tanúskodik. És szinte menetrendszerűen mindent félrehall, amiből aztán számtalan bonyodalom származik. A másik Rejtő-figura viszont okos. bátor, merész, ravasz, nőcsábász. pesti vagány, előkelő klubokba jár... Azt hiszem, A jutalomjáték a kötet legszebb, legszórakoztatóbb darabja. A könyv néhány harsány humorú kabarétréfája óhatatlanul Salamon Bélát juttatta eszembe, hisz egyik-másik jelenetet a nagy magyar jellemszínész-komikus felejthetetlen előadásában már láthattuk a televízió képernyőjén. S mintha eleve ..Aranyoskámnak" irta volna Rejtő ezeket a viccsorokat. Könynyed, szellemes, néhol rekeszizom-repesztö hahotára ingerlő, élcekke! megtűzdelt írások sorakoznak a lapokon — egyfelvonásosok, kabaréjelenetek. Érdekes olvasmány a „Tévedésből jelentik", s hálós téma, nagyszerű forgatókönyv, segédanyag a vidéki alkalmi színtársulatok számára... ZOLCZER LÁSZLÓ Gyertyafénykeringő Egy vékony könyv fekszik a recenzens íróasztalán. A fiatal magyar irónemzedék talán legtehetségesebb tagjának első novetláskőtete. Kétszázhúsz oldalon hét novella és egy hangjáték. Annyi mindent lehetne elmondani róla. s mégis olyan nehéz elkezdeni. A recenzens tehát bajban van. De elég felütnie a könyvet, és a sorok közül fiatal és idős emberek lépnek elő egymás után; csalódott emberek, akik tudják, hogy tervükből, álmaikból úgysem lesz semmi, ezért egyre többet gondolnak rá, megtört emberek, akik nem teljesen biztosak benne, hogy mit is akarnak, akik mindig máshol vannak, mint ahol megtörténnek velük a dolgok, akik elindultak az igazságot keresni, de végül belátták. hogy nincs sok értelme, mert egyes dolgokat nem kell megérteni, hanem elég távolra kerülni tőlük, hiszen úgyse lehet mindent érteni. Fáradtak, fásultak, indulatosak. Átéltek háborút, nyilas tenort, politikai sorsfordulókat. Állandó hiányérzetük, kielégítetlen vágyaik, törekvéseik görcsökben raktározták beléjük a vadságot. Halálra ingerli őket a fölényes, kihívó viselkedés. Betegek, magányosak. Zárt sorokban lépdelnek a recenzens felé. kezükben gyertyát szorongatnak. Némelyikük próbál megszabadulni tőle, a feszület elé helyezi, vagy a boroshordó tetejére rakja, mások zilált egymásutánban a sírokra állítják vagy a lakodalmas teríték közé. Kutyák szegődnek nyomukba. Közben szakadatlanul esik az eső. mintha az eredeti szándékok elmosására, változás előidézésére lenne hivatott. A távolból keringő dallama csordogál az eseményekkel sodródó tömegbe. Többen átveszik, lehunyt szemmel dúdolják. Néhányan megállnak. Töprengnek, latolgatnak, számonkémek. vallanak. Történelemről és magánéletről, kötődésekről és hovatartozásról. Próbára teszik önmagukat, próbára tesznek másokat. Egyre gyorsul a keringő. A recenzens hirtelen tükör előtt ülve látja önmagát. Mellette gyartyacsonk pislákol. Szemtanú volt, immár tehetetlen résztvevő lett. A félhomályban még nyomasztóbb az ellenállhatatlan keringőmotívum egyhangú ritmusa. A közelben állók hangosan nevetnek, nehogy sírva fakadjanak. Valahol már elkezdődött valami, amiből megint kimaradtak ezen a gyertyafényes alkonyon. Itt a recenzens becsukja a könyvet, melynek címlapján az áll. Csengey Dénes: Gyertyafénykeringő Olyan könyv ez, mely kényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. hogy identitásunkat felülvizsgáljuk és megőrizzük. Ahogy Csengey írja a nálunk is megvásárolható kötet fülszövegében: „Nem arra születtünk. amibe — a lélegzetvétel természetességével kellene viselnünk és sugároznunk ezt az érzést, nem pedig dacokkal, fenekedésekkel, átokkal, gyűlölködéssel és vereségek elöérzetével megterhelve vánszorognunk alatta, a közép-európai kárhozott lelkes évezredes karavánútjain." A. SZABÓ LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁS Eugénia Lehotská „arcai" Az érsekújvári (Nővé Zámky) Művészetek Galériája első tavaszi tárlatán Eugénia Lehotská, a bratislavai Képzőművészeti Főiskola tanára mutatta be több mint félszáz alkotását: portréit, tájképeit, gobelinjeit, grafikáit, illusztrációit, valamint plakátterveit. A kiállítás célja és feladata az volt, hogy egy szépen alakuló és már több eredményt felmutató festői pálya hosszmetszetét elénk tárja. Ennek az elvárásnak azonban nem tudott eleget termi a bemutatott anyag: már csak azért sem, mert ehhez ez a kiállítóterem kicsi. E sorok íróját elsősorban a groteszkbe hajló, stilizált portrék lepték meg (Önportré. Janka. Móni, M. L portréja). Tájfestészetének a szikársága csak az első pillantásra ellentmondásos, hiszen nála a tágas tér ugyanúgy tartozéka a horizontnak, és a látványnak, mint a beleálmodott valóság. Lehotská grafikái és sokszínű könyvillusztrációi kivételes rajzkészségről tanúskodnak. Filmplakátjai feszes grafikai szerkesztésükkel, formaérzékükkel azt az utat villantják fel. amely a szlovák plakátmüvészet megújulását jótékonyan gyorsíthatja. Lehotskátó! szerencsére távol áll az „új festőiség" kétes értékű póza. Szabadon engedett fantázia, és keretek közé szorított művészi szigor, a „korstílus eszközeinek" helyes alkalmazása jellemzi műveit. VÖRÖS PÉTER HANGLEMEZ Whitney Houston Kevés olyan előadó létezik, akinek a debütáló albumát a szakma és a közönség is egyaránt óriási ovációval fogadja. Általában egy-egy énekesnek (énekesnőnek) évekig keményen kell dolgoznia, hogy ismert és sikeres legyen, hiszen csak a népszerűség nyújthat igazi biztosítékot arra, hogy hanglemeze nem marad eladatlanul az üzletek polcain. Igaz, a mai előadók karrierjéhez nem feltétlenül szükségeltetik az egyéni hang. a tehetség. a tudás. Elég, ha valaki megkapóan szép, különleges és szexis, a hangját úgyis a „csodagépek" színezik és alakítják. Az már külön szerencse, ha valaki csodálatos hanggal rendelkezik, és ráadásul még csinos isi Whitney Houston-t minden bizonnyal ebbe a kategóriába kell besorolni. Elbűvölő szépsége kristálytiszta hangjával párosul, melyet zenész szüleitől örökölt. Első albuma óriási siker lett. Hogy miért 7 Erre rögtön választ kapunk, ha meghallgatjuk a nagyszerű „fekete korongot", amely nálunk az Opus és az Ariola-Eurodisc közös gondozásában jelent meg. Igazi profimunka. Az albumon található dalok úgy íródtak, hogy az énekesnő három oktávos hangterjedelmét minél jobban kihasználhassa. így nem is csoda, hogy szinte valamennyi dala megjárta már a slágerlisták előkelő helyeit. A szó jó értelmében vett slágerek mellett (mint a How will i know. You give bood love, vagy a Saving all my love for you) az albumon több gyönyörű lírai dal is található (All at once. Greatest love of all), melyeket az énekesnő előadásmódja mellett a vonóshangszerek játéka tesz — ha lehet egyáltalán — még líraiabbá. A lemez érdekessége még, hogy több dalban Whitney duettet énekel Jermaine Jacksonnal (Take good care of my heart. Hold be. nobody loves me like you do). A közös éneklés annyira megtetszett nekik, és persze a közönségnek is, hogy Jermaine Jackson következő lemezén Whitney „segít be” néhány dal erejéig. Az énekesnő, úgy látszik, az első nekifutásra megtalálta azt a stílust, amely legközelebb áll egyéniségéhez, és melyet a közönség is azonnal elfogadott. Ez lenne a nyolcvanas évek soul zenéje? Erre a kérdésre a választ csak Whitney további albuma, vagy albumai adhatnak. Az viszont biztos, hogy ő volt az, aki jött, látott és győzött és ráadásul minden zenész „titkos álmát", a zenei Oscart, a Grammy-díjat is neki ítélték. Reméljük, nem „hulló", hanem egy „állócsillag" került a popzene egére, s évek múlva is képes lesz gyönyörködtetni a zenehallgatók népes táborát. ANTAL TAMÁS nö 18
