Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-03 / 19. szám

QUl-IQ* UJW UL UJ-JI—LU h- LU-J §

Március 23-án hozták nyilvánosságra újságjaink a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveit. Mint a tájékoztatók kifejtették, a módosítás célja, hogy a dolgozók és a munkáltatók közötti viszonyban elmélyüljön a jogok és kötelességek egyensúlya, s mindezzel párhuzamosan erősödjék a szocialista demokrácia és a létbiztonság. Mivel ezek a kérdések mintegy nyolc és fél millió embert érintenek, a dokumentumot nyilvános vitára bocsájtották.

Szerkesztőségünk az Elektrosvit 07-es, várkonyi (Vrakúö) üzeme dolgozóinak (az anyaüzem Érsekújvárott (Nővé Zámky) van a hozzászólásait kérte. S mivel nem könnyű helytől, klímától, helyzettől elvonatkoztatva véleményt formálni — s mivel az életben minden mindennel összefonódik — riportunk első felében az üzemmel, második felében a véleményekkel foglalkozunk. A szimultán grafikai megoldás talán segíti a megértést: hogy a dolgozók miért azt mondják, amit mondanak, és miért úgy mondják, ahogy azt leírtuk.

Amit az üzemről tudnunk kell: a várkonyi Elektrosvit hazai viszonylatban monopolgyártó, évente 1 millió 300 ezer darab ipari világítótestet állítanak itt elő. Az üzemnek 290 dolgozója van, a foglalkoztatottak kilencven százaléka nő. Az átlagkereset 2 350 korona.

S ha a dolgokat még ezután sem könnyű helyrerakni, idézünk a tájékoztatóból: „A kitűzött célok elérését csak a törvénykönyv nem biztosítja, csakis akkor gyakorolhat kedvező hatást, ha érvényesítéséhez megvannak a kellő feltételek."

A gyár és az emberek

A végére lehet ennek járni egyáltalán ? — kérdem. A csarnokban a bakelit jellegzetes szaga. Az asszonyok indulnak vissza a gépekhez. Mi is lehetne a legfőbb tanulság. amit a beszélgetésekből levonhatnék? Talán az itt következő három mondat: Jócskán vannak itt nálunk olyan „betegségek" — a rendellenességeknek vagy nyolcvanöt százaléka melyek egész gazdaságunk látleletére következtetni engednek. De csak jelzik a kórt"

.A betegség betegít. Ha a munkás azt látja, hogy igy-űgy megreparált nullára leírt gépen, rossz alapanyaggal kell dolgoznia, ő is megcsinálja a maga stik/ijeit Főleg, ha a mester feléje se néz. annyira ugyanis nem fizetik meg. "

„Érdeke a haladás ebben az országban mindenkinek, csak senki nem hajlandó addig igazán cselekedni, míg nem kap megfelelő biztosítékot arra, hogy munkáját megfelelő feltételek mellett végezheti és meg is fizetik."

Mikor az asszonyok a beszélgetés után fölállnak. nálam jobban talán senki nem vágyik friss levegőre. De fölöttünk csak a csarnok teteje.

„Azért jó itt. azt is írja meg" — szól vissza az egyik elmenőben.

Két részleget járunk be. Az első a szerelőcsarnok. Három szalagon dolgoznak itt az asszonyok, szám szerint hatvanhétén. A zajszint 87—88 decibel, a részleg veszélyeztetettnek számit. Fizetve a hármas osztály szerint vannak, ami 2 200—2 300 bruttó keresetet jelent: a kisgyerekes anyák szalagján dolgozók 1 200— 1 300-at kapnak kézhez.

— Mi befolyásolja leginkább a teljesítményt a minőséget?

Plecho Erzsébet: — Rengeteg gond van az anyagellátással. Mi harmincvalahány üzemből kapjuk az összeszerelendő alkatrészt, félkészárut, részelemet, jórészt

Emberek és vélemények

Asszonyok ülnek velem szemben. Egyikőjük előtt a Munka Törvénykönyve módosítási javaslatának gyűrt példánya. Szívesen beszélnek. És az újságírót is szívesen tátját. Egy ember, aki kérdezi Mintha sose lett volna közmondás a „Ne szólj szám.

Méhes Erzsébet: De van, mikor nem tudom, mi történt...

nem fáj fejem!" Igaz. van amikor a fej jobban már úgyse tud fájni!

•••

(Beszélgetésünkben azokat a pontokat melyekkel teljes volt az egyetértés, helyhiány miatt nem érintjük.)

— Talán kezdjük az anyákat érintő módosításokkal!

Heller Mária: — Nagy részüket helyeseljük. De sokkal kedvezőbb volna, ha már két gyerek gondozása esetén is járna az öt hét szabadság. Megérdemli az anya, hiszen nem könnyű ma gyereket nevelni, s a szünidőben mindig gondok vannak. És csökkenthetnék a jogosultsági korhatárt a négy hét szabadságnál is.

Mészáros Katalin: — Fáradtak a mai aszszonyok, jó lenne a nyugdíjkorhatárt is csökkenteni, legalább az ilyen nehezebb szakmákban.

Nagy Erzsébet: — Egy termelőüzemben, ahol túlóráznak, szigorúan tervet teljesítünk, az anya gyakran kerül dilemma elé. Mert ha nem jövök be szombaton, rossz vagyok, ha bejövök, otthon vagyok rossz. A tervek kiírásánál jobban figyelembe kéne venni, hogy itt nők dolgoznak, s milyen idegölő munkát végeznek! Javítani kellene az órabéreken is.

László Edit: — A három műszak sincs megfizetve, mert mi az a húsz korona

Csehországból. S ha a szállítóinknak bejön valami jobb külföldi üzlet, és nem szállítják le időben az anyagot, akkor már baj van, rádolgozhatunk, túlórázhatunk. Főleg olyankor gond, mikor egy nap több típust szerelünk. S ez a napi keresetben is jócskán megmutatkozik.

Heller Mária : — Selejtet gyártunk, nem is keveset. De miért? Ha mi selejtes anyagot kapunk, abból, nem tudunk jót csinálni. Most például a konyhai lámpákat szereljük. Mi csinálhatunk akármit, ha a sajtolóban nem sütik jól ki őket, abból már nem lesz minőség! Először a sajtolóban kellene megállítani a selejtgyártást, annak árán is, hogy csökkentik ^ normát. Sokszor a mi rovásunkra írják azt a selejtet is, ami nem a mi selejtünk. Eleve törött üveget, hibás félkész termékeket kapunk, az átjáró tele van kartonokkal, rekeszekkel, eláznak a dobozok, az üveg összetörik — rendes raktár kellene a kooperációs anyagoknak és rendes belépő ellenőrzés. A sok kárba veszett termék árából, az anyagfecsériésböl már egy rendes raktárát is fölépíthettek \»lna.

Mészáros Katalin: — Az sem mindegy, hogy mivel dolgozunk. A gépekhez nincsenek pótalkatrészek, a csavarhúzók állandóan törnek. Jó munkához jó munkaeszközök is kellenek.

— A munkakörülményekkel hogy vannak megelégedve?

naponta! Négyszáz korona differencia sincs bruttóban! Nem véletlen, hogy mindenki szívesebben dolgozik az első műszakban, hiszen kevés az éjszakai és délutáni műszakpótlék.

— Hogyan értékelik a kéthónapos felmondási idő bevezetését?

Heller Mária: — Nagy megkönnyebbülés, hogy fölmondhatunk és elengednek, de ez főként ott szabadság, ahol van válogatási lehetőség, munkaalkalom. Itt nálunk például nagyon nehéz rendes munkát találni. Én huszonöt kilométerről, Batonyból (Baloft) járok be naponta, mert közelebb semmi lehetőség.

László Edit: Ráadásul a por minőségét se tudjuk ellenőrizni...