Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-05 / 15. szám

Károlyi Erika, a Galántai (Galanta) Járási Nemzeti Bizottság dolgozója, szociális kurátor. A fiatalkorúak tartoznak hatáskörébe, vagyis olyan 6—18 éves problémás gyerekek, akik csavarognak, el-eltűnnek otthonról, rossz társaságba keverednek, súlyosabb esetekben bűncselekményt követnek el. Legtöbbjüknél az ok a rossz családi háttérben kereshető, sok közöttük az alkoholista, de az elvált szülők gyermeke is. S vannak jól szituált családokból származó fiatalok is. ség. Köztudomású, ugye, hogy ha a gyereket nem veszik föl bármilyen okból az általa választott iskolába, akkor oda irányítják, ahol hely van. De ez az iskola a gyereket egyálta­lán nem érdekli! Egy kicsit meg lehet érteni ezeket a gyerekeket, nem csak ők a hibásak. Hányszor mondták nekem is, miért kénysze­rítik őket arra, hogy három évig olyasmit tanuljanak, ami távol áll tőlük, miért nem kérdezi meg őket senki. Ők úgy tiltakoznak, hogy elkezdenek csavarogni, kimaradozni, nem tudják levezetni az energiájukat, nem találják a helyüket, gondolkodnak, mit is kezdjenek magukkal, s ez már régen rossz. Csoportokba verődnek, általában vezér típu­sú egyének köré gyűlnek, akiktől később már nehezen tudnak elszakadni. Az utóbbi évek­ben olyan eseteink is vannak, hogy 15—16 éves lányok unják meg az iskolába járást. Elmennek otthonról, általában idegen férfi­akhoz költöznek. Nehéz őket jobb belátásra bírni, a beszélgetés velük nem hoz megol­dást, ők már felnőtteknek érzik magukat, nem hallgatnak a tanácsunkra. — A szociális gyám gyakorlatában olyan helyzetek is előadódnak, amelyek gyors mérle­gelést, azonnali intézkedést kívánnak. — A sok papírmunka, a hivatali eljárások sora sokszor fékezi a munkát, hátráltatja a gyors beavatkozást. Egy tavalyi esetet emlí­tek. A nemzeti bizottságtól szereztünk tudo­mást arról a négy gyerekről, akik a hideg télben fűtetlen szobában laktak anyjukkal, aki nem főzött rájuk, nem törődött velük. Az — Mikor lépnek Önök közbe, mikor kapnak jelzést arról, hogy ezzel és ezzel a gyerekkel, családdal baj van? S mit tudnak tenni a gyermek érdekében ? — Ha egy gyerek több mint 35 órát igazo­latlanul hiányzik az iskolából, mi erről jelen­tést kapunk. Vagy figyelmeztetésben része­sítjük a gyereket és a szülőt, vagy pedig felügyeletet rendelünk el a gyerek felett. Az előbbi esetben vagy meglátogatjuk a csalá­dot, vagy behívjuk őket a nemzeti bizottság­ra. Működik itt egy pedagógusokból, pszi­chológusokból, jogászokból álló bizottság, amelynek feladata, hogy tanáccsal lássa el a szülőket. Mi segíteni szeretnénk ezeken a családokon. Az itt megjelenő gyerekek egy kicsit megijednek, ennyi felnőtt, és mind velük foglalkozik, rájuk figyel. Ez néha segít, s Így a nagyobb bajoknak elejét tudjuk venni. Más a helyzet viszont, ha a gyerek már bűncselekményt követett el. Általában szoci­álisan elmaradott családokból származnak ezek a gyerekek, ahol többen vannak, s a problémák az évek során egyre halmozód­nak. A szülők többnyire egyszerű emberek, nehéz velük felvenni a kapcsolatot, nem igénylik, visszautasítják a segítségünket. A gyerekekkel már könnyebb, velük jobban szót értünk. Nehéz megmenteni ezeket a gyerekeket. A mi feladatunk, hogy védjük őket, az érdekeiket. Sokszor úgy látom, ha nem lett volna a rossz családi háttér, talán ők sem kerültek volna bíróság elé. — Mi a szerepe a szociális gyámnak a bűnvádi eljárás során ? — Együttműködünk bűnüldöző szervek­kel, a rendőrséggel, az ügyészséggel, a bíró­sággal, a fiatalkorúak börtönével, a javító­­nevelő intézetekkel, de a gyermekotthonok­kal, alapiskolákkal, kisegítő iskolákkal is. Résztvevői vagyunk a bűnvádi eljárásnak elejétől kezdve egészen az ítélet meghozata­láig. Nehéz, felelősségteljes része ez a mun­kánknak. Mi minden esetben a fiatalkorút képviseljük. Meg kell tudni védenünk az álláspontunkat, egyenrangú félként kell fel­lépnünk az ügyésszel szemben. A bíróság meghallgatja a véleményünket, de természe­tesen, a döntést nem mi hozzuk. Volt egy esetünk, amely a mai napig nyugtalanít. Egy tizenöt éves fiú belekeveredett egy erősza­kos bűncselekménybe. Igaz, hogy a büntető­törvénykönyv szerint a társadalomra nézve veszélyes cselekedetről volt szó, és a fiú már előzőleg is követett el egy bűncselekményt, mégis azt mondom, szerintem a lehető leg­rosszabb megoldás volt, hogy javító-nevelő intézeti elhelyezést rendelt el a bíróság. Ott voltam minden kihallgatáson, nem értek egyet az Ítélettel. Ez a pubertáskorú fiatal visszahúzódó, nem iszik, nem dohányzik, nagyon rendes, dolgos családból származik, otthon szeretet veszi körül. Láttam a sze­mén, hogy nem hamis. A javítóintézetek. Károlyi Erika: Sokszor otthon sem tudok szaba­dulni egy-egy esettől. Tépelő­­döm, mi lenne a helyes döntés. Ma éjjel az egyik kisfiúval álmod­tam, akinek hosz­­szú ideje húzódik az ügye. A kérdés az, javasoljuk-e a gyermek állami gondozásba véte­lét vagy ne. Leg­utóbb az anya megfenyegetett, megöl, ha elvitet­jük a gyereket. KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele sajnos nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene, tizennyolc éves koráig ott csak el­rontják a többiek, a dörzsöltebbek, egy jó szót nem kap majd senkitől. A szülőknek ajánlottuk, adjanak be fellebbezést. — Említette, hogy kapcsolatban állnak az iskolákkal is. Mire terjed ki ez az együttműkö­dés? — Fontosnak tartjuk a bajok megelőzését, éppen ezért eljárunk azokba az iskolákba, ahol sok az iskolakerülö, csavargó gyerek. Felvesszük a pedagógusokkal a kapcsolatot, nyilvántartásba vesszük a problémás gyere­keket, hogy figyelemmel kísérhessük sorsu­kat, segíthessünk nekik. Ötéves tapasztala­tom alapján mondhatom, megítélésem sze­rint az iskola, a pedagógusok megtesznek mindent, amit tehetnek. A legtöbb baj hátte­rében a rossz családi kapcsolatok húzódnak meg, a szülők közti harmónia hiánya, a szülő-gyermek közti megromlott viszony, az anyagi jellegű viták, amelyek elvonják a szülő figyelmét a gyerekről. A gyereknek odafigye­lésre, szeretetre van szüksége. S ha már az iskoláról esett szó, hadd mondjam el, hogy sok gondot okoz a tízéves iskolakötelezett­eset súlyosságára való tekintettel azonnal elvitettük a gyerekeket, megakadályozva ez­zel az esetleges jóvátehetetlen következmé­nyeket. Egyébként hét-nyolc papírt, enge­délyt is el kell intéznünk, míg kiemelhetjük a gyermeket a veszélyes környezetből, s neve­lőintézetben helyezzük el. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy sokszor hiába rendeli el a bíróság a kiskorú állami gondozásba vételét, egyszerűen nincs hely a nevelőottho­nokban. Ha viszont van hely, akkor nincs autó, amivel a gyereket az otthonba szállít­suk . .. — Beszélgetésünkben már szó esett arról, hogy sokszor a szülő alkoholizmusa miatt válik veszélyeztetetté a gyerek. Mi a tapaszta­lata a gyerekek alkoholfogyasztásával ? — Nem mindig csak a gyerek hibás ab­ban, hogy alkoholt fogyasztott, hanem az is, aki a kezébe adta a poharat. Szorgalmazzuk, hogy legyenek olyan klubok, ahol színvonala­san és persze alkohol nélkül szórakozhatnak, diszkózhatnak a fiatalok. Galántán működik a járási SZISZ G-klubja, ahol előadások, zene, videó várja a fiatalokat. Más kérdés a narkósok esete. Sajnos, nem állunk olyan szinten, hogy minden esetet földerítsünk. Általában úgy találunk rájuk, hogy valamilyen bűncselekményt követnek el. Sok szülő nincs tisztában a tünetekkel, nem veszi észre, hogy a gyereke kábitószerezik. Ezek a gyerekek elsősorban orvosi segítségre szorulnak. — A szociális gyám emberi sorsokba szól bele, türelemmel, empátiával kell intéznie minden fiatalkoré ügyét. Azokét a cigánygye­rekekét is, akikhez szüleik ragaszkodnak, sa­ját és sajátos törvényeik szerint törődnek is velük. Intézetbe vitelük legtöbbször csak rend­őri segítséggel valósulhat meg... — Ezt a munkát szeretni kell. Minden eset, minden ember más, mindenkihez meg kell találni az utat. Sokszor elgondolkodom, vajon hogyan reagál majd ez vagy az a szülő a döntésünkre? Legtöbbször szidnak, meg­fenyegetnek bennünket, mikor a gyereküket elvisszük, de hát ez a munkánkkal jár. Volt viszont egy esetünk, egy tizenhat éves kis­lányt helyeztünk el intézetben. Három év elteltével levelet kaptunk tőle, amelyben azt írja, mi döbbentettük akkor rá, hogy más­képp kellene élnie, s köszöni, hogy jót tet­tünk vele. Ez jólesett... — Hogyan lett szociális kurátor? — Vízkeleti (Cierny Brod) vagyok, Galán­tán érettségiztem a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. Jogász szerettem volna len­ni, de nem vettek föl, így kerültem Nyitrára (Nitra), a közgazdasági szakközépiskola ki­egészítő osztályába, szociális jogi szakra. Az iskola elvégzése után ide kerültem. Nagyfö­­démesen (Veiké Úfany) lakom, oda mentem férjhez, amióta a férjem is a helyi nemzeti bizottság dolgozója, jobban érdeklik az én „hazavitt" gondjaim, ügyeim. A kisfiúnk há­rom és fél éves, a szabadidőnket neki szen­teljük ... Egyszer három pici gyereket vit­tünk intézetbe, az egyik a karomon ült, s úgy kérlelt, „mama, ne vigyél el". Megfájdult a szivem. Úgy látszik, nem vagyok még immú­nis ... BERTHA ÉVA nő 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom