Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-05 / 15. szám

Mennyit ér? De mihez képest ? És micsoda ? Hát a „hard edge", vagyis a „kemény él", amely a művészettörténész szerint: „személytelen, hűvös, érzelemmentes, szerkezetelvű művészet, amelyben mind a geometriai formák precizitása, gépi tökéletessége, mind a színes felületek homogén, egyéni kézjegyet. ecsetvonást nem őrző. objektív kialakítása a művészet tárgyteremtő funkcióját hordozza, szemben az expreszszív, önfeltáró mozzanattal". Mennyit ér bennünk, szemünkben az olyan kép, amely csupa négyszög, vonal, tág tér, geometria ? Tudjuk-e általa értelmezni a környezetünket, önmagunkat? E geometriai formák szemlélése közben fölmerülő „kik vagyunk?" kérdésre vajon milyen válasz fogalmazódik meg bennünk? Ugyanolyan pontos és precíz, mint ezek a formák, vagy andalító, netán kertitörpésen hivalkodó? A harminckét éves.

rozsnyói (Roíöava) születésű és ott is élő Szentpétery Ádám egyik legnagyobb félelme, hogy egyszer ez a kifejezési nyelv formalizmussá válik benne. Hogy majd annyira lefokozza a látványt (lásd a csendéletektől megtett utat a Nyár és a Tél cimű tájképekig), hogy kiveszi a lelkét. Ebből persze, az is következik, hogy bár ő a „kemény él" művelőivel érez szellemi rokonságot, mégis óvakodik a személytelentől, a teljes érzelem- és lélekmentességtől. Ezért is fogalmazhatott úgy, hogy amit ő csinál, az .dekoratív kemény él". Mert a színek és a formák dinamikája, összhangja vagy esetleges ellentmondása során ügyel arra. hogy viszonyuk emberi létérzést is tükrözzön, de facto, érzelmeket is közvetítsen és ébresszen. Minden egyéb kifejezési formát — ha ő élne vele — ripacskodásnak érezne, mégha képtelen is megmagyarázni annak a belső indíttatásnak az okát amely

tisztes távolról Mondrian, Klee vagy Nicholson követésére készteti. Tudja, szlovákiai magyar berkekben nem talál sok igazi megértőre és segítőre, nem is törekszik rá. „Nem koncentrálok a közönségre, nem elégítem ki hangoztatott igényeit", állítja, bár mégis elgondolkoztató, hogy — ez a feleségébe végsőkig szerel metes fiatalember, hatéves kisfiú édesapja, anyagi kényszerítésből a helyi múzeum kishivatalnoka, aki hat éve végezte el a képzőművészeti akadémiát — eddig még sehol sem mutatkozott be önálló tárlattal. Senki sem próféta a saját hazájában — rendben van. De valóban rendben van ez így ? Válogatásunkban igyekeztünk a „megértésre" számítható festményeit besorolni, ezzel is elősegítve a festészetéhez való közelítést. Meg talán azt is, hogy valahol tárlathoz jusson. Ha ő is úgy akarja. Mert ez egyáltalán nem biztos.

SZIGETI LÁSZLÓ l

nő 13