Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-05 / 15. szám
sat lehelek az ablaküvegre és ujjaimmat betűket kanyaritok a bepárásodott foltra. Mosolyognak. Viszonozzák kedvességemet. Nevetünk. Idővel az ő buszuk is megtelt. Kicsi kezek markolják a széktámlákat, nagy kezek kapaszkodnak a fogantyúkba. Barátaim mellett egy idős néni áll. Az egyre sűrűsödő embermasszában — nagy fekete kendőjébe bújva — alig láthatóvá töpörödik. Ismerőseim aggódva néznek az arcomról hirtelen lepattanó mosoly után. Ad-já-tok. Értitek? He-tye-te-kel Nem érteni? Igen, át... Ne-ki. A számat már szinte kapu nagyságúra nyitom. Át An-nak a né-ni-nek. Értitek már? Nem értik. Nem, ez nem lehet igaz. Talán csak nem akarják megérteni. Még sikerűi elkapnom sajnálkozó tekintetüket, még egy kis eltorzult mosolyra is futja. A busz elindul. SZÁZ ILDIKÓ r n Megtudtuk... ■■tote» Fokozatosan kicserélik a régi útleveleket. 1984 óta folyik az útlevélcsere, s idén — a torlódás elkerülése érdekében — azok is kérhetik az új (sötétzöld) útlevél kiállítását, akiknek a régi még nem járt le. Magyarországra idén is csak két alkalommal lehet utazni egyénileg (az utazási irodák által szervezett utak száma nincs korlátozva). Azok számára, akik családi, egészségügyi stb. okok miatt kettőnél többször is szeretnének Magyarországra utazni, a bank illetékes vezetője adhat engedélyt további utakra deviza kiutalására. Azok, akik rendszeresen kívánnak — Hát elmondom neked, mi a baj! — sóhajtott mélyet Károly. Zoli már lassan egy éve, hogy elvégezte a közgazdaságit, s ugyanennyi ideje, hogy kereső lett. Továbbra is otthon lakik, természetesen, annak sincs jele, hogv nősülni készülne. Nem állítom, hogy a fizetése nem fér be a bukszájába, de: lakása ingven, kosztja ingyen, én meg csak várom, hogv majd előáll és azt mondja: „Köszönöm, hogy eddig mindennel elláttatok, de ezután ezt nem fogadhatom el tőletek. Tessék itt van hatszáz, vagy mit bánom én, négyszáz korona. De Zoli úgy veszi a fizetését, mintha csak zsebpénz lenne. Nem élünk mi sem örökké, mit kezd majd, ha egyszer megélhetésének teljes terhe a nyakába szakad? Hiszen még a házon is osztozkodnia kell két nővérével. Már néhányszor szóba hoztam Gittának, hogy nincs így rendjén a dolog, de valamivel mindig elütötte. Most aztán, hogy Zoli egy hétre sítúrára ment. véletlenül megláttam, amint az asszony kibélelte a zsebét, nehogy szegényke még pénzszűkébe kerüljön. Ettől aztán elbödült ben-Magyarországra utazni (pl. közvetlen családtag ápolása, gyógykezelés stb. céljából), az ottani kezelőorvos, egészségügyi szerv stb. igazolását csatolva írhatnak kérvényt az SZSZK Pénzügyminisztériumába, amely humanitárius okokból engedélyezheti az ismételt kiutazásokat.-tha-Petöfi-estet rendeztek Leleszen (Leles) a nyugdíjasklub tagjai, melyen a költő születésének 165. évfordulója alkalmából megemlékeztek arról, hogy 1847. július 10-én falujukban is járt. A műsorban 17 nyugdíjas szerepelt, emlékezetből mondták el a költő verseit, dalokat énekeltek tőle. Még arra is vállalkoztak, hogy a János vitéz c. daljátékból adjanak elő részleteket. A legjobbra talán a „Falu végén kurta kocsma" dramatizált változata sikerült. Nagy élmény volt mindenkinek, mert kb. hatvanötén látták, s közkívánatra ezt a müsorszámot a nőnapi ünnepélyen is megismételtük. DOBOS JÁNOSNÉ r Szóvá tesszük L Beszélünk a munka becsületes elvégzéséről, tervezünk, átalakítunk. Ez mind nagyszerű dolog. Mert van elég tehetséges, jó alkotóképességű egyéniségünk, jó elképzelésekkel. Ezért a szomszédba se kell menni. De az éremnek két oldala van. Fáidénak egy mozzanatot ragadok ki életünkből: a tömegközlekedést Hogyan juthat el az ember az említett eszközön például negyven kilométer távolságra? Bizony gyakran sehogy sem, legalábbis nem a tervezett időben. Egy vagyok a sok utas közül. Vasárnap van. Szeretnék Galántára (Ga/anta) utazni, de előbb be kell utaznom Dunaszerdahetyre (Dun. Streda) a tizenöt órakor induló Bratislava— Dunaszerdahely járattal az egyik faluból. Az autóbusz menetrendben feltüntetett indulási idejénél jóval előbb kimegyek a megállóhoz. Még tizenöt perc van az indulásig, amikor megállás nélkül elszáguld előttünk a busz. A következő járat két óra múlva jön, de ahhoz Galántára nincs csatlakozás csak további két óra várakozás után. Inkább feladom, és haza megyek. Marad a lehetőség. Hétfőn reggel négy órakor kelni, hogy odaérjek a munkaidő kezdetére, hisz ez alapvető dolog. Más. Hét vége van. Ismert dolog, hogy pénteken minden tömegközlekedési eszköz tele van, így aztán belenyugszunk, hogy heringek módjára utazunk, csak érjünk haza. Hó nincs, csak éppen csípős hideg. Délután fél négy van. Egy óra még az indulásig. Megiszunk egy kávét, aztán a megállónál várakozunk. Fél óra alatt csonttá dermedünk. Szemünk már szinte odatapad az autóbusz érkezési iránya felé. Végre, lélegzünk fel! Az autóbusz lelassít de nem áll meg. Sok az utas, de azért még felfértünk volna. Számolok: a késés mínusz fél óra, így a következő járatra már csak háromnegyed órát kell várni. Tagjainkat nem érezzük, folyik az orrunk. De a kávéházba mégsem mehetünk vissza. Mit gondolnának rólunk? Lopjuk a napot? Letelt a várakozási idő. Végre, még ma hazajutunk! Igen, de még Dunaszerdahefyen is várni kell a hazainduló autóbuszra. Beülünk a váróterembe, és számoljuk a „röpke"másfél óra perceit Újból sorakozom a megállónál. A szél süvít, fázunk. Mert a sofőr csak közvetlenül indulás előtt nyit ajtót A hamarabbi ajtónyitás nem kötelessége. Végre otthon! A vacsora sem ízük, pedig finom. Csak a meleg ágyat óhajtom. Félálomban számolom ki. hogy a negyvenkilométeres utat négy óra alatt tettem meg. Konkurálunk a maratoni futókkal? A legszomorúbb, hogy nem ez az első és nem is az utolsó eset Elég gyakori. Ezért is nem írok időpontot Kihez forduljak, forduljunk mi, utasok?Legcélszerűbb talán az öntudatunkra apellálni, konkrétan a közlekedési vállalat dolgozóinak öntudatára. Mert arra kellene törekednünk, hogy munkánk eredménye közmegelégedés tárgya legyen. Ha így dolgoznánk, a tej, kenyér és egyéb dolgok is időben megérkeznének a boltokba stb. Hisz minden csak tőlünk, a mi becsületes munkánktól, emberségünktől, jóakaratunktól függ. Hol veszik el, fenekük meg mindez, hogy csak hiábavaló kérdéseket tehetünk fel? Miért nem járhatnak tömegközlekedési eszközeink pontosan ? Miért nem indítható igény szerint elegendő autóbusz, hogy minden utas időben megérkezzen tervezett célpontjára ? Hisz a várakozással elpocsékolt idő, a megfázás sokkal több kárt okoz mindannyiunknak, egész népgazdaságunknak, mint amibe e kérdés megoldása kerülne. Tisztelettel: Dr. MOLNÁR ÉVA, Gelle (Hoüce) nem a borjú. Rácsaptam az asztalra. „ Ugyan mi bajod, mondta a feleségem, nincs nekünk elég? Kél öreg embernek mire a pénz? A kertben a gyümölcs, a zöldség, az udvarban a baromfi, tojás, az ólban a két hízó...” Szó szót követett, aztán már nemigen kíméltük egymást. Hogy önző fukar öregember vagyok, valóságos Harpagon . .. Tudod, már az is fölbőszített, hogy olyan szívesen mondogatja: öregember. Ha ö öregasszonynak tartja magát, ám legyen, engem ne öregemberezzen. Én sem illettem hízelgő jelzőkkel, de beláttam, az ilyen veszekedés nem vezet semmire. Azzal zártam le a vitát, ha Zoli hazajön leülünk vele és szépen hármasban megbeszéljük a dolgot. Hiszem, hogy álláspontomat Zoli természetesnek találja majd, s talán restelkedik is kicsit magában, hogy nem ő állt vele elő. Gitta azt mondta: Jó, csak beszélj vele, ha úgy hiányzik neked az a havi pár száz korona, de rám ne számíts, nekem egy fillér sem kell tőle. Csakhogy én fontosnak tartom, és ragaszkodom hozzá, hogv mind a ketten ugyanazt mondjuk, egységes álláspontot képviseljünk. Zolit megzavarhatná, hogy az apja így gondolkodik, az anyja meg amúgy. Hármunk harmonikus együttélésének vége lenne. A látszat talán megmaradna, de igazából nem lenne tiszta köröttünk a levegő. No, hogy befejezzem, azzal jöt-1 lem el. hogyha Gitta ebben a kérdésben nem tér jobb belátásra, én elköltözöm otthonról. A nővérem befogad. Aztán éljen a saját nyugdijából, bajlódjon egyedül a kerttel, meg az állatokkal. Én elmegyek egy szép hajóútra, s majd onnan küldök nekik képeslapot. — Nono. Karcsi, túl messzire hajtod a lovakat —, csendesítettem. — Bár én egyértelműen neked adok igazat. És ahogy Zolit ismerem, vele sem lesz semmi baj. Most még nem késő ezt a dolgot tisztázni. Ha évek múlva kerülne szóba, talán már jogtalannak érezné. Gittával pedig én is próbálok beszélni. Jövő héten úgyis találkozunk a Vöröskereszt gyűlésén, és módját ejtem, hogy szóba kerüljön, az anyai szeretet ilyen megnyilvánulása hátrányosan befolyásolja az önállósodó fiatalok jellemét, viszonyulásukat a társadalomhoz. Ért majd belőle. Te pedig ne lovaid magad bele a haragba, viharosabb felhők is átvonultak már fölöttetek, mégis mindig kisütött a nap! nő 7
