Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
Már téli szelek fújtak, amikor két hatodik osztályos tanuló, leső Valéria és Ráczemberger Gábor kijött velünk az erdőbe, hogy szemlét tartson a fészekodúk felett. Mindketten tagjai a Demöi (Drnava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola természetvédelmi körének, amely az elmúlt iskolai évben nemcsak a járási elsőséget szerezte meg, hanem sikerrel szerepelt az Aranylevélért folyó kerületi versenyen is. Sőt, a fiatal természetvédők Zenit nevű szlovákiai tárlatán bemutatták azt a 36 színes diafelvételt is, amelyet a Gömör-Tomai Karsztról készítettek a kör tagjai. A fényképezőgépet természetesen Fábián Józseg természetrajz—kémia szakos pedagógus kezelte, aki 1952-től tanít, s kisebbnagyobb megszakításokkal 1960-tól vezeti a kört. Jelenleg 11 lány és 7 fiú dolgozik benne, valamennyien kitűnő tanulók, akiknek Fábián József már a hatodik osztályban kénytelen plusz tananyagot, ha úgy tetszik, szakanyagot bevinni az órákra. Ha pedig valami miatt elmarad a szakköri tevékenység, a tanító bácsi szavai szerint: „már-már haragosan néznek a gyerekek". Tény, hogy a kis természetvédők nagyon lelkesek. Tudják, a természetvédelem sokrétű figyelmet, sokirányú ismeretet követel. Hiszen a természetvédő nemcsak a környezeti szennyeződésekre ügyel, s jelenti a megfelelő hivataloknak, hanem alaposan ismeri a kőzeteket, az ásványokat, beható kapcsolata van az állatokkal és a növényekkel, s nem utolsósorban magával a tájjal. A dernői ötödikes, hatodikos és hetedikes tanulók például az iskolával szembeni fennsíkon, a „Köpüskútnál" ritkaságnak számitó védett növényre, tüzesliliomra leltek. Tizenegy virágzó példányt találtak, s nyomban jelentették a tájvédelmi hivatalnak, akiktől köszönő levelet is kaptak. Azóta, mi sem természetesebb, körbekarózták a lelőhelyet. Ám ennél nagyobb elismerésben is részesültek, amikor az ötven mesterséges odú fejében az erdészektől három napra megkapták a zörgői vadászházat. A Megfigyelő naplóban erről többek között ez olvasható: „Elkészült az erdészeti dolgozókkal együttműködve az 50 darab mesterséges fészekodú. s kifüggesztettük őket a Pipítyke .alatti Zörgői erdörészben." Fábián József tanító bácsi szerint az igazsághoz tartozik, hogy az odúk elkészítésében nagy segítséget nyújtott az iskola fűtője és karbantartója. Azt nem tudom, vajon ezt a két bácsit elcsalták-e valamelyik csütörtöki napon a gyerekek, bejárták-e velük a tanösvényüket, de végső soron nem is ez a fontos, hanem a segítőkészségük. Persze, a gyerekek nemcsak csütörtök koradélutántól estéig járják a vidéket, hanem olykor szombaton is, s szinte megváltoznak, amikor, főként télen, túlyomórészt bent, az iskola épületében állat-, növény-, kőzet- és ásványhatározatokat végeznek. Nem mintha nem kedvelnék az elméleti munkát, nagyon is a kedvükre van, különben hogyan is képviselhették volna az aranylevél versenyen iskolájukat, mint egyedüli magyar iskola a Kelet-szlovákiai kerületből. De azért mégis jobb kint, a szabadban megfigyelni a dolgokat. Például a fészkeléseket. Talán nincs is errefelé olyan madár, amelyikről ne tudnának elmondani néhány jellemző tulajdonságot. Nem beszélve az ásványokról, hiszen ez a vidék nem is olyan régen, nagyapáik idejében hires-nevezetes bányavidék volt. Nézem egyik térképüket, a kristályos kalcit lelőhelyét mutatja. Két éve, amikor a Somhegy túlsó részét rezervátummá nyilvánították, szinte megszaporodott a gondjuk. Ez ugyanis még jobban kötelezi valamennyiükét. Ott található a tanösvényük is, amelyen mindent megfigyelnek és természetesen lejegyeznek. Állítólag nincs olyan zuga a Somhegynek és környékének, amit ne ismernének. A tanító bácsi szerint vérbeli természetbarátok. Olyanok, akik a szülőföld szeretetével a természet, egész golyóbisunk szeretetét a szivükben hordják. Az ember szeretetét is, természetesen, hiszen az ember is a természet része. Önmagát óvja, vigyázza, ha a természet rendjére ügyel. Ebben a szellemben tanítja-neveli őket Fábián József pedagógus, aki halk szavú, szerény ember benyomását kelti. Végzi a dolgát, itt, a Somhegy alján, mint a hegyoldalban a fák, a növények, a völgyben a patak. Vagy a súlyosan közelítő hófelhök. SZIGETI LÁSZLÓ KONOZSI ISTVÁN FELVÉTELEI « a ■ I
