Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-22 / 13. szám
CSALÁDIKOR Josef Kern, amerikai pszichológus a következőket irja egyik könyvében: „Az alkoholisták gyermekei állandó szorongások közepette élnek. Szinte kivétel nélkül értékzavarral küszködnek, s legtöbbjüknek fogalma sincs arról, milyen a normális családi élet. Nagyon erős a bűntudatuk, elsősorban önmagukat hibáztatják szüleik italozásáért. Ha én jobb lennék, mondják, apu vagy anyu sem inna annyit. Úgy gondolják, tenniük kéne valamit, ami változtatna az otthoni helyzeten, ám nem tudják, hogy mit, hiszen ugyanazon viselkedésükre mindig más és más a részeg szülő reakciója. Ugyanazért a dologért egyszer jutalomban, máskor büntetésben részesülnek, esetleg figyelmen kívül hagyják őket. A részeg szülő gyakran ígér valami kellemeset gyermekének, ám Ígéretét sosem váltja valóra.” Az alkoholisták gyermekeire jellemző az alacsony önértékelés, mivel sosem biztosak abban, hogy szüleik szeretik-e őket. „Ha igazán szeretne, nem inna", mondják. Ugyancsak kislány mindennapi A tizenegy éve* * Y atia a padlón fetdata iskola után e 9^ fekteti, majd rengő részeg ^ kisebb testvére nekiall ebedet ■ A kamaszodo srác már tántorog « ;^otni mert tudja, senkit nem mer baratsago ’ szülel lakásába. sem hívhatna^meg ^ ^tjen középiskolás A dacos, osszeteTM ,kedését, hogy apja jellemző rájuk az állandó félelemérzet, amely valós helyzetekből fakad. Rettegnek, nehogy részeg apjuk égő cigarettával a szájában aludjon el s rájuk gyújtsa a lakást. Nem töri össze magát a mama, ha részegen elesik? Nem veszti el apa uralmát a kormány fölött, nem öl meg bennünket? Ilyen és hasonló kérdések ezrei kavarognak a szorongásoktól meggyötört gyermeklélekben, s akkor még arról nem is beszéltünk, micsoda rettegést élnek át ezek a szerencsétlen gyermekek, amikor látják, hallják szüleik durva, gyakran verekedéssé fajuló veszekedését. Mert az állandó veszekedésekkel terhelt otthoni feszült légkömét nincs nyomasztóbb a gyermek számára. A vérfertőzések és gyermekkínzások szenvedő alanyai is leggyakrabban az alkoholisták gyermekei közül kerülnek ki. Az alkoholista szülök gyermekeinek szorongásérzetét tovább fokozza viszonylagos elzártságuk. Az otthoni dolgokról nem szívesen beszélnek, igyekeznek eltitkolni a szülők italozását. nem hívnak magukhoz senkit, nem vesznek részt a többi gyerek szórakozásában, nehogy véletlenül — a játék hevében — kiderüljön szüleik hibája. Tulajdonképpen önmaguk zárják ki önmagukat a velük egykorúak társaságából. A környezet sok esetben mit sem sejt. Ami mégis intő jel lehet: ezeknél a gyermekeknél gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek tünetei — fejfájás, gyomorrontás, gyomoridegesség, álmatlanság, továbbá hajlamosabbak az aszociális viselkedésre. Többnyire problémás tanulók. Kutatások eredményei igazolják, hogy az alkoholista szülők fiúgyermekeinek alkoholizmusra való hajlama négyszerese a nem italozó szülök fiai alkoholizmusra való hajlamának. A lányokra ez nem vonatkozik, ám mivel ők gyakran súlyos depresszióban szenvednek, később halmozott problémákkal kell megküzdeniük olyan fontos döntések meghozatala előtt, mint például a párválasztás. A „hős" — általában ő a legidősebb gyermek a családban, szülők szerepeit is pótolja. Ő irányítja a háztartást, felügyel testvéreire. Ezek a gyerekek gyakran az iskolában is kimagasló tanulmányi eredményeket érnek el s kiváló sportolók. A „hős" ellentéte az „áldozati bárány", az a problémás gyermek. Könnyen enged mindenfajta bűnös csábításnak, a felelősséget mindig másra háritja. Gyakran vannak „zűrjei". Az „álcázott" fő erőfeszítése annak eljátszására irányul, hogy nincs semmi gondja, otthon minden felhőtlen. Viccelődéssel, bohóckodással próbálja meg elterelni problémáiról a figyelmet. Vidámsággal álcázza magát. A negyedik típus az „elveszett gyermek". Örökké sorsán töpreng, kesereg, kerüli a többi gyerek társaságát. Helyzete ezzel tovább súlyosbodik. Sajnos, ezek a szerepvállalások sem könnyítik meg az alkoholisták gyermekeinek életét, mert nem képesek megoldani a valódi problémát, a szülök alkoholizmusát. Egyedül a „hős" szerep vállalása jelent némi önértékelésbeli kompenzációt a gyermek számára, de mint azt első példánk bizonyítja, ez esetben is erején felüli gondokkal kell megküzdenie. Az alkoholisták gyermekeinek egy csoportja, úgy tűnik, ellenálló az alkoholizmussal szemben, mint ez Emmy Werner. a kaliforniai egyetem pszichológusának kísérletéből kiderül. Hétszáz ugyanabban az évben született gyermeket tartott hosszútávú megfigyelés alatt, ezek közül 49 alkoholista családból származott. Némelyiküknél jelentkeztek a tipikus problémák, ám a kísérlet befejezése idején — tizennyolc éves korban — 29 fiatal teljesen problémamentes volt. A problémamentes fiatalok 45 százaléka lány volt, s szinte valamennyiüknél az apa volt alkoholista. Újra bebizonyosodott tehát, hogy az alkoholista anya sokkal nagyobb csapás Az alkoholisták felnőtt gyermekei gyakran házasodnak ingatag személyiségű vagy egyenesen alkoholista partnerrel. Úgy gondolják, a másik épp instabilitása miatt fog hozzájuk ragaszkodni, s ezzel pótolhatják majd azt az érzelmi kapcsolatot, amit szüleiknél nem tudtak kialakítani. Persze az ábrándok általában gyorsan szertefoszlanák ... Az alkoholisták gyermekei nemre való tekintet nélkül hajlamosabbak a különböző betegségekre, fogékonyabbak a negatív, aszociális viselkedésminták befogadása iránt, mint a józan szülök gyermekei. Az alkoholista szülők gyermekei korán tudatosítják hogy önmaguknak kell megküzdeniük puszta életük fenntartásáért, s ezt különféleképpen érik el. Például megpróbálják készakarva figyelmen kívül hagyni saját érzéseiket, amivel az a céljuk, hogy minél érzéketlenebbé váljanak. Csakhogy sosem a negatív érzések szorulnak eképpen háttérbe. Épp az agresszivitás kerekedik felül az örömérzetben, a kellemes érzeteken. Az alkoholisták gyermekei ritkán alkalmaznak erőszakot saját szüleik ellen. Mert igaz ugyan, hogy ellenéséges érzést táplálnak a? alkoholista apa vagy anya iránt, ugyanakkor azonosulnak is vele. Ha véletlenül mégis fellázadnak, s változtatni próbálnak sanyarú sorsukon — ami ritkán sikerül —, olyan drasztikus büntetésben részesíti őket az alkoholista szülő, hogy soha többet nem mernek ellenkezésre gondolni. Halmozódó negatív emócióikat ezért máson élik ki: szinte mindenen, ami törhető, rombolható, de személyeken is, pl. a gyengébb osztálytársakon, később partnerükön, házastársukon, saját gyermekeiken. Sharon Wegscheider amerikai terapeuta szerint négy szereptípussal jellemezhetők az alkoholisták gyermekei. a gyermek számára, mint az alkoholista apa. Az alkoholista nők általában terhességük alatt sem szakítják meg az italozást, s így már eleve rossz biológiai esélyekkel indul legtöbbjük újszülött gyermeke. És itt van még a szociális hátrány is: az alkoholista anya nem gondozza megfelelően gyermekét, nem képes kielégíteni a csecsemő egyik legfontosabb szükségletét, a biztonságérzetre való törekvést. Doktor Werner szerint az alkoholizmussal szembeni immunitás kialakulásánál további jelentős tényezők is szerepet játszanak. Például azoknál a gyermekeknél, akiknek testvérei több mint két évvel fiatalabbak, növekszik erre az esély, valószínűleg amiatt, hogy első két életévükben senkivel sem kellett osztozniuk a „család szemefénye" szerepen (persze a családból itt is automatikusan kizárható az italozó szülő, hisz az ő figyelmének középpontja többnyire nem a gyermek). Nagyon sok függ a gyerekkel különböző családon kívüli kapcsolatban levő felnőttektől is: pedagógusok, edzők, orvosok, pszichológusok vagy egyszerűen egy másik gyermek szülei, akik barátságosak vele szemben, nagyon sokat segíthetnek. Végezetül azért hadd tegyük hozzá: az alkoholizmussal szemben kialakuló ellenállás csupán viszonylagos. Természetesen vannak gyerekek, akikből a szülö(k) alkoholizmusa ellenére homlokegyenest ellenkező értékeket és életmintákat követő felnőttek válnak. De még rájuk is jellemző, hogy felnőttkorukban szinte boldogok, ha krízisbe kerülnek. Ugyanis annyira hozzászoktak már a dolgok rossz állásához, hogy egyszerűen nem tudják, mit tegynek, ha szerencsés időszak köszönt rájuk ... — Izsu — KÖNOZS. ISTVÁN felvétele
