Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-22 / 13. szám

540 órát dolgoztak környezetszépítő akciók során, de a kulturális és szakköri tevékenysé­gük is gazdag volt Külön dicséretben részesült Mária Ftunáková és Babos Éva, a két olvasókör vezetője. Kézimunka-kiállítást, egészségügyi előadást is tartottak a múlt évben, a csehszlo­vák—szovjet barátság jegyében pedig beszél­getést rendeztek. Fontosnak tartotta a szerve­zet vezetősége, hogy jól sikerültek a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés tagállamai békepo­litikájáról rendezett ankétok. Az évzáró eszt­­rádműsorra/ ért véget Azt is szeretném el­mondani, hogy a szervezet nemcsak értékelt, hanem megkezdte idei tevékenységét is. Feb­ruár és március folyamán megrendezték a hidegkonyha-tanfofyamot a Jednota fogyasz­tási szövetkezet közreműködésével. A tanfo­lyam vezetője Varga Anna deáki lakos, aki több mint 18 éve a bratislavai Cart/on szálló hidegkonyhájának szakácsa. Hogy valóban mestertől tanulhatják a konyhatitkokat falunk asszonyai, az is bizonyítja, hogy Varga Anna már sokszor mutathatta be tudását külföldön is, hazánk jó hírét öregbítve. Kép és szöveg: VARGA ÁGNES Az ipolysági (Sahy) zöldségüzlet vezetője, Záchorcky Mária már huszonhét éve áll a pult mögött, ismeri szakmáját meg a keres­kedelmi ügyes-bajos dolgokat is. Tudja, hogy idegőrlő a sorbanállás, ezért üzlete árukész­letét gyarapítja a mindennapi élelmiszerek­kel. Kapható nála liszt, fűszer, üdítőital és más egyebek is. Vevői elégedettek, ő maga volt, zavart is. de mindenek, fölött levert. — Tudod, hog): mindnyájan őszintén kedveltük Kálmánt. Giza azonban saj­nos, kezdte azt hinni, hogy Kálmán miatta keresi a társaságunkat. Az igaz­ság az volt, hogy kacérkodott Kálmán­nal. bókokat provokált ki belőle, s Kál­mán gavalér lévén vette a lapot, azt gondolva, hogy ártatlan kis udvarlás az egész, öreg gyerekek játékos szórakozá­sa De Giza lángra gyűlt, lassan más téma nem is érdekbe Kálmánon kívül. Láttam, hogy ez nem lesz így jól próbál­tam kijózanítani, de Gizára már nem hatott a szó. Irigységgel, féltékenységgel vádolt, s azt mondta, hogy már rég észre kellett volna vennem, hogy én vagyok a fölösleges harmadik. A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. végül Kálmán is látta milyen bonyodalom középpontjába került, akaratlanul bár. de kissé saját meggondolatlansága folytán is. Kínos volt neki a dolog, kezdett elmaradozni, hogy a célzásokat, kihívó megjegyzése­ket elkerülje, de végül is tiszta vizet kellett önteni a pohárba. Giza nem tudta mindig mosolygó, készséges. Hogy mi ennek a titka? Erre Így válaszolt: — Már gyermek­koromban eladó akartam lenni, a huszonhét év szinte elröppent, s még most is szeretet­tel, kedvvel csinálom a munkámat. Számom­ra aranyszabály, hogy a vevővel nem szabad veszekedni, inkább türelmesen megmagya­rázok mindent. Igaz, sokat kell emelgetni, és a papírmunkát is el kell végezni, de azt inkább hazaviszem. így talán érthető, hogy a tavalyi tervet is túlteljesítettem. Rekord for­galmat értem el déligyümölcsből. Nekem a legfontosabb, hogy vevőim elégedettek le­gyenek. KARDOS MÁRIA Országos szemináriumon vettek részt a nöszövetség lektorai. Bratislavában a köz­ponti bizottság épületében két előadást hall­gattak meg. Az egyik előadó, Éva Slavkov­­ská, a Szlovák Tudományos Akadémia Törté­nelmi Intézetének dolgozója 1948 februárjá­ról és annak a nőszövetség fejlődésére gya­korolt hatásáról beszélt, a másik előadás a nő helyzetének változásaival foglalkozott a szocializmus építésének 40 éve alatt. Ennek szerzője Jirina Hinnerová, az SZNSZ KB poli­tikai dolgozója volt. A rendezvényen vendégként részt vett Szlovákia 20 legjobb női milicistája. Ida Zubercová, az SZNSZ KB titkára és Irena elviselni a kegyetlen valóságot, hogy csak légvárakat épített, mindenén engem tett felelőssé. Volt egy nagy jelenet, ne akard, hogy részletezzem, mert még túl­ságosan fölizgatna. A legszomoníbb az, hogy Giza a hidat is fölégette maga mögött. Föladta az • itteni lakását, ami­nek -két éve még annyira örült, s a lányához költözött. Kálmán még egyszer eljött, de mind a ketten tudtuk, hogy utoljára. Hát így. Mintha a Bermuda-három­­szögbe kerültünk volna, ami elnyelte a régi, kedves együttléteket. Mit mondhat­tam volna ? A hatvan-, hetvenéves szívek is tudnak néha úgy lángolni és fájni, mint a húszévesek. Csak a húszévesek talán könnyebben kiheverik. . . Ki- merne érvényes tanulságot levonni érzelmi ügyekben? Grácová, az ideológiai osztály vezetője elis­meréssel szólt munkájukról. Jozefina Aresto­­vának, aki 1948 óta tagja a Népi Milíciának, Ida Zubercová átadta az SZNSZ aranyérmét (felvételünkön). Fotó: Könözsi István [Visszhang Az óbásti (Nová Baáta) HNB állásfogla­lása a Nő 7. (1988.2.9.) számában a „Szóvá teszem" cím alatt megjelent cikk­hez. Az Óbásti Hnb álláspontja a cikkben leírtakhoz az, hogy Óbást község tejter­mékkel való ellátása 1987 decemberében nem volt folyamatos sem teljes tejből, sem tejtermékekből. Ezért a szállító válla­latot terheli a felelősség, nem a bolti eladót. Az üzlet nyitvatartási idejét a 130/81 -es számú, a belkereskedelemről szóló rende­letek értelmében az óbásti hnb tanácsa határozta meg, a nyitvatartási időre a javaslatot a tanácsnak a hnb kereskedel­mi bizottsága terjesztette be, s a lakosság többségének ez meg is felel. Megjegyzem, hogy a tejtermékek hi­ánya a hnb hatáskörébe tartozó többi községben is előfordult. Hogy az üzlet vezetője durván megsértené a fegyelmet erről a hnb-re még senki nem nyújtott be panaszt. Az ellátást a hnb tanácsa évente kétszer értékeli, és általánosságában az elmúlt évben elégedett volt vele. Tisztelettel: PILLÄR LADISLAV, A HNB TITKÁRA Tisztelt Olvasók! Tisztelt Titkár Elvtárs! Ezúttal a rovatvezető úgy érzi, szót kell kérnie, mert a tények ugyan magukért be­szélnek, de félremagyarázhatók. 7. számunk kis írásának szerzője, Tóth Gyöngyi ugyanis elsősorban azt akarta elérni, hogy „szót ért­senek végre" mindazok, akiket a közellátás gondjai sújtanak. Ha egy faluban egyetlen üzlet van, az az üzlet monopol helyzetben van, mert a vásárlók nem mehetnek másik boltba, legfeljebb ha buszra ülnek, s ezt nem mindenki engedheti meg magának. Az pe­dig, aki tudja, hogy monopol helyzetben van — tehát nincs vetélytársa —, szívesen feled­kezik meg arról, hogy nem a vásárlók vannak érte, hanem ő van a vásárlókért. (Pl. azzal, hogy elfogadja a fennálló helyzetet s nem próbái máshonnan árut szerezni). Még akkor is, ha „a hiba nem az ö készülékében van", vagyis, ha a rossz ellátás a tejgyámak „kö­szönhető". A vevő ugyanis nem a tejgyárba jár vásárolni, hanem az üzletbe, s nem az ő kötelessége a tejgyárat szankcionálni. Amennyiben azonban a hnb a fennálló bajok ellenére is „mindent nagyon jónak" tart évi kétszeri „helyzetjelentésében", aligha várha­tó változás. A hnb illetékes bizottságának nem az a feladata, hogy úgy általában elége­dettségét fejezze ki, hanem hogy elemezze az ellátási gondokat és segítsen az üzlet vezetőjének és dolgozóinak azokat felszá­molni (azért kereskedelmi bizottsági). Amit boltos és vevő egymás közt megoldhat, az is megoldódna, ha valóban törekednének is rá, akiknek módjukban áll. Szülőfalumban pél­dául úgy rendelik az üzletbe a tejet, hogy előzetes felmérést végeztek a vásárlóik közt, ki milyen fajtát (félzsíros, zsíros) és mennyit venne naponta; amióta pedig van nagymére­tű fagyasztópultjuk és hűtőszekrényük, több­letet is mernek rendelni, mert estére elviszik azok, akik a falun kívül dolgoznak, így reggel nem mehetnek bevásárolni. Egy kis igyeke­zettel a tejtermék-választék is bővíthető, s talán elő is jegyezhető, ki tart igényt túróra, sajtra, Termixre, egyébre ... Hogy legalább a szándék világos legyen. Levélírónk nem kifogásolta a nyitvatartási időt, így annak védelmezése felesleges. Sok­kal inkább a piackutatás hiányáról szólt, amikor azt írta, nyitás előtt fél órával már oda kell állni az üzlet elé, mert áru csak annak jut, aki az elsők közt van. E rovat vezetőjének az a véleménye, ideje szóvá tenni a bajokat, ideje hozzálátni az orvoslásukhoz, és ideje felszámolni azt a rossz szokást, hogy csak bűnbakot keresünk, akire ujjal mutogathatunk, ahelyett, hogy megnéznénk, magunk mit tehetnénk a dol­gok jobbítása érdekében. Hiányolom Pillér elvtárs leveléből azokat az adatokat, hogy a hnb, illetve a kereskedelmi bizottság és az üzlet dolgozói mit tettek azon kívül, hogy megállapították, a szállító a bűnös. Hogy szabályosan jártak el, még nem jelenti, hogy megtettek mindent, amit meg kellett volna tenniük. Legalábbis ahhoz, hogy a válaszle­vélben olyasmit is olvashassunk, ami azt bizonyítaná, hogy kifogásolnivalója egyedül csak Tóth Gyöngyinek van, de indokolatla­nul. Sok-sok Tóth Gyöngyit kívánnék magunk­nak és minden falunak, hogy minden problé­ma felszínre kerüljön, s eljusson legalább a hnb tanácsáig. S azt is kívánom, hogy a tanácstagok közt is egyre több legyen a Tóth Gyöngyi. Hogy ott se várjanak mindig arra az emberek, hogy a másik szóljon. Szerkesztőségünk szívesen vendégesked­ne az Óbásti Hnb Tanácsának azon legköze­lebbi ülésén, amelyen a közellátással foglal­koznak az illetékesek, s szívesen tartanánk ugyanazon nap estéjén olvasótalálkozót is a falu lakóival, amennyiben persze ők is igényt tartanak rá. Várjuk hát a meghívást! N. GYURKOVITS RÓZA nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom