Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-09 / 7. szám
KUCKÓ Kedves Gyerekek! Tudom, imádtok bábozni, színházat játszani. Azt Ls tudom, hogy nagy gondotok a jó darab kiválasztása, mert nincs elég megfelelő feldolgozás stb. Hogy a magunk módján egy kicsit segítsünk, bemutatjuk a Shmícko című gyereklap Zsebszínházát. Pontosabban, műsorukból közreadunk — természetesen magyar átültetésben — egy mesejátékot. A mesét Jozef Brukner írta, a szereplők — a bábok — és az egyéb kellékek elkészítéséhez Kvéta Pacovská nyújt ötleteket. A mese címe: — Csingilingi, csingilingi — szól a csengő fejét rázva. És máris itt terem Paprikajancsi. — Elnézést, jóemberek. Úgy igyekszem, majd öszszetöröm magam. Rohanok, futok, hogy ideérjek. És tessék, végül máris elkések. Szól a csengő, itt a vége. — Ugyan, Paprikajancsi — kiáltják a gyerekek —, semminek sincs vége. A kezdéshez csengettek. — Tejó ég, mi lesz most?! — rémül meg Paprikajancsi. — Kezdet! De minek a kezdete? A befejezés mindig egyforma, azonban minden kezdet más. És egyáltalán, hogyan kezdődik a mai előadás? Ma mindent összekeverek. Piroska találkozik az erdőben a sárkánnyal, a farkas felfalja Bajaja herceget, Butuk Miska pedig betéved a mézeskalács-házikóba. Ha egyszer összekeverednek a mesék, ki nem bogozza őket senki. — Csingilingi, csingilingi — szól eszeveszetten a csengő. — Kérdezd meg a gyerekektől. Paprikajancsi, mit játszanak ma! — Kérdés, tudják-e? — Tudjuk — kiabálják a gyerekek. — Ma a Mindentudó Nagyapó három hajaszálát játsszák. — Akkor nekem itt semmi keresnivalóm! — mondja csalódottan Paprikajancsi. — Hiszen én Mindentudó Nagyapót nem is ismerem. Azt sem tudom, hol keressem. Ti talán tudjátok? — Nem tudjuk. — Na látjátok! Hát akkor én honnan tudnám?! — Csingilingi! — szólal meg a csengő. — Mindentudó Nagyapó talán tudja, hiszen ö mindentudó. Elég ha megtalálod Mindentudó Nagyapót, és ő majd megmondja, hol keresd Mindentudó Nagyapót. — Hogy ez nekem hamarább nem jutott eszembe! — csap a homlokára Paprikajancsi. — Micsoda fafej vagyok én! No de, honnan ismerem meg Mindentudó Nagyapót? — Hát a hajáról! — csilingeli a csengő. — Neki csak három szál haja van. Egy, kettő, három. — Hogy én milyen tuskó vagyok! — nevet Paprikajancsi. — Ki ne ismerné meg Mindentudó Nagyapót a három hajaszáláról! Paprikajancsi örömében bukfencet vet és ficánkol. Amint így ugrabugrál, egyszercsak ott terem előtte egy apóka. Paprikajancsi abbahagyja az ugrálást. Óvatosan körüljárja az apót, először az egyik oldaláról, aztán még egyszer a másikról. — Mit gondoltok, gyerekek, ennek az apókának három hajszál van a fején? Hogyan tudjam meg, hiszen kalap van a fején! — Kérdezd meg tőle. Paprikajancsi! — kiabálják a gyerekek. — No jó. De előbb talán illene köszönteni is, nem ? — Hát köszönj! — bíztatják a nézők. — Igen, persze, máris ... jó napot kívánok, Nagyapó! Apóka leveszi a kalapját és így szól: — Jó napot kívánok. Paprikajancsi! Paprikajancsi pedig hangosan számolni kezd: — Egy. kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc... Te jóságos ég, hogyan számoljak meg ennyit?! De sok haja van Nagyapó! A csengő most türelmetlenül csilingelni kezd és azt mondja: — Paprikajancsi, kérdezd meg már végre nagyapótól, hogy ő a Mindentudó-e? — Természetesen, én vagyok Mindentudó Nagyapó — mondja az apó —, és már jó ideje türelmetlenül várom, mikor érkezik meg végre Árgyélus királyfi a három arany hajszálért. Csakhogy a királyfi nem és nem jön! Mondd, Paprikajancsi, nem vinnéd el a királykisasszonynak te a hajszálakat. Talán még feleségül is menne hozzád. Megkapod a fele királyságot és hozzá, ki tudja, mi mindent. — Ugyan, Nagyapó, mit kezdenék én a fél királysággal! Ráadásul nem is illek bele ebbe a mesébe. Ma valahogy minden összekeveredik. A mesék a színház körül röpködnek... Szörnyű ez a zűrzavar! Nagyapó, magának mégis tudnia kellene, hány mese van a világon! — Annyi, hogy megszámolni sem lehet. — Ez aztán igen! Ha egyszerre mind berepülnének ide, szétpukkadna a színházunk, mint egy buborék. Halló, itt van valahol a csengő? — Persze, hogy itt van! — mondja a csengő. — Hiszen elejétől fogva ész nélkül csöngetek. — Hallottalak jól. Bezzeg most, amikor úgy kellene szólnod, hogy mindenki meghallja, elnémulsz! — Csingilingi, csingilingi — szól a csengő, hogy még a feje is remeg. És mert ez már valóban az utolsó csengetés, Paprikajancsi valamit még mondani akar nektek: Ez volt az utolsó előadásunk, nem lépünk fel többször, gyerekek! De hogyha megtetszett, amit játsszunk, próbáljátok magatok is meg! Nem lesz vele sok munkátok — ha szert tesztek egy-két dobozra, a bábszínház az egész világot a szobátokba hozza! Fordította: OREL ÉVA nö 16
