Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-09 / 7. szám

Két évig évig tartó munka, négy­száz helyszín, háromszázötven színész, körülbelül ötven főszereplő, két teljes — összesen hetventagú — forgatócsoport, 62 205 beállítás, 15 000 m nyersanyag, több mint 1 300 perc műsoridő, egy-egy dísz­lettervező, operatőr, rendező — ilyen a Földiek című új televíziós sorozat di­óhéjban elkészíthető mérlege. Ez per­sze, még távolról sem minden, ami el­mondható róla. Huszonkét estét betöltő sorozat közvetítését kezdte meg január 10-én a Csehszlovák Televízió. Február vé­géig hetente háromszor — kedden, csütörtökön és vasárnap — fómüsori­­dőben követhettük-követhetjük nyo­mon e konvencionálisnak aligha mondható sorozat hőseinek sorsát. A televíziós sorozat a februári győzelem évfordulójának tiszteletére készült. Alapjául Jaroslav Matéjka két regé­nye, a Földiek és árulók (1979) és a Hová mentek, földiek ?(1981) szolgált. A regényíró Radovan Urbannal együtt írta a film 1 670 oldalas szövegköny­vét. A sorozat megrendezésének fela­data a fiatal, de már tapasztalt televí­ziós rendezőnek, Jirí Adamecnak ju­tott. Öt a Fiatalok Tévéklubjának ren­dezőjeként ismerhettük meg pár évvel ezelőtt, aztán számos dokumentum­filmet, szilveszteri műsort és tv-játé­­kot rendezett. Még ismertebbé a tele­víziós sorozatok tették (pl. Felnőttko­runk vizsgái, Hatan voltunk, Mentők). Jin' Adamec 1948-ban született. Te­kinthetjük ezt a dátumot véletlen egy­beesésnek is,■a sorozat azonban min­denképpen magán viseli azt a látás- és ábrázolásmódot, amely a világhá­borút és a februári eseményeket meg nem élt generációnak a sajátja. Elfo­gulatlanul szeretné megítélni apáik tetteit. Az elmúlt negyven évben szá­a februári eseményeket, mozgatóru­góival és előzményeivel együtt (a film elején 1942-t írnak). Különösképpen azért, mert meghatározták a követke­ző generációk életét, mindennapjait és azért is, mert akik akkor éltek, má­sak voltak, mint mi vagyunk. Másak voltak — mondta egy nemrégiben ké­mos hasonló témájú alkotás született, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy közülük nem mind viselne el mélyre­hatóbb — tartalmi és művészi — elemzést, legyen az irodalmi mű, szín­darab, tv- vagy éppenséggel rádiójá­ték, esetleg film. Érdekesnek bizonyult tehát a feladat a rendező számára, aki azt tartja, hogy kötelességünk ismemi szült beszélgetésben Jirí Adamec —, és sajnos, a mi hátrányunkra; keve­sebbet gondoltak talán önmaguk ké­nyelmére, volt önálló véleményük, s elveikhez mindvégig hűek marad­tak... Maga a történet Petr Vitásek története, akit Jan Sfastny negyedé­ves főiskolai hallgató alakit. A színhely egy dél-morvaországi kisváros. Isko­lásként ismerjük meg a főhőst a soro­zat elején. Sorsát, életét azokéval osztja, akik serdülőként élték át a há­borút s a fasiszta megszállás idején értek felnőtté. Nem könnyű feladatra vállalkoztak a filmsorozat készítői. Eredetileg Ja­roslav Matéjka két regényének két egész estét betöltő filmváltozatának gondolatával foglalkoztak. A bonyolult téma, a főhős drámai fejlődése, maga a cselekmény, a sajátos nyelvezet és nem utolsósorban az egyéni hangvé­telű humor — úgy tűnt — azt a formát kívánja. Végül azonban a regényíró a sorozatra „szavazott". 1986 májusá­ban kezdődött a forgatás a Barrandov Filmstúdió egyik legnagyobb műter­mében, itt készültek a belső felvéte­lek. Tavaly októberben volt az utolsó forgatás, s az utómunkálatok rekord­időben készültek el — az év végéig. Az eredetileg tervezett tizenhárom 90 perces rész helyett huszonkét 60 per­ceset vágtak össze. Háromszáz forga­tási nap volt a forgatócsoport mögött. Nem volt ritkaság náluk a tizenhat-ti­zennyolc órás munkanap sem annak érdekében, hogy időre elkészüljön ez a nagyszabású televíziós sorozat. Kár azonban, hogy az általa — és a film rendezője által — közreadott gondo­latokkal egyelőre csak egy-egy évfor­duló kapcsán foglalkozunk. A képekkel a filmsorozat néhány je­lenetét idézzük.-fm-Fotó: TROUSIL és archív nő 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom