Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-09 / 7. szám
Exportra Kétségbeejtően szerények vagyunk, igénytelenek, mármár lemondok — mondanám, ha nem tapasztalnám az ellenkezőiét Mindenkinek mindenből mindig a legjobb kellene, s felháborodva fordulunk panaszainkkal emide meg amoda, de hiába. Kinevetjük azt aki szombaton reggel silány áruval piacot, amikor a legtöbb kofa, igaz, borsosabb áron, de jót kínál. Állami boltban is faképnél hagyjuk az eladót ha harmadosztályú árut kínál, közben sajnálkozik, hogy első osztályúból keveset kaptak. Ha viszont mindenáron meg akarjuk szerezni álmunk első osztályú netovábbját nem hagyjuk faképnél, hanem megkérdezzük, hol a főnöke. Miután az méltósággal előbújik irodájából, megértésével és sejtelmes kiegyensúlyozottságával körbehálóz, s megígéri, ha jövő héten benézünk, meglesz az áru, máris azon gondolkozunk, vajon mennyi csúszópénzt vár el. Hiszen kedves volt, segítőkész És a színes tévét, a mélyhűtőt az olasz fonalat az olcsóbb, de minőségében kiváló bútort meg a többi hiánycikket eladhatná másnak is. És ő mégis nekem adja. hát megérdemli a csúszópénzt, nemde ? Hiába, nekünk mindig mindenből mindig a legjobb kellene, s miközben dühöngünk, hogy nem kapjuk meg, ravaszkodunk, hogy megkaphassuk. Azon már nem nagyon szoktunk elgondolkodni, mi is az a tőkehiány, amely lehetetlenné teszi, hogy mindig mindenből első osztályút gyártsunk, mi is az a munkaerőhiány, amely megakadályozza, hogy szakemberek végezzék a szakmunkát. A tőkehiány és a munkaerőhiány után a harmadik igazán bénító hiány a színvonalas áruk és a szolgáltatások hiánya. Természetesen el kell fogadnunk, hogy mindennek megvannak az „objektív okai", csakhogy ez a feltételezés sem mindig helytálló. Ugyanis az áruhiány is termék, éspedig a gazdaság hibás működésének a terméke. Nem tudom, hogyan lehetne megszüntetni, nem vagyok szakember, legfeljebb azon töprenghetek, amit imitt-amott tapasztalok. Azt is csak tapasztalataim alapján mondom, részben mi, csúszópénzt adók is hibásak vagyunk, hogy gazdaságunk helyenként hibásan működik. Már azzal rontunk rajta, hogy odaadjuk a csúszót. de már a munkahelyünkön is. Nem akarok morális prédikációt tartani olyan erényekről, mint a kitartó munka, a szakértelem, a becsületesség meg egyebek — ezt mindenkinek magában kell rendben tartania. Viszont ha már a munkahelyet említettem, szólnom kell a három irányú, három minőségű termelésről, amiről szinte mindnyájan tudunk, amit szinte mindnyájan étünk. De ne vágjak a dolgok elébe. Hadd kérdezzem, ha egy cipész, szakács vagy szabó magának hagyná a legsilányabb termékét, vajon joggal lenne-e nevetség tárgya? A válasz nyilvánvaló: igen. Hát hogyan festene egy suszter csámpás cipőben, szakács éhesen, szabó ódivatú felöltőben? Mi mégis silány áruk tömkelegét gyártjuk és hagyjuk hazai piacon, s meggyőződésem. nemcsak gazdaságunk export-orientáltsága következtében. A minap egyik posztógyárunkban járva rákérdeztem a gépközeiben föltűnő helyre kitett EXPORT feliratú táblácskára. Hát az külföldre megy, hangzott a válasz s a munkásnő még azt is tudta, hogy nem a Szovjetunióba, hanem Nyugatra. Majd hozzátette: ilyenkor nagyon oda kell figyelni. És olyankor, amikor rólunk van szó? Amikor magunknak dolgozunk? Fél óráig azon vitatkoztam, miért helytelen, ha a dolgozók ezreinek mélytudatában elültetjük a lazítás lehetőségét azzal, hogy tudatjuk, ezt kapitalista, ezt szocialista, ezt hazai piacra gyártjuk. A fenébe is, ha a maga kosztümjéről van szó, vetettem oda utolsó érvként akkor nem kell annyira odafigyelni? A Szlovák Nószövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES PRIKLER LÁSZLÓ felvétele Kézlegyintés volt a válasz, ő ezt nem tudja, de így van, és ezzel lezártnak tartotta a vitát Én azóta is azon gondolkozom, mi lenne, ha a vállalat vezetése mégsem figyelmeztetné munkásait hogy ez a fonat nyugatról küldött gyapjúból, nyugati piacra készül, az a másik meg szocialistára ? Nem vennék észre és akkor baj lenne ? Netán nem ugyanúgy Címlapunkon: A prágai Műkorcsolya- és Jégtánc Eb legragyogóbb egyénisége, Katarina Witt (írásunk a 8—9. oldalon) Michal Borsky felvétele engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame. n. p.. 042 67 Koáice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB 2ívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR) — 1900 Budapest. XIIL. Lehel üt 10/a. Höfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 dolgoznának ahogy mindig: becsülettel, józansággal szakértelemmel? Hát nálunk hazai piacon is, mindenkinek mindenből mindig a legjobb kellene. Vagy mégis tűrjük, hogy nevetség tárgya legyünk ? nő 2
