Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-02 / 6. szám
I B Aft KAK •VIRÁG* Távolról sincs itt a tavasz, a tél folyton jelzi kemény fagyával, hófúvásaival, hogy erejét nem adta ki még, de a napsütéses napokon felfedezhetjük már a természetben a kikelet első hírnökeit. Leginkább azok a növények igyekeznek, amelyek jól megvannak a rovarvilág segítsége nélkül, elegendő nekik a beporzáshoz a levegő enyhe fuvallata is. Ilyenkor jelennek meg a fűzőn, a mogyorócserjéken, más faféléken a barkák, melyeknek porzóiról könnyen jut el a termékenyítő virágpor a bibékre, így hát nem kell megvárniuk a rovarokat előcsalogató meleget. A cserjéken hintázó hosszú mogyoróbarkákról időről időre sárgás porfelhő száll fel a kéklő ég felé, ki tudja, merre... A levélrügyeknél jóval nagyobb termőrügyekből pattannak ki a szőrös bibékkel körülvett kupacsok, a tavasz legszerényebb virágai, s csak ha megül rajtuk az aranyos virágpor, várhatnak jó mogyorótermést a mókusok. A barbák ezüstös bundácskái még nem virágok, csak bimbók. Virággá akkor válnak, ha fehéres szöszöcskéik közt megjelennek a sárga porzók és zöldes bibék. S a barkákkal szinte együtt nyílnak ki a lomblevelű erdők és ligetek aljnövényei, aprócska virágai, melyeket később már elnyomna a magasabb növényzet, elnyelve előlük az éltető napsugarat. Csak kora tavasszal, levélbontás előtt éri annyi napfény az erdők talaját, amennyi képes virágba szökkenteni a hóvirágot, a tőzikét, a májfűt, meg a többi, szinte hó alól kibúvó virágot. A nyílt mezőkön ugyanebben az időszakban üti fel sárga fejecskéit a martilapu, ismertebb nevén körömfü, melynek nincs párja ilyenkor a széles határban. A magasabb fekvésű, sziklás lejtőkön ilyenkor jelenik meg bűbájos fehér vagy lilás kelyheivel a sáfrány, melynek karcsú, fűszerű leveleit pár hét múlva már aligha fedezzük fel a legelő füvében, pedig korábban szőnyegként borította el az egész területet. HELENA KOHLOVÁ biológus Fotó: JOSEF HLAVÁCEK « MARTILAPU
