Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-02 / 6. szám

„Hiába: a vendéglősök főzni még csak tudnak, de a tálaláshoz nem is konyítanak! No, majd én megmuta­tom. Mondjuk itt az asztal Ide figyel­jen, hogy kell elrendezni azt az öt tál ételt. Például: ide középre kerid a leves. Ide, erre az oldalra tesszük a főtt húst. A másik oldalra a rántott halat. Oda kerül a mártás, emide az a micso­da étel amit nem ismerek. No, mit szól hozzá, jó lesz így?" Goldoni: Két úr szolgája Hogy Truffaldínó tálalása ho­gyan sikerült, csak elképzelni tudjuk, de egy közelmúltban rendezett kiállítás szemet-szá­­jat gyönyörködtető ételcsodáit, szép terítékeit e néhány színes felvétellel megpróbáljuk bemu­tatni. Természetesen, a helyszín igazi hangulatát, a pompás asz­talokat, az ételkülönlegessége­ket valósághűen visszaadni nem lehet, beszámolónk csak sze­rény próbálkozás. Ezt bizony lát­ni kellett! LÁTNI csupán, mert kiállítás­ról lévén szó, kóstolgatásról szó sem lehetett. Pedig az lett volna az igazi! A díszes terítékeket nézve arra gondoltam, hogy a hétköz­napok aligha engedik meg a munkából hazaérkező háziasz­­szonyoknak, hogy ilyen pompás falatokkal várják a családot. Ak­kor meg minek ez a nagy felhaj­tás?! Csak azért, hogy egyszer egy évben elbámészkodjunk raj­ta? Aztán rájöttem, hogy még­sem olyan haszontalan ez a be­mutató, mert ha jól megfigyeljük a szebbnél szebb ételkülönle­gességeket, rájövünk, hogy nem is olyan öndöngös dolgok kerül­tek itt tányérra, csak ötletesen, ízlésesen vannak tálalva. Mi, háziasszonyok kis odafigyelés­sel, fantáziával és több idő rá­fordításával az egyszerű étele­ket is kívánatosabbá tehetjük, ha szépen tálalva tesszük az asztalra. Az ünnepi alkalmak meg egyenesen kínálják a lehe­tőséget, hogy ellesve a konyha­­művészet egy-két titkát, mi is meglepjük ínyencségeinkkel az asztalhoz ülőket. S éppen ehhez adott számos ötletet a Bratisla­vában immár VI. alkalommal megrendezett gasztronómiai ki­állítás. A Sörház emeletén hosz­­szú asztalok kígyóztak körbe, roskadásig megrakva fino­mabbnál finomabb falatokkal. Pulyka-, kacsa-, liba-, csirkesült, ünnepi díszben, tésztából sült kosarakba téve, naranccsal, ananásszal, szőlővel, almával s egyéb finomságokkal, különös fűszerekkel, zöldségekkel körít­ve. Hal, vad szó szerint talpig díszbe öltözve ... S amit képeken bemutatni nem tudunk, azok a cukrászmű­vészet szebbnél szebb munkái — emeletes, habos torták, süte­mények, marcipán mesefigurák, ünnepi tálak. Szlovákia fővárosa az idegen­­forgalom számos területén mu­tat ugrásszerű fejlődést. Ebben a fejlődésben fontos szerepe van a vendéglátóiparnak is. Egy­­pár adat: városunk területén 157 szolgáltató üzemegység működik, 416 értékesítési köz­ponttal. Ezekben csaknem négy és fél ezer alkalmazott dolgozik. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy ezeknek csak a fele is ren­delkezik azzal a szakmai tudás­sal, amiről a résztvevő verseny­zők tanúságot tettek. Sokan gondolják most velem együtt, hogy nem is kíván a köznapi vendég ilyen pompás tálalást betérve egyik-másik vendéglő­be, elég lenne, ha jóízű, meleg ételt tennének elébe kellő udva­riassággal. És lehetőleg rövid várakozás után. Addig is: ét­vágygerjesztőnek nézzük a ké­peket! LANGSTEIN ERZSÉBET PRIKLER LÁSZLÓ felvételei nő 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom