Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-02 / 6. szám
A japán nő neveltetese még mindig a régi Japán nők A Japán Nőszervezetek Szövetsége (Fundaren) 18 különböző — szakszervezeti, politikai és művelődési — szervezetet tömörít az ország egész területéről, Hokkaidótól egészen a déli szigetekig. A szervezet 1953-ban, a koreai háború idején alakult a haladó szellemű japán nők háborúellenes álláspontjának kifejezéseképpen. Japán az az ország, amelyet a világon először ért atomtámadás. Körülbelül 400 ezer ember él Japánban, akiknek sorsát Hirosima és Nagaszaki bombázása máig megpecsételte. Ezért is tartják ma a japán nők elsőrendű feladatuknak a békeharcot, a háború és a militarizmus elleni küzdelmet. Nemrégiben például 126 amerikai támaszpontnak a szigetországban való létesítése és a japán partok mellett állomásozó nukleáris tölteteket hordozó amerikai hajók jelenléte ellen küzdöttek: a Tokió melletti Jokosuka kikötőben az asszonyok gyermekeikkel ülősztrájkot tartottak. Szinte mindennapos és egészen természetes, hogy bekapcsolódnak a békeharcba, a békeharc kérdéseit szemináriumokon tárgyalják, s Japánban ma alig van békenagygyűlés, ahol ne gyűjtenének aláírásokat az 1985- ben, a nukleáris fegyverek betiltásáért és megsemmisítéséért közzétett felhívás alá. Eddig több mint 2 millió aláírást gyűjtöttek össze. Békenaggyűlések színterévé vált nemrégiben Mijake, a Tokió melletti festői szépségű kis sziget is. Egy új katonai támaszpontot terveztek ide, amely ezt a védett területet, annak ritka madárvilágát és védett állatfajait veszélyeztetné. Ellenakciók azonban nemcsak Japánban voltak, még az Egyesült Államokban is tiltakoztak a támaszpont létesítése ellen. Nemrégiben Csehszlovákiában járt a Japán Nőszervezetek Szövetségének küldöttsége. A szövetség alelnökével, Takako Tatematsuval és Kimijo Kaszajóval a Vlasta hetilap külpolitikai szerkesztője beszélgetett. — Szorosan együttműködünk a hibakusákkal, azaz azokkal, akik túlélték a hirosimai és nagaszaki atomrobbanást. A tankönyvekben jóformán szó sincs róluk, s az atomrobbanások szörnyű következményeiről sem. Ezek a múltban történt események azonban csak töredékét képezik annak az eshetőségnek, amellyel a ma felhalmozott atomfegyverek fenyegetnek — mondja Kimijo Kaszajo. — Figyelemmel kísérjük iskolaügyünk kérdéseit is. Ezek azonban már Nakaszone kormányának költségvetési listáján is lejjebb kerültek. A szülői és a tantestületi szervezetekkel együtt el szeretnénk érni, hogy a hivatalosan megszabott 45 fős osztályok létszáma 40-re csökkenjen. Azon vagyunk továbbá, hogy a történelemkönyvek hiteles adatokat tartalmazzanak a második világháborúról és az amerikai—japán biztonsági szerződés megkötésének körülményeiről. — A Japán Nőszervezetek Szövetsége a japán nők társadalmi és gazdasági helyzetével is foglalkozik. Közismert, hogy Japánban a magasabb fokú szakképzettséggel rendelkező nő nagyon nehezen tud érvényesülni ; megkülönböztetik a bérezés és a szakmai előrehaladás szempontjából is. A nők átlagkeresete a férfiak átlagkeresetének 52,8 százalékát teszi ki. A nők 20 százalékának csak részleges munkaszerződése van, amely nem jogosít fel betegbiztosításra és a későbbi nyugdíjra sem. — A fiatal japán nő számára szinte lehetetlen, hogy egyszerre vállalja az anya és a dolgozó nö szerepét — mondja Kimijo Kaszajo. — A munkaadók nem szívesen vesznek föl férjezett asszonyokat, nem beszélve a gyermekes anyákról. A fizetett szülési szabadság 6—6 hét a szülés előtt és után. Ez idő alatt a nö fizetése 60 százalékát kapja. Óvoda és bölcsödé kevés van és nagyon drága. így aztán sok nő — beleértve a diplomásokat — akarata ellenére háztartásbeli marad, szakképzettsége kárba vész és további érvényesülésének is vége. — Arra törekszünk, hogy változtassunk a japán nő hagyományos, mindmáig feudális alapokon nyugvó szerepkörén és cselekvésmintáin — magyarázza Takako Tatematsu. — A parlamentben a nők 1,5 százalékban vannak képviselve, s a jelenlegi parlamentnek nem is érdeke, hogy ez az arány változzon, tehát hogy növekedjék a nők politikai szerepe. Azt mondják: maradjanak csak meg a háztartásban, legfeljebb — míg férjhez nem mennek — váljanak az elektrotechnikai ipar olcsó és igénytelen munkaerejévé. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy kapcsolatban legyünk a haladó szellemű nőszervezetekkel és csoportokkal. Ezek révén tudniillik világosabban látjuk saját életünket és lehetőségeinket. — Szövetségünk megadja a nőknek azt a lehetőséget hogy szervezetbe tömörüljenek és a társadalom aktív tagjai legyenek. A dolgozó nőknek segítünk jogaik érvényesítésében. Nehezebben férünk hozzá azokhoz a nőkhöz, akik csak részmunkaidőben dolgoznak, ök ugyanis kívül rekednek a szakszervezeteken. Az utóbbi időben sokat foglalkozunk a számítógépek mellett dolgozó nők foglalkozási ártalmaival. Sokuknál csontvázdeformációk alakulnak ki, s a látásuk is rosszabbodik. Azoknak a nőknek is károsodik az egészsége, akik nagyon gyors ütemben, az automatizált munkahelyeken dolgoznak. — A mai japán nő többet akar annál, mint hogy csak a gyerekeiről, a férjéről és a háztartásáról gondoskodjon. Céljai megvalósításához azonban nincsenek meg a megfelelő feltételei — fejezi be Takako Tatematsu. Arra a kérdésre, hogy milyen benyomásokkal távozik országunkból a Japán Nőszervezetek Szövetségének küldöttsége, Kimijo Kaszajo ezt válaszolta: — Rám a legnagyobb hatással a szociális intézkedések összessége volt. Nálunk például elárasztották ugyan a piacot és a boltokat a legkorszerűbb használati cikkekkel, viszont az ember, annak egyénisége és érzelmi világa a háttérbe szorult. Önöknél sok lánnyal, asszonnyal találkoztunk, beszélgettünk és teljes egészében egyetértettünk abban, hogy közös dolgunk a nukleáris háború veszélyének elhárítása és a béke megőrzése. DANA BRAUNOVÁ A szerző felvételei nő 8
