Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-02 / 6. szám
FÓRUM [ Mi így csináljuk A „hálás rendezvények” éppen azok a találkozók, ahová szívesen jönnek az emberek, jól érzik magukat a jelenlevők, és még önmagukból is nyújtanak valamit a közösségnek. A hálás emberek hálás rendezvényeit többnyire a helyi nőszervezetek szervezik. Párkánynánán (Stúrovo-Nána) már hagyományos, hogy a nyugdíjasok találkozóját a nőszervezet rendezi meg, de anyagi segítséget ad hozzá a többi tömegszervezet, így a Jednota, a testnevelési egyesület, a Csemadok, a Vöröskereszt és az állami gazdaság, hiszen nyugdíjasaink nagy része korábban náluk dolgozott. Ezen az összejövetelen is elmondtuk, hogy városunk területén 2 345 nyugdíjas él, ebből 511 személy szociális segélyre jogosult, hogy idős állampolgárainkon tudunk a legjobban segíteni. Az elmúlt évben 328 nyugdíjasunk részesült egyszeri pénzjuttatásban 278 450,— Kcs értékben, tizennégyen pedig élelmiszer-vásárlási utalványt kaptak. Nyugdíjasaink étkezési lehetőségei is bővültek. Nánán felépült a korszerű új konyha a helyi állami gazdaság költségvetésében, és néhányan itt is étkezhetnek. Az ebédek árához is hozzájárulnak 33 233,— Kcs-val. A vnb szociális osztálya nagy figyelmet szentel a nehéz körülmények között élő családoknak, idős embereknek. Tehát van miről beszélni, van mit énékelni. A jövőben még több pénzt, figyelmet fordítunk majd a szociális ügyekre, az igazságos elosztásra, még jobban odafigyelünk, hogy egyetlen ráutalt se maradjon megsegitetlenül. Mert igazában csak akkor érnek valamit az ilyen találkozók, nyugdíjas-összejövetelek, ha évközben is megvan a kellő törődés, mindenki megkapja a szükséges segítséget. A nőszervezet tagjai'a találkozók szervezésén túl abban segíthetnek a legtöbbet, ha a hivatalos szervek tudomására hozzák, ki van környezetükben nehéz helyzetben, ki az, akinek így, vagy úgy segíteni kellene, mert az idős emberek sokszor túl szerények, szégyenlősek, restellnek saját érdekükben szót emelni. Csak ha kellőképpen figyelmesek vagyunk, tudnak a nyugdíjasok igazán örülni az életnek, tudnak önfeledten adni nekünk mindabból a szépből és jóból, ami a lelkűkben van. S “■ csak igy szervezhetnek évről évre tartalmasabb nyugdíjastalálkozókat a nőszervezetek is. Hajtman Kornélia r Mindenféle... Aminap látogatóban voltunk egyik ismerősünknél. A kezdeti semleges témák után szóba került a család két legfiatalabb tagja is. — Olyan furcsa ez a két lány — kezdi a háziasszony —. mintha nem is testvérek volnának. Éva. az idősebbik mulya, az életben nem képes egyről kettőre jutni. Érettségivel egy üzletbe ment elárusítónőnek. Nem baj. gondoltam, az üzlet itt van a lakótelepen, legalább nem kell utazgatnia, több ideje marad a tanulásra. Mert akkor még úgy volt, hogy a következő évben felvételizik a közgazdasági főiskolára. Persze nem vették fel, az utána következő években meg már meg sem próbálta. A boltban is mindig nézeteltérései vannak az üzletvezetővel. Mondom, változtasson munkahelyet. Nem. szó sem lehet róla. ez szerinte túl egyszerű megoldás lenne. Hát csak komplikálja az életét! Viszont Kati, a húga már egészen más. Érettségi után orvosira akart menni, nem vették fel. Elment ugyanabba az üzletbe dolgozni, ahol Éva is dolgozik. Egy évig dolgozott, aztán sikerült bejutnia a főiskolára. Most elsős, számítástechnikát tanul. Igaz, amikor munkába állt, vele is voltak problémák, de elég hamar megtanult tájékozódni az üzletvezetés labirintusában. Neki a főiskolai felvételinél az a főnöknő segített, akivel Éva egyszerűen képtelen szót érteni. — Én a főnökkel sosem fogok tudni zöld ágra vergődni — szól közbe Éva. aki éppen megérkezett. — Nekem, ha egy vevő azt mondja, hogy tizenöt deka felvágottat kér. akkor nem adok neki tizenhármat a tizenöt deka áráért. A főnöknő ezt képtelen megérteni. Ő csak az üzletet látja, nála az a legjobb eladó, aki ott csapja be a vevőt, ahol csak tudja. Én nem vagyok ilyen, és soha nem is tudnék ilyen lenni. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember soha ne csalódjon saját magában. Én nem tudnék végigmenni a lakótelepen, az emberek szemébe nézni azzal a gondolattal, hogy becsaptam őket. Kati más. Őt nem éndekli, hogy a fél lakótelep neheztel rá. Az üzletben az elárusítónők inkább elbújnak, csak ne kelljen köszönniük neki. Két hónapig volt részlegvezető, társaival sok volt a konfliktusa. Ha valaki késett, vagy ha pár koronás eltérés volt a pénztárban, szaladt a főnöknő után. Én erre sem lennék képes. Ha ezt Katinak mondom, ő azt válaszolja, szerinte a cél szentesíti az eszközt. Itt tartottunk, amikor befutott a családfő és témát váltottunk. Később, ami-AJámol operálták, s mikor újra megjeleni az énekpróbán, társai őszinte örömmel Jógadiák. Nyoma sem volt rajta a kiállóit műtétnek. Próba után együtt maradtak még kicsit a hosszá asztal körül. Főleg A dómot beszéltették, kérdezgették, hogv s mint esett át a műtéten. L Szívesen elmondta a részleteket, hiszen nyugdíjas korban csaknem mindenki bőbeszédű lesz, mikor a már rendszerint jelentkező apróbb- nagyobb nyavalyákról van szó. A hallgatóknak pedig közben saját hasonló, vagy éppen teljesen ellentétes tapasztalataik jutnak eszükbe, s alig várják a pillanatod, hogy átvehessék a szót. Akinek megadatott az öreg kor megélése. tudatosan vagy tudat alatt azzal foglalkozik, hogv miképp élhetné teljesebben az életei. Van, aki ágy véli. akkor őrzi meg testi-lelki frissességéi, ha nem enged a negyvennyolcból, s amíg bírja a már megszokott iramot a munkában, addig csak az évek futnak el fölötte, de ő maga még a régi. Van, aki éppen fordítva, abban látja testi-lelki erőinek minél további megőrzését, ha kíméli magát és kényelmesen él, kedve szerint lazít, szórakozik. Vannak olyanok is. akik nem a saját elhatározásukból nem lazíthatnak. Mi, hatvan körüliek A kis nyugdíj, az, hogy egv bizonyos megszokott életszínvonalról pem akarnak lemondani, arra készteti őket, hogv tartósan, vagy legalább az év egy bizonyos részében még munkát vállaljanak. Igaz, hogy aki jobban elfoglalt, kevesebb ideje marad, hogy a jelentkező apróbb nyavalyákkal foglalkozzék, de ha a tünetek makacs természetűek, hiába minden, keresni kel! a gyógyulást. Mit tegyen ilyenkor az ember? Elmegy a körzeti orvoshoz. Van, aki ezt elegendőnek tartja, követi az utasításokat és jó eredményt ér el. kor egyedül maradtunk Évával, újból szóba került az előző téma. —Tudom, hogy elítéled a húgomat — mondta Éva —. de annak, hogy idáig jutott, előzményei is vannak. Kati már az alapiskolában nagyon jól tanult. Kiskorától kezdve orvosnak készült. Járt külön kémiai és biológiai szakkörbe. Az alapiskola elvégzése után — annak ellenére, hogy mindig kitüntetett volt —, nem vették fel az egészségügyibe. Egyik ismerősünk segítségével nagy nehezen, az utolsó pillanatban jutott be a gimnáziumba. Érettségi után meg nem került be az orvosira. Október közepén lépett be hozzánk az üzletbe. Bármilyen munkát hajlandó elvégezni, mondogatta, hiszen mindössze egy évről van szó. Igen ám. de az üzletben már fél hatkor ott kellett lenni, mert hattól tizenegyig van nyitva, utána ha van áru, kirakjuk, aztán amikor végzünk egykor-fél kettőkor hazamegyünk és fél háromra kell visszamennünk. Hatig, pénteken hétig vagyunk nyitva. Utána elrakjuk a tejet, a tejtermékeket a hűtőbe, a megmaradt kenyeret letakaijuk. nehogy másnapra kiszáradjon, majd felmossuk a követ. Kati világéletében csak tanult, szabadidejében — ha nem a barátaival volt — a könyveket bújta. Persze hogy sok volt számára a fizikai munka! Először ő sem jött ki a főnöknővel. Egyszer azonban, ahogy beszélgettünk, a főnöknő elmondta, hogy van egy bátyja, aki a közgazdasági főiskolán tanít. Utána hazajöttünk és Kati kijelentette, hogy jövőre megpróbálja a közgazdasági főiskolát, és már tudja is, hogyan fogjon hozzá. Igyekezett a főnöknő kedvébe járni. Minden apró-cseprő dologgal hozzá futott, mindenről tájékoztatta. készségesen túlórázott. A sajtos pultnál dolgozott akkor, emlékszem, még a szomszédasszonynak is kevesebbet mért, de persze a kért mennyiség áráért. Az ilyesmi megnyerte a főnöknő tetszését. Amikor elment az egyik részlegveze-A betegek része azonban nem éri be ennyivel, különösen, ha nem tapasztal számottevő javulást. Rossz néven vehető vajon a betegtől, ha másfelé is tapogat ódzik és elindul, hogy megkeresse azt a csodaszert, amely rövid időn belül biztosan meggyógyítja. Mert ilyen csodaszer létezik, ebben majdnem mindannyian hiszünk. csak rá kell találni. Keresni feléje az utat nem bűn. csak tévutakra ne tévedjünk. Van. aki nem bízik orvosában. viszont az ismerőse által ajánlott csodaszerben vakon hisz. Nem vitatjuk, hogy vannak igen hatásos gyógyszerek, amelyeket nem vegyi úton állítottak elő a gyógyszergyárakban. hanem réten, erdőn gyűjtöttek — ha nem is éppen telihold idején — és a tudomány már régen ismeri jó hatásukat. Még azt sem állítom, hogv a teliholdban nincs semmi. Hiszen ugye. legtöbbünk jót mulat azon, hogy’ valamikor a fájós fogat borító arcrészre szalamandert szonö 6
