Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-29 / 49. szám

Az öregemberek Az idegrendszer öregedésével kapcsola­tos változások egyik alapvető fontosságú tényezője az, hogy az idegsejtek már emb­rionálisán vagy a születés körül elvesztet­ték sejtosztódási képességüket. Az élet során elszenvedett betegségek következté­ben elpusztult idegsejteket nem pótolják újraképzödött idegsejtek, helyüket az ideg­szövet támasztószövete, a gliaszövet fog­lalja el. Az öregedés során az idegrendszer a többi szervekhez hasonlóan sorvad, súlya csökken. Az öregemberek fájdalomérzése, külö­nösen a belső szervekből eredőké, nagy­mértékben csökken. A fájdalomérzettel együtt a hőérzet is csökken, ezzel szemben a tapintás jól megtartott. Megváltozik az öregek mozgása is. Járá­suk lassúbbá, merevebbé, bizonytalanabbá válik, lépésük megkisebbedik, tartásuk görnyedné lesz. Néha az izmaik nyomásér­zékennyé válnak, elsorvadnak vagy megke­ményednek. Egyéniségük, mosolyuk, mimikájuk, hanghordozásuk, mozgásuk megváltozik, csökken, egyszerűsödik. Idegrendszeri reakcióik meglassulnak. Az idegrendszer fiatalkori rugalmasságát merevség váltja fel. Válaszaik nem mindig megfelelőek az adott ingerre. Az egyes részek közti asszociációk elpusztulása mi­att a részek felszabadulnak az egész integ­rációja alól, és Így bizonyos önállóságra tesznek szert. Ezért célszerűtlen gyakran az öregek idegrendszeri reakciója. Célszerűt­len reakcióik az idegrendszer leglényege­sebb funkciójának teljesítését, az alkal­mazkodást teszik lehetetlenné. így jutunk el az öregség legjellegzetesebb jelenségé­hez, az alkalmazkodóképesség beszűkülé­séhez, lassú eltűnéséhez, amelyet a geron­tológusok nagy része az öregedés legfon­tosabb tényezőjének tekint. Erre Korányi már az 1930-as években felhívta a figyel­met. Ezen idegrendszeri jelenségek okát az idegsejteknek az öregedés során létrejövő elváltozásában kell keresni. Korányi vizsgá­latai szerint 65 éven felül az idegrendszer­ben végbemenő szöveti elváltozások szük­ségképpen vezetnek e folyamathoz. A járás bizonytalanná válása a kisagy jellegzetes, ún. Purkinje-sejtjeinek pusztu­lására, számuk csökkenésére vezethető vissza. Az izmok sorvadásának oka a ge­rincvelő motoros sejtjeinek pusztulása. Az öregek jobban eltérnek egymástól az eltöltött évtizedeik során kialakult különbö­ző egyéniségük stb. alapján, mint a gyer­mekek, öregedésükkel viszont egyre job­ban hasonlítanak is egymásra. Ebben a hasonlóvá válásban nemcsak az általános öregedési jelenségek, mint az öszülés, rán­cosság stb. játszanak szerepet, hanem az egyéni jellegek lassú elmosódása is. Az idegrendszer funkciója, főleg pedig a harmonikus működés szempontjából dön­tő fontosságúak az idegrendszer asszoci­ációit létrehozó összekötő neuronok. Az öregedéssel az asszociatív neuronok is vagy elpusztulnak, vagy megváltoznak. Működésűk hiánya az öregedés legalapve­tőbb jelenségét, az alkalmazkodóképesség megszűnését eredményezi. A múlt században vagy még régebbi korokban készült irodalmi müvekben az öregek kitűnő leírása kiegészült azok kézé­hasonlóságáról nek és fejének akaratuktól független reme­gésének leírásával, mely mintegy képvisel­ni akarta azt a még orvosi körökben is tévesen elterjedt hitet, hogy a fej és a kéz finom remegése az öregedés egyik tünete. Az azóta elvégzett vizsgálatok bebizo­nyították, hogy a fej- és a kézremegés létrejöttéért arterioszklerotikus eredetű idegrendszeri elváltozások felelősek, és nem tekinthető öregedési jelnek. Az idegrendszer öregedésének vizsgála­tát megnehezíti az, hogy ma még nehezen mondhatjuk meg, milyen idegrendszeri el­változások vezethetők vissza a nagyon gyakran jelenlevő érelváltozásokra, az élet folyamán elszenvedett testi és lelki megbe­tegedésekre, és mi az, ami „tisztán" az öregedés következménye. A sejtekben szükségképpen jönnek létre elváltozások az életkor előrehaladásával, de hogy ezek az elváltozások nemcsak önmagukban ér­vényesülnek, azért az ismertetett módosító tényezők felelősek. Az idegrendszer külön­böző részeinek öregedése nem egyidőben kezdődik el. és nem egyforma intenzitású, mert az idegrendszer különböző részei kü­lönbözőképpen sérülnek az élet során. Ha ezeket a sérüléseket meg tudjuk előzni, akkor jutunk közelebb az idegrendszer ter­mészetes biológiai öregedéséhez. A vegetatív idegrendszer is változik az életkorral. Ez a változás elsősorban a közti­agy magvaira érvényes. A működésükben létrejött diszharmónia egyik uralkodó tü­netcsoportja a női klimax során fellépő vegetatív labilitás, pl. a hőhullámok fellépte stb. Az öregemberek jellegzetes tulajdonsá­ga az alvásritmus átalakulása. Közismert, hogy az öregemberek rossz alvók. Korán elalszanak, de már nagyon korán felébred­nek, ezért nem pihenik ki magukat és napközben gyakran elbóbiskolnak. Dr. NAGY MÁRIA mivel a helytelen étkezesi szokások következtében még mindig sok gyerek vérszegény, illetve többeknél csontkép­­zödési zavarok lépnek fel.'' A csecsemők és a kisgyermekek táp­lálását hároméves korig az anya először az anyatejjel biztosítja, majd később különféle élelmiszerek beiktatásával úgy, hogy a csecsemő hathónapos kora után teljes csecsemőtáplálékot kapjon. Később bővíteni kell a táplálékot, hogy az a felnőttek táplálékához hasonlítson. Az első években az-anya beszélje meg a gyermek táplálását a gyermekorvos­sal. Az óvodás- és iskoláskor az az idő­szak, amikor rögződnek az étkezési szokások. Éppen ezért különösen fi-AZ ÉSSZERŰ TÁPLÁLKOZÁSRÓL A gyerekek étkezése A gyerekek és a serdülők helyes táp­lálkozásának követelményei az adott életkor fiziológiai szükségleteivel függ­nek össze. A test növekedése és a szervek fejlődése idején a szervezet mennyiségileg és minőségileg is más táplálékot igényel. A növekedéshez és a testsúly gyara­podásához a szervezetnek aránylag na­gyobb adag fehérjére van szüksége, amely a szövetek szerkezetének alapja. A növekedés az első években és a serdülőkorban gyorsabb. A fehérjéken kívül fontos a táplálékban a megfelelő mennyiségű kalcium is a csontképzó­­déshez. A gyerek- és a serdülőkorban nagyobb mennyiségű energiára van szükség. Ez a gyerekek több mozgásá­val, sportolásával függ össze, aminek következtében a szervezetnek több energiaanyagra, szénhidrátra és zsírra van szüksége. A gyors növekedés, a betegségekre, a különféle külső válto­zásokra való hajlam miatt a szervezet ellenállását nagy vitamin- és ásványi­­anyag-tartalmú élelmiszerekkel növel­jük. Megállapították, hogy több A- és C-vitamintartalmú élelmiszert, valamint az ásványi anyagok közül a kalciumon kivül vasat is kell adni ebben a korban. gyeljünk a helyes táplálkozás alapelve­ire, otthon és az iskolai étkeztetésben egyaránt. Az esetek többségében az iskolában a gyerekek csak ebédet kap­nak, ami azt jelenti, hogy a napi energiamennyiségnek körülbelül a 30 %-át veszik föl ott, a többit otthon kapják. Ez különösen fontos a serdülő­korban, amikor nagyobb a táp és védő­anyag-szükséglet, mint a kisebbeknél. A fiatalok étkezése már részben elté­rő, a nemek és a fizikai megterhelés szerint más az energiaszükségletük, el­térő a tanuló és a dolgozó fiatalok táplálkozási igénye. Az energiafelvételt a fizikai megterheléshez igazítjuk. Külö­nösen a tanuló fiataloknál kell ügyelni az elegendő testmozgásra. A testi és szellemi, képességek harmonikus fejlő­dését jelentősen befolyásolja a megfe­lelő étkezési rend, ezek a tényezők hatnak a fiatalok testi kondíciójára. Ép­pen a serdülökorúaknál találkozunk sokszor helytelen étkezési szokásokkal. Különösen a lányok körében fordul elő. hogy az elhízástól való félelmükben nem táplálkoznak rendesen, aminek következtében később különféle emésztőrendszeri zavarok léphetnek föl. Dr. IGOR BENŐ Négyszemközt „Mit tegyek?" jeligére „Huszonhat éves vagyok, és borzasztóan szerelmes. Úgy jött rám ez az érzés, mint derült égből a villámcsapás. Állt ott, és én tudtam: ő nekem a nagy Ő. Minden olyan egyszerűen és magától értetődően történt. Nem kellett semmi feleslegeset mondani, úgy megértettük egymást, az első pillanattól, mintha ki tudja mióta élnénk már együtt. De aztán jött a második találkozás, és kiderült, neki felesége és két gyereke van. Igaz, gyerekei már nagyok, leánya férjnél van, fia épp katona. Ő maga negyvenhat éves, de igen fiatalos, én nem néztem még negyvennek se. Nem tudom, mit tegyek. Úgy érzem, és úgy látom, ő is nagyon ragaszkodik hozzám, bár nem biztat, nem ígérget a jövőnket illetően semmivel. Én meg nem merem feszegetni ezt a kérdést, mert félek, akkor teljesen eNeszitem őt. Viszont ez az állapot sem tartható már túl sokáig. Én majd meghalok érte, alig bírok az érzéseimmel, és közben jó, ha hetente egyszer látom. Azonkívül én is szeretnék családi életet élni, szeretnék otthont és gyerekeket Mit tegyek!?" Kedves olvasónk! Azt hiszem, ezúttal mégsem az igazi nagy Ő-re talált rá. Mert higgye el, van belőlük több mindenki életében. Legalábbis elméletben. De ha kis szerencséje van az embernek, és úgy adódnak a körülményei, többet is megismer­het közülük. Ha ráadásul még türelme is van, kivárhatja, és kiválaszthatja közülük az igazit. Azt. akinek nemcsak a külső formája, és nemcsak a belső énje azonos vagy legalább hasonló a megálmodott nagy Ő-vel, hanem még a sok más — súlyosabb vagy kevésbé hangsúlyos összetevőjű — külső körülmények is megfelelőek, beilleszthetők az elképzelt képbe. Mert ugye az ember nemcsak a teste és nemcsak a lelke, hanem az a tágabb vagy szűkebb környezet is. amelyben él, amelyet hordoz magá­val. És gondolom, esténként majdan ön is békésen akarja álomra hajtani fejét szeretett társa oldalán, s nem nyugtalanító gondola­tokkal küszködve, hogy pl. most hol és kik sírnak az ón párja után ... nő ii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom