Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-22 / 48. szám

A járás legszebb ablakait a bösi asztalo­sok készítik állnak a nyugdíjhoz, félő, hogy tudásu­kat, az asztalosmunka művészetét már nem tudják továbbadni, ugyanis a szak­iskolából ide nem küldenek ipari tanu­lókat — pedig érdemes lenne. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki az óra-, cipő-és rádiójavítókat sem. A helyi nemzeti bizottság megszervezte a sze­mételszállítást is, és virágüzletet is üze­meltet. A legnagyobb hasznot a fűrész­telep hajtja, ahol elsősorban tetőszer­­kezeteket készítenek, a hulladékfát pe­dig a pékség kemencéinek fűtésére használják fel. Az új épületben eddig nem működő szolgáltatások is helyet kaptak: cukrászda, ahol megrendelése­ket is felvesznek, férfi és női varroda, valamint kozmetika. Ha körüljárjuk a falut, találunk itt egyéb szolgáltatásokat is, amelyeket a Dunaszerdahelyi Járási Közszolgáltatá­si Vállalat és az Ister vállalat üzemeltet. Működik itt gyorstisztító, temetkezési vállalat, szauna — bárral, továbbá meg­található a háztartási gépek és a televí­ziók javítóműhelye, és az Ister minta­boltja. Igazságtalanság lenne, ha csak a nemzeti bizottságot dicsérnénk az új szolgáltatások házáért. Nem szabad megfeledkeznünk a lakosság segítségé­ről sem. — Szombatonként meghívtunk egy­­egy utcasort az építkezésre. Ha nem is mindenki, de legalább a lakók fele eljött segíteni. Kiemelném a nöszövetség és a vöröskereszt helyi szervezetének tagja­it, akikre az építkezés folyamán mindig számíthattunk. Az épülő vízierömű munkásai is kivették részüket a társa­dalmi munkából. Például az a négy lengyel fiatalember is, akik egy hónapot dolgoztak az építkezésen — mondta elismerően a nemzeti bizottság elnöke. A szolgáltatások házának megépíté­sével a községben még korántsem feje­ződött be a szolgáltatások „ügye". A helyi nemzeti bizottság a kisüzem rész­legeinek egyesítését is tervezi egy épü­letben, udvarban. Jelenleg a faluban található kastély egy részét használják, amely már nem felel meg a követelmé­nyeknek. — A kerékpárjavító fontos lenne, hi­szen ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz a faluban. Autójavító részlegünk pedig hasznára válhatna azoknak a tu­ristáknak is, akik igénybe veszik a falun­kon átvezető utat a medvei (Medvedov) határátkelőhöz. Kezdetben talán még az abroncsok javításával is nagy szolgá­latot tehetnénk az átutazóknak. Nem fogynak itt ki az ötletekből; tény, hogy kevés község dicsekedhet ilyen vállalkozószellemű vezetőkkel és lakossággal. H. KUBIK KATA KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI A szolgáltatások bővítéséhez hozzájárul a dunaszerdahelyi Ister vállalat is. Felvételün­kön Barta! János televízió-javító Kukoricapehely A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte — hangoztatják gyakran az ü/ságirók. Az én esetemben azonban az „irnivaló" egy komáromi (Komárno) élel­miszerüzlet polcán várakozott, hogy a kosaramba tegyem. Vevő lettem a témá­ra, azaz a kukoricadarából készült ropira, amelynek gyártója Cserge István és — ha hiszik, ha nem — társasága. ínycsik­landó sárga „kukacok" tekerednek a zacskóban, rajta pedig a gyártó címe, mely alapján elindultam Alsópéterbe (Dolny Peter). A faluban könnyen megtaláltam Cser­­gééket, annak ellenére, hogy házuk tá­ján semmi látszata sincs az üzemi ter­melésnek. A ház gazdasszonyát Cserge Máriát találtam odahaza. Ő beszélt a vállalkozásról, a részletekről. — Nekünk a vérünkben van a tenni akarás. Mindig is foglalkoztunk valami­vel: kertészkedtünk, virágokat termesz­tettünk, csirkét tenyésztettünk — most pedig „Kuko"-t gyártunk. A csomagolá­son szlovákul látható a fölirat: „Lahöd­­kové kukuricné v/ocky", de mi kukonak hívjuk. — Nagyon merésznek tartom ezt a vállalkozást. Az engedély kiállítását bizo­nyára rengeteg utánajárás előzte meg. — Magyarországon láttam először a terméket, és azt is, hogy milyen közked­velt. A véletlen folytán ott élő rokonaink is elkezdték gyártani. A férjem, a hú­gom, a sógorom és én összedugtuk a fejünket: számolgattunk, tervezgettünk, latolgattunk — és úgy döntöttünk, mi is megpróbáljuk. Rokonaink buzdítottak bennünket, végül eNállaltam az iparen­gedély kiváltását mind a négyünknek. Csergéné először a helyi nemzeti bi­zottsághoz fordult, majd a Komáromi Járási Nemzeti Bizottsághoz Egészség­­ügyi vizsgálatok folytak, alapanyagmin­tákat kérték. Az ügyintézésnek akadtak akadályozói is, de Csergéék vállalkozó kedve nem hagyott alább. Minden az elképzeléseiknek megfelelően alakult. Az utolsó aláírás és pecsét a termék árát 7 koronában szabta meg. így 1987 novemberében megindulhatott a terme­lés a férj készítette gépen. — Sötét zsákba nyúltunk, nem tud­tuk, hogy fogunk-e valamit. Mindjárt a kezdet kezdetén a Komáromi Jednota Fogyasztási Szövetkezet nyújtott segítsé get. Szerződést kötött velünk, melynek értelmében vállaljuk a „kuko" forgalma­zását. Segítettek a kukoricadara és a csomagolás biztosításával is. A darát a nyitrai (Nitra) malomtól kapjuk, a tasak — hát arra nem szívesen emlékszem vissza. Az üzemek sorra elutasítottak, hogy kis tételben nem gyártanak zacskó­kat — nekik ez nem kifizetődő. Nem maradt más hátra, mint göngyöleg fóli­ából kézi vasalással tasakokat készíteni, majd rányomatni a feliratot. A Jednota segített; júniustól előregyártóit tasakokat kapunk a sviti üzemtől. Közben levelek, képeslapok kerülnek az asztalra. Az ország minden tájáról jönnek a megrendelések, üzletektől, vál­lalatoktól, magánszemélyektől egyaránt. Terméküket szívesen forgalmazná a tő­kéié rebesi (Trebisov), a galántai fGalan­­ta), az érsekújvári INővé Zámky) Jednota is, de egy gépen nem tudnak többet gyártani. Talán majd januártól, amikor a két sógor főállásban foglalkozik majd a „kuko" gyártásával. — Az első csomagokat bizonyára kí­váncsiságból vették meg az emberek. Izgultunk — hogyan lesz tovább: kelen­dő lesz-e a termék? De azt hiszem, megkedvelték az emberek, mert újabb és újabb megrendeléseket kapunk, kere­sik a gyártmányunkat. Csak azt sajná­lom, hogy a magánszemélyek kérései­nek nem tudunk eleget tenni. Egyszerű­en egy harminc tasakból álló csomagot nem lehet elkészíteni — a szállítással lenne gond. Latolgatjuk egy új termék gyártását is, ha már az emberek eltelnek a „kuko"-vaj akkor majd jövünk egy további újdonsággal. Két ötletünk is van, de egyelőre nem árulom el, hogy milye­nek. K. K. PRIKLER LÁSZLÓ FELVÉTELEI nő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom