Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-22 / 48. szám
A 46. hét eseményeiből ITTHON: • Ünnepi gyűlés volt a prágai Kultúrpalotában a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából. A gyűlésen részt vettek pártunk és állami életűnk vezető képviselői. • Tanácskozott a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése kamaráinak 11. együttes ülése, hogy a csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény 69. cikkelyének megfelelően megvitassa a CSSZSZK kormányának programnyilatkozatát. (Lásd anyagunkat ugyanezen az oldalon.) • Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára fogadta Oleg Bogomolov akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia Szocialista Világgazdasági Intézetének igazgatóját. • Gustáv Husák köztársasági elnök fogadta Alfons Herrara Salcedót, a Mexikói Egyesült Államok új nagykövetét. • Miroslav Stépán, a CSKP KB Elnökségének tagja fogadta az MSZMP Budapesti Városi Bizottságának küldöttségét, amelyet Jassó Mihály vezetett. • A CSKP KB Elnöksége december 15-re összehívta a CSKP KB 12. ülését. Az ülés az idei népgazdasági feladatok teljesítéséről és a jövő évi népgazdasági tervfeladatokról fog tanácskozni. • Jaromir Johanes csehszlovák külügyminiszter Moszkvában találkozott szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval. • Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök fogadta Mohammed Hasszán Sarkot, az Afganisztáni Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. L_ • A CSKP KB meghívására hazánkban tett munkalátogatást Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Bratíslavában fogadta öt Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. KÜLFÖLDÖN: • Moszkvában hagyományos katonai disszemlével és a moszkvai dolgozók felvonulásával emlékeztek meg a noszf 71. évfordulójáról. • George Bush, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke, a Republikánus Párt képviselője lesz az Egyesült Államok 41. elnöke. • Döbbenetét keltő beszédét kővetően lemondott a nyugatnémet parlament elnöke, Philipp Jenninger. • Budapesten béketalálkozó volt amelyen 30 ország békeaktivistái — a helsinki Záróokmány aláírói — vettek részt. • Lengyel hírközlő eszközök államellenes tüntetésekről és rendzavarásokról számoltak be. Varsóban és más városokban is voltak tüntetések. • Spanyolországban utazott a CSKP KB küldöttsége Jozef Lenárt vezetésével. • Az algériai fővárosban tanácskozott a Palesztin Nemzeti Tanács rendkívüli ülése. • A lengyel szejm vitájában szó volt a csehszlováklengyel határ menti környezetvédelemről. CSTK felvétel „A versenyló nem sántíthat..." Közérthető, világos, az általános megállapításoktól mentes programot kapott a kezébe az újságolvasó az év negyvenhatodik hetében. A szövetségi kormány programnyilatkozata egyértelműen leszögezi, hogy „programunk a reformok gyorsítása, nem pedig lelassítása, esetleg megállítása. Eltökélt szándékunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben meggyorsítjuk az áttérést a túlhaladott koncepciókról és mechanizmusokról, az elavult irányítási módszerekről és gondolkodásmódokról az újakra, hatékonyabbakra." Megvalósítható ez? Valóban képesek vagyunk (leszünk) a mindenkitől többet követelő program végrehajtására ? Kin múlik majd elsősorban teljesítése ? A munkáson ? A vállalatigazgatón? A miniszteren? A mesteren? A mérnökön? Bizonyára ki-ki vérmérsékletének, munkahelyi „pozíciójának", tájékozottságának, az eddigi tökéletesítési törekvések megvalósításában szerzett tapasztalatainak megfelelően válaszolja meg a kérdést. A munkás a vállalatvezetőtől várja a javulást, borítókának vastagodását, az igazgató a gazdasági szabályozórendszer megváltozásától, a miniszter az elképzelések vállalati szférában történő következetes megvalósításától, a mérnök a tudományos-műszaki haladásnak. fejlesztésnek nemcsak szóbeli, hanem gyakorlati elismerésétől, a mester a folyamatos termelés feltételeinek megteremtésétől... Van aki derűlátó, van aki óvatoskodó a helyzet megítélésében, és nem kevés az olyan, aki ezt a programnyilatkozatot szócséplésnek tartja. Hogy végül kinek lesz igaza? Az átalakítási, a változtatási igényekből következtetve merem remélni — és e véleményemmel bizonyára nem vagyok egyedül —, hogy a derűlátóknak, azoknak, aki bíznak törekvéseink sikerében. És nemcsak bíznak ezekben, hanem tesznek is érvényre jutásukért, bár a jelenlegi átmeneti helyzetben ez nem is olyan egyszerű. Nem egyszerű a jövő évi tervek kidolgozási folyamatában, hiszen az önálló elszámolási, az önfinanszírozási feltételek megteremtése sem egyértelmű ebben az átmeneti időszakban. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a programnyilatkozat: ..... a legfontosabb tépésnek azt tekintjük, hogy az egész népgazdaság gyors ütemben áttérjen az új mechanizmus feltételeire. Mindent megteszünk azért, hogy ez már 1990. január 1-jévet, az eredetileg tervezettnél egy évvel korábban lehetővé váljon ... Erre a fontos döntésre az a törekvés indít bennünket hogy minél jobban lerövidítsük azt az időszakot, amikor a régi irányítási mód már megszűnik, de az új még nem kezd el hatni. Főleg azért van szükségünk időelőnyre, hogy a gazdasági szervek és kollektívák minél jobban felkészülhessenek az új gazdálkodási feltételek alkalmazására, amety a 9. ötéves tervidőszakban esedékes." A szövetségi kormány józanul, a tények ismeretében fogalmazta meg programnyilatkozatát, amit az is tükröz, hogy nem ígér látványos, gyors javulást, jóllehet tisztában van azzal, hogy a gazdasági eredményeinktől függő szociálpolitikai vívmányok mindig is erőteljesen hatottak és hatnak az állampolgári elégedettség fokára. Tisztában van vele pártós államvezetésünk, hogy a javadalmazás, a szociális biztosítás, a közoktatás és az egészségügyi ellátás rendszere, az áruellátás, a szolgáltatások színvonala joggal képezi a lakossági bírálat tárgyát, feszültséget okozva a társadalmi légkör mindennapi alakulásában. Tisztában van vezetésünk azzal is, hogy nem egyszerű „leszokni" az éveken, évtizedeken át rögződött szokásokról melyek az utasításos irányítási rendszer túlburjánzása következtében honosodtak meg nálunk is. Igaz pélául, hogy a differenciált javadalmazás követelménye nem most került be gazdasági szótárunkba, érvényesülésével azonban eddig még csak nagyon ritkán találkozhattunk. Hogy miért? Azt minden vállalat- és üzemigazgató, minden művezető és mester tudja: nehéz a teljesítmény szerint elosztani a rendelkezésre álló béreszközöket ott. ahol a termelés egyenlőtlen ahol a nagyobb fizetés fő forrása a túlóráért járó pénz. ahol a termékek színvonala, minősége éveken át nem változik, így az azok értékesítéséből származó bevétel sem, ahol a munkatermelékenység fő forrása továbbra is az ember, nem predig a színvonalasabb technika. Márpedig műszaki fejlesztés nélkül nem juthatunk előbbre, ez már a kisiskolás számára is nyilvánvaló. Akárcsak az, hogy a technikát, a korszerű gépeket nem elég megvásárolni. ki is kell azokat használni, ehhez pedig a szaktudás megbecsülésére van elsősorban szükség. Hiszen ahol az építészmérnök, a tervező szakember arra kényszerül, hogy áttérjen a jobban jövedelmező kétkezi munkára vagy a taxizásra, ahol a műszaki középkáder is inkább vállalja a fizikailag megterhelő, de szaktudást, szakmai fejlődést egyáltalán nem igénylő lapátolást, ott nyilvánvalóan baj van a műszaki fejlődés szükségességének elismerésével. És az is nyilvánvalóan következik az ilyen helyzetből, hogy a gyakran csuprán a szűklátókörűség miatt visszafogott műszaki fejlesztés következtében nem álljuk (nem állhatjuk!) a versenyt a külföldi partnerekkel, mind kevesebb árut tudunk jól értékesíteni a világpiacon, és amit értékesíthetünk, azt meg a belkereskedelmi ellátás rovására is eladjuk. Márpedig a belkereskedelmi ellátásban egyébként is van javítanivaló. Ezzel kapcsolatban tartalmazza a kormány programnyilatkozata, hogy: Az elmúlt napokban számos döntést hoztunk egyes árucikkek hiányának megszüntetésére. Ezeket az intézkedéseket rendkívülieknek és ideigleneseknek tekintjük. A jövőben a központ nem fogja megoldani a problémákat a termelő és kereskedelmi szervek helyett, hanem szigorúan felelősségre vonja az illetékeseket A tartós javuláshoz vezető alapvető útnak a kiesések megelőzését tekintjük l..) A jövő évi tervben úgy tűztük ki a kiviteli feladatokat hogy ne terheljék meg a hazai piac szükséges termékekkel való ellátását A fogyasztási cikkeket gyártók számára az legyen a prioritás, a mennyiséget és az áruválasztékot tekintve egyaránt..." A kormány azonban nemcsak ebben látja a hazai piaci ellátás, valamint az ugyancsak szüntelenül bírált szolgáltatások javításának útját, lehetőségét. Főleg a szolgáltatások színvonalának javítására, választékának bővítésére irányulnak azok az intézkedések, melyek az egyénileg, nemzeti bizottsági engedélyezés alapján végzett szolgáltató tevékenységek fejlesztését szorgalmazzák. A programnyilatkozatban buzdítást kap mindenki, akinek szakmai tudása, képességei és lehetőségei együttvéve adottak ahhoz, hogy belevágjon az ilyen becsületes és szinte mindenütt igényelt „vállalkozásba". Szükség van cipészekre, ablaküvegezőkre, közprontifütés-szerelőkre, vízvezeték-szerelőkre, cukrászokra, szükség van kis sorozatokban, olcsó ruhaféléket készítő-értékesítő butikosokra, szükség van a faluban mindig elérhető televízió- és rádiójavítóra, szükség van minden olyan munkára, ami könnyít a háziasszonyok. a családok, az építkezők gondjain, aminek révén javul az árukínálat. És ha engedéllyel, hivatalos úton elérhető mindez, akkor miért adjunk továbbra is „lehetőséget" a fusizóknak, akik visszaélve a hiányukból eredő helyzetükkel lassan már megfizethetetlen árat kérnek szolgáltatásaikért, de az állampjolgár fizet, mert más lehetősége nincs nagyon. „Felülvizsgáljuk az adózás mai módjának célszerűségét hogy az ne korlátozza, hanem inkább ösztönözze a munkaaktivitásnak ezt a formáját. — hangsúlyozza a programnyilatkozat, majd nyomatékot ad e szándéknak: „Bevételükre ugyanez az alapelv vonatkozik, amety másutt is érvényes — az igazságosság nem a bevétel nagyságában rejlik, hanem abban, hogy valóban megérdemelt-e." „A versenyló nem sántíthat..." idéztünk kommentárunk címében a programnyilatkozat egyik mondatából, melynek másik fele így hangzik: ___egyik lábára sem." Más szóval : társadalmi életünkben, népgazdaságunkban minden láncszemnek hibátlannak kell lennie ahhoz, hogy az egész átalakítási gépezet" hibátlanul működjön ... . \ PÁKOZDI GERTRUD I nő 3