Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-15 / 47. szám
FERENCZY ANNA 37. Amint nővére bejött, Gáspár távozott. Ágnes bezárta mögötte az ajtót. Nővére Ls, ő is boldogan bújtak ágyba. Ágnes még apjáról is megfeledkezett. — Maradok, maradok — zsibongott benne a boldogság. Végre, végre eldőlt a sorsa, vége a világgá menésnek, tépelődésnek. Ezentúl semmi, de semmi sem számít Gáspáron kívül, semmi, de semmi sem fontos... Apjuk hajnalban jött haza. józanul, de pénz nélkül. Maradt a régi nóta: elveszítette. ellopták, zsebmetszők áldozata . .. Felment a pajtába, ruhástól dőlt a szénára kipihenni kudarcát, fáradalmát. A vasárnapi nagymisén Ágnes és Gáspár ragyogott. Szemük egymást kereste. Ágnes önfeledten énekelt, nem csoda, délután Gáspár táncba viszi. Ott fog hajladozni oldalán, egymás kezét szorongatják. Ez maga a paradicsom, égi, földi? kiabált a boldogtalanság. Megmosakodott. A szappantól, a sok dörzsöléstől csak úgy égett az arca. Ahogy megbeszélték, barátnői már várták a hársfák alatt Mind a négyen szándékosan lemaradtak a litániáról, de azért megvárták a kitóduló tömeget, és a nyomukba szegődtek. Tarkókék háza előtt már nagy volt a jövés-menés, az elkerített rész körül lányok, legények, menyecskék tipródtak. Bent a zenészek készülődtek. Szilárd a dobot püfölte. énekelt, szokásához híven amolyan esalogatóként. kedvcsinálónak. A szomorúfúz árnyékában asztal, rajta cipősdoboz jegyekkel. Ők is ácsorogtak, Ágnes észrevette, barátnői nézik, majd Ibus hirtelen megnyálazta zsebkendője csücskét, és megtörölte vele Ágnes arcát. Utána hitetlenkedve csavargatta a fejét. — Meg mertem volna esküdni, hogy bemázoltad magad. Tán kicsípetted az arcod ? Minő piros vagy! Ágnes csak mosolygott, most örült csak igazán, hogy lemosta az arcát, különben egész este bosszantanák. — Nos. minek jöttem volna. így vagyok megbeszélve! — így bizony, jól mondod. Reginuskánt. Ne félj, az majd kijön érted, de ki ám, hiszen tegnap megmondta. Ágnes a táncolok felé tartott, barátnői követték. Kicsit irigyelték Reginát, aki fiatalabb náluk, és férjhez megy. Ágnest elhagyta a jókedve, hitte is meg nem is a hallottakat. Arca még mindig lángolt, de a keze jéghideg volt. Belemart a gyanú, de elhessegette magától. Hazudtak, ha ugyan Gáspárra céloztak, az tegnap náluk volt, arra kérte, maradjon. Regináék szerelnék, ha megfutamodna, de ebből nem esznek ... Aki táncolni akart, már járta. Sok volt a bámészkodó, a gyerekek ki-be a kerítésen. fogócskáztak. sivalkodtak, Ágnes a legények közt találta Gáspárt. Közelebb furakodott hozzá. Angélát a szomszédjuk. Rezső kérte fel. Ágnest Gáspár. — Hol voltatok ilyen soká? — Tudod minő Ibus. bejárná a fél határt. Tánc közben Ágnes fürkészve nézegette Gáspárt, de nem látta rajta, hogy magával valakit, az már komoly dolog, miért nem azzal táncol, mit kötözködik? Alex kihívóan állt, egyre a „szabad’' szót ismételgette, közben láthatóan dülöngélt. Ágnes Gáspár kezét markolászta, mondjon már ö is valamit. Mikor Gáspár látta, hogy Alex nem tágít mellőle, végre megemberelte magát. — Nem szabad; hallod, vagy nem? Nagyerejű pofon csattant az arcán. Gáspár nem késlekedett, villámgyorsan visszaadta. Egymásba kapaszkodtak. Szilárd leugrott az asztalról, barátját a zenekar mögé húzta, ahol a kislány, akit Alex magával hozott, megbántottan álldogált. Szilárd erőnek erejével kipréselte mindkettőjüket a kerítésen. A kislány Alexba karolt, és hazafelé támogatta. Mialatt Alex és Gáspár egymásnak ugrott, a zenekar tovább játszott, így a verekedést csak a mellettük táncolok láthatták. Gáspár a kabátját igazgatta, ingéről hiányzott egy gomb. Ágnes zsebkendőjével tisztogatta a kalapját. Szilárd már új nótába kezdett. „Nőstény tücsök, kan tücsök” — ordította úgy, hogy a nyakán kidagadtak az erek. Mind a kettő. A kimondott igen a harmadik. úgy érezte, ő a falu legeslegboldogabbja. Az ének szüneteiben imát rebegett kettőjükért. Segítsék őket az égiekföldiek. hogy boldogságukat senki és semmi meg ne zavarhassa. Míg imádkozott. végigperegtek előtte eddigi kedves emlékei a halacskázástól kezdve a cukorevésig. asztagőrzéstől az állatok legeltetéséig. mind-mind ott kavargóit agyában, és alig várta, hogy vége legyen a nagvmisének. Litániára már úgy készült, hogy utána ne kelljen hazamennie átöltözni, mint máskor. Nagyon szép akart lenni, ezért a bérmálásra kapott ruháját vette magára, a halványkék virágos fehérselyem brokátpruszlikot, annak fülein sötétkék szalagok. fehér kötényén szintén kék szalag, halványlila szoknyáján fehér varrott szalag díszelgett, míg hajába, fodros ingére pirosat kötött. Amint forgolódott a tükör előtt, olyan volt, mint valami menyasszony. Igen. menyasszony, féligmeddig már annak képzelte magát, és két év múlva a csodálatos gyönyörű párta is a fejére kerül. Nem bánta volna, ha nem táncba, hanem esküvőre mehetne. Arcát nézegette, gondolt egyet: egy öreg zsebkendőt benedvesített, rányomta a cigóriás papírra, azzal dörzsölte be mindkét orcáját, száját olyan leheletfinoman, még ő maga sem látta a pírt. csak hitte. Hirtelen eszébe jutott, cigóriapapírhoz csak azok a szerencsétlen menyasszonyok , folyamodtak, akiket a sors kényszere állított oltár elé. de ezeken még a papír sem segített. Vértelen. színhagyott arcukról Elsőnek János kérte fel Ágnest. Alig táncolt még valaki, jobbára suhancok. menyecskék, akiknek este már otthon a helyük. János a tánc után velük maradt, barátnőit is megforgatta. Nehezen szállingóztak a táncolni vágyók; csupán négy-öt pár árválkodott bent az újabb fordulóig. Ágnes szemével Gáspárt kereste. A legények közt meg is találta. Gáspár lekérte Jánostól, de alig fordultak egyetkettőt. az visszakérte. Mások is jöttek, kézről kézre adták, ő pedig boldog volt, boldog, mert jobbára mégis Gáspár forgatta. A szünetben barátnőivel sétálgatott. hadd fújják ki magukat. Nem merészkedtek messzire, jó volt nézelődni. Ibus. a kópé, észrevette Regina anyját, aki nagy beszédben volt, tellegetett. magyarázott. Ibus odahúzta barátnőit, hátha elcsípnek beszédéből valamit. Ágnesnek ez nem volt ínyére, de Ibus ráránevetett huncutul. Regina anyja észrevette őket. majd az egyik asszony megkérdezte: — Hát Reginád hol van. hogy nem látni? — Ó-ó-ó. az még készül. Minek ugrándozna. mint a majom ezekkel a gyerekekkel. Nos. nincs igazam?! A körülötte állók bólogattak. — Ó, ó. az én Reginuskám maholnap már menyasszony, férjhez megy, féligmeddig már meg is kérték. — Csak menne férjhez minél hamarabb! — gondolta Ágnes, mikor Regina közeledett barátnőjével kicsipekedve. még gyöngyöt is kötött a nyakába. Most is mosolygott, jókedvű volt. — Későn jöttél, jánka, régtől ropják! másnak bármit is megígért volna. Kicsit megszorította a kezét, hálásan nézte, és észrevétlen úgy irányította, hogy a széleken maradjanak, hadd lássák, hogy már délutántól vele táncol. Engedte, hadd szorítsa a derekát, hadd ölelje a kelleténél jobban magához, hátha ettől rátér a tegnapi beszélgetésükre ... Kimond valamit. valamit, amire vár. Hiszen a régi leánykérés semmis, fel kellene újítani. Mivel nem hozta szóba. Ágnes próbálkozott. — Úgy szép volt a tegnapi este? — bújt hozzá kedvesen. — Szép bizony, mint most te. Nagy kő esett le a szívéről. Egyszerre sírt-nevetett benne valami. Belefeledkezett Gáspár kék szemébe, az öröm rózsái újból kivirultak az arcán, keze felforrósodott Gáspár tenyerében. A zenét sem hallotta, csak járta, járta. Szinte észre sem vette Alexet, aki le akarta kérni. Szeme Gáspár felé intett, ne. most ne adja. és Alex kapatos, méghozzá nagyon. Alex viszont nem tágított. Ágnes haragudott. miért nem barátnőit forgatja, várná meg a szünetet, akkor válthatnának néhány szót. Miért zavarja most. amikor megtalálta boldogságát?! — Miért nem azt forgatod, akit magaddal hoztál?! — sziszegte felé Ágnes. — Miért, nem szabad ? — szűkült öszsze Alex szeme. — Nem. Táncoltasd a kisasszonyt, az való hozzád. Leálltak. Gáspár feszengett. A nemet neki kellett volna kimondani, mi üthetett Ágnesbe? Ha pedig Alex valóban hozott — Menjünk cseppet sétálni, hátha visszajön. Gáspár engedelmesen bólintott, arcán megbántottság tükröződött. Ágnes keze után nyúlt, kifelé húzta. A terebélyes fűz alatt megálltak. Ágnes barátnőit kereste, arra kérte Gáspárt, maradjon, ő körülfutja a bekerített részt, biztos rájuk lel. Ilonka anyjába ütközött, aki azt mondta, szőrkendőkért szaladtak, mivel hűvösödik. Ágnes kiment az útra, nem jönnek-e még. de csak Alexéket látta, akik lefelé tartottak. Ez jó, legalább nem fog kellemetlenkedni — gondolta. Ő meg séta közben majd elmondja Gáspárnak, miért mondta ki ő a nemet, ne maradjon se szálka, se tüske közöttük, ami később esetleg meggyűlhet. Büszke volt Gáspárra. aki vállalta, most már kéz a kézben sétálhatnak. Csak jönnének már barátnői! Úgy érezte, meg kell velük osztani örömét, boldogságát. Hogy fognak csodálkozni! Gáspárhoz fűződő gyönyörű emlékei a mai napban csúcsosodtak ki. Igaz. az összetűzés kissé beárnyékolta Gáspár szép arcát, de ö majd megbékíti. Üjból a táncolok közé állnak, most már bátran karolja át a nyakát. Bárcsak már ott tartana! Nyakánál kikapcsolta pruszlikját. hadd hűljön le kicsit áthevült teste. Végigsimította kötényét, keze megremegett. Hirtelen arra gondolt, majd ha köténye elkezd domborodni... Elszégyeilte magát, még nem asszony, mégcsak nem is menyasszony... De lesz . .. Két év múlva .. . (folytatjuk) nő 14
