Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-15 / 47. szám
nő 4 bényi Hortobágynak hiv a nép, másutt meg dimbes-dombos, nehezen művelhető a te-Nincs traktoros, nincs elég szakember a műhelyekbe, sok munkát kell a traktorállomások és aragrokémiai szolgáltató vállalat dolgozóival végeztetni. De így minden többe kerül. Legalább harminc százalékkal drágább a bérmunka, mintha a saját alkalmazottak végeznék, s ennek is csak a közös látja kárát. — Hogy gazdaságosan termeljünk, sok mindent meg kell még változtatni az irányításban és a termelési szerkezetben is — vallja Puskás mérnök. — Ahhoz azonban, hogy embereket, fiatalokat tudjunk a szövetkezethez kötni, lakásokra kell szert tennünk. hosszabb távú intenzifikácios program kidolgozása. 1990-re ennek is be kellene fejeződnie, s akkor aztán megmutathatja az Aranykalász szövetkezet, hogy mit tud. — Három falu — Bény, Páld (Pavlová), Kisgyarmat (Sikenicka) — határát öleli fel a szövetkezet, nézzenek csak körül nálunk, majd meglátják, milyen sokféle adottságú földjeink vannak. Akad itt egy rész, amelyet Ez már csak utószüret a ..lízingelt" szőlőben A —m emberek már nem hisznek az ígére/»ti tekben. Eredményeket akarnak, kézzelfogható tényeket, és mindenekelőtt több pénzt, nagyobb fizetést. Számtalan palotaforradalmat megértek itt a bényi (Biöa) Aranykalász Egységes Földműves-szövetkezetben, s a problémák megoldása helyett azt látták, a bajok tovább gyűrűznek és egyre gyarapodnak, a zárszámadó közgyűlésen pedig elmarad a prémiumosztás. Aki tehette, elpártolt a szövetkezettől, másutt keresett munkát. Aki maradt, annak is van panasza bőven, bár most már talán a bizakodásra is találhat okot. Valaha ez a gazdaság a jobbak közé tartozott a járásban, azután egyre lejjebb csúszott, a legrosszabbak közé került. A káderváltozások jó ideig nem hoztak javulást, míg végül a járási szervek szóltak közbe. 1984-ben Puskás Lajos mérnököt, a jól menő Szögyéni (Svodín) szövetkezet föagronómusát állították a bényi szövetkezet élére: konszolidálni kell a gazdaságot — így szólt a lecke. Hogy ez nem lesz könnyű, azt az a tény is sejtette vele, hogy tizenötödik elnöke lett a gazdaságnak. Az első lépés: felmérni a valós állapotokat, megvizsgálni, miért a nagy lemaradás. A- hogy ez a munka elkészült, következett egy FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ Van ugyan négy lakásegységünk Bényben és hat Kisgyarmaton, de azok foglaltak, így építenünk kell. Huszonnégy lakást tervezünk, az első nyolcat jövőre meg is kezdi a kőmüvesbrigádunk. Remélem, addigra elintéződik a kisajátítási kérelmünk is, mert sajnos, szükség van egy lakóház lebontására. Nincs a faluban ivóvíz, így nehéz megfelelő telket találnunk. Itt, a szövetkezet irodaházánál és konyhájánál már elkészült a vízvezeték, itt kellene hát a lakásokat is felépítenünk. S ha lesz lakás, nem mennek el tölünk a fiatalok, lesz kiket a gépekre ültetnünk. — A termelési struktúrát egyszerűsítjük — fűzi hozzá Trupka mérnök, aki hat éve került a szövetkezetbe. Szülőföldje hívására hallgatva jött haza, cserélte fel a kevesebb gondot a többel, a több pénzt a kevesebbel. „Itthon nagyobb szükség van rád", mondták neki biztatásul, s ö vállalta a nagyobb feladatot, talán hogy megmérje önmagát is. Mondja, néha már a megfutamodásra gondolt, mert nehéz itt prófétának lenni, s gyérülő haját mutatja: a fele itt hullott ki. — Régebben mindent itt termeltek, amit más szövetkezet elutasított, még kender is volt, meg zöldség, tíz hektár fólia. Most már változtattunk, a speciális növények közül csak a dohány marad meg negyven hektáron, és százon a szőlő. A szőlőnek van itt hagyománya, nyolcvannégyig is megvolt 80 hektár, de többnyire fagyzugos területen, extenzív műveléssel. Ennek egy részét már kiirtottuk, és Páldon újat telepítettünk úgynevezett egyfüggönyös támrendszerben, melynek előnye, hogy kevesebb kárt tehet így a növényben a fagy, és a sorközi, a zöld- és növényvédelmi munkák így teljes egészében gépesíthetők. Kézi munkára csak metszéskor és a sorok művelésében van szükség. Szándékuk szerint a szőlőt úgynevezett rep. Trupka Béla mérnök-föagronómus meg hozzáteszi, hogy a vrbovéiek, akik segíteni járnak hozzájuk, már többször megkérdezték, miért nem csinálnak legelőt néhány szántóföldből, hisz gépekkel dolgozni rajtuk szinte életveszélyes ... Aztán arról váltunk szlót, milyen a jövője egy gyengén gazdálkodó szövetkezetnek, hiszen már január elsejétől szigorúbb feltételek között kell majd dolgozniuk, s ha eddig sem ment minden rendben, várható-e nagyobb javulás. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy kizárólag mezőgazdasági termelésből kell nyereséget teremteni, mert itt még melléküzemág sincs. — Az intenzifikácios program továbbra is érvényben marad, ez azt jelenti, hogy kapunk állami támogatást a fejlesztéshez. Tízmilliós beruházással rekultiváljuk a „Hortobágyot", a Garam és a Szince közt fekvő egykori árteret, mely így öntözhetővé válik — mondja az elnök. — A költségek kilencven százalékát az állam fedezi, s ugyancsak állami támogatással épül a gabonatároló, a központi műhely, így készült el a tehénfarm is. Alapvető dolgok hiányoztak, melyek nagymértékben rontották az eredményeket. Új gépeket vásárolunk, szénatároló készült, hogy a takarmánygondok enyhüljenek. Most már megterem, és meg is marad annyi takarmány, hogy kitartunk az újig. Korábban nem volt ritkaság, hogy tél közepére elfogyott az etetnivaló ... És az utóbbi években már a növénytermesztésben is elérjük a járási átlagot. Mindebből persze a dolgozók alig-alig észlelnek valamit, mert úgy lenne rendjén, hogy az ö jövedelmeik is szaporodjanak, csakhogy az lassabban megy. Ők azt látják, folyton épül valami a szövetkezetben, gépeket vesznek, elkészült a 150 fős étterem, az irodaház — pénz tehát van. Akkor ök miért nem kapnak belőle? Nehezen békéinek meg a gondolattal, hogy az állami támogatásból közvetlenül az ö zsebükbe nem jut egy fillér sem, hogy az a beruházásokra van, nem a bérezésre. Persze őket is meg lehet érteni, hiszen a kétezer koronás átlagfizetés igazán nem sok, s a bérfejlesztési lehetőségek is korlátozottak. így aztán állandó a munkaerőhiány, és nehéz embert találni oda, ahová a leginkább kellene. Ellentétben más szövetkezetekkel, itt nem az állattenyésztésbe toboroznak embereket, hanem a gépekre. Talán a mentalitás — vagy a bortermő vidék — teszi, hogy nem szívesen vállalkoznak gépjárművezetésre az emberek B iz n iO M MM
