Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-27 / 44. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM Október 28-a a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának, az államosításnak és a föderációnak a napja. 1887. október 29-én született Jozef Jámbor cseh festőművész. 1907. október 3(kin született Ránki György magyar zeneszerző. 1917. október 30-án született Dobozy Imre magyar író. 1902. november 2-án született Illyés Gyula magyar író, költő, műfordító. KÖNYV Száz kritika Pontosan ennyi régebbi kritikáját kötötte csokorba legújabb könyvében az a Kardos László, akinek több mint kilenc évtizednyi élet adatott meg, s aki a pátriárka korú emberek bölcsességével készülő könyve rendezgetése során alighanem arra is gondolt, hogy gyűjteményét — amely hatvan egynéhány esztendős mű bíráló tevékenységének szine-java —, mire megjelenik, valószínűleg posztumusz-kötetként jegyzik majd az irodalom történetében. Szerzőnk könyve előszavában arról vall, hogy a hajdani Nyugat hasábjain formálódott mértékadó, tanáriasan pontos, többnyire máig is érvényes itéletű kritikussá. De hogyan lett és lehetett a debreceni középiskolai tanárból a Nyugat kritikusa? Életének ezt a mérföldkövét a Nyugatban 1925-ben meghirdetett novella- és tanulmánypályázat jelentette. Ezt követően Babits kínálta fel neki a lehetőséget: ha valamely mű felkelti az érdeklődést, vagy mondanivalója volna róla, küldje meg azt számára. Óriási dolog ez Kardos életében, hisz ezentúl ott mondhatja el véleményét, ott mesélheti el élményeit, ahol diákköri bálványainak jelennek meg írásai. Mint külső munkatársnak mindez szellemi biztonságot, növekvő öntudatot és hitet ad a munkában. Olvasgatván a nemrég elhúnyt szerző utolsó könyvét, óhatatlanul is szembeötlik pedantériája. Tiszta látásmódjának, módszeres összefoglalásának legjellemzőbb alaki megnyilvánulása : észrevételeinek pontokba sűrítése. „Mindenevő" volt, írt mindenről és mindenkiről, de csak akkor, ha a mű felkeltette érdeklődését, ha mondanivalója támadt írójára. Foglalkozott filológiával, tanulmányozta pl. Szabó Lőrinc műfordításait. Szerb Antal irodalomtörténetét, Radnóti és Weöres költészetét ... A teljes magyar irodalom izgatta. Nem volt irányzatok rajongója, de mindennel és mindenkivel szemben nyitott, megértő és szigorú kritikus. Tudta, mi a különbség a nagy iró és a tájékozott író között. Nem volt sznob, minden dicséretbe bírálatot, s minden bírálatba dicséretet is csöpögtetett. Végeredményben azt is tudta, hogy az igazi irodalom valójában kielemezhetetlen. Titok. Mérlegelő tárgyilagosságát igazságszeretete és szabadságszeretete hevítette. A fordulat éveinek ideológiai béklyójában úgy érezte, elveszítette írói szabadságát, így csak néhanéha publikált. Öreg korában azonban kritikáinak egész sora látott napvilágot, persze most már jóval kevesebb eufóriával, hisz végeredményben eltűnt mögötte a Nyugat. . •" ■■ ' . amely célt és értelmet adott hittel teli kritikusi működésének folyamatosságához. A kötet nálunk is megvásárolható. Zsebik Ildikó Menyecske a kemencében Hogy minek ment oda? A kemencét tapasztotta belülről. Négykézláb bújt be, csak a fara volt kint. A szoknyája felhúzódott. Éppen akkor ment arra a kéményseprő ... A gyűjtés vidékén hüledezés, fejcsóválás, de azért sunyi kis mosolygás is: leírható ilyen ? Kiadható efféle ? S jó ha kéznél ilyenkor a gyűjtő, a néprajztudós, Gömör jó ismerője: „A durvának, trágárnak, obszcénnak, nyomdafestéket nem türőnek tekintett folklorisztikai jelenségek és termékek, legyenek azok dramatikus játékok, nóták vagy történetek, szoros egységben és összefüggésben állnak a népéletben. Csak teljességben, a jelenségek összességében ítélhetjük meg a népi kultúrát, a folklóralkotások egészét. Ennek integráns része a szerelem, a szeretkezés, az erotikum különböző műfajokban megnyilvánuló témaköre." Na, tessék, itt van! IJjváry Zoltán professzor megmagyarázta! Kb. 50 oldalas előszavában mondja ezt, bevezetve az olvasót az általa vizsgált területre. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezetője az északi palócság (gömöri területek) folklórjából való' tömör, szellemes történeteket gyűjtött össze, és ad most az olvasó kezébe. Mi tagadás: sikerkönyvvé tehetnék, tehetik a benne leírtak ezt a kötetet. A pikáns történet, valljuk be, az, ami ma leginkább számíthat arra, hogy szerzőjét a csúcsokra emeli. Erre majdnem mindenki tud példát. Amit szintén sokan sejtenek: azokból a magaslatokból, amikbe a hirtelen divat- vagy sikerhullám felvisz, nagy a zuhanás is. Van azonban lehetőség — biztos alapok mellett —, amikor ez elkerülhető. Ilyen alapoknak tekintem a nép létrehozta értékeket, ezek különböző formáit. S ha ez találkozik az éppen divatossal, úgy nincs okunk félteni, sem irigyelni a diadalt. A kötet 12 tematikus csoportba sorolt huncut történetei közül most kedvébresztönek akár folytathatnám az elején megkezdettet, de helyszűke miatt nem tehetem meg, így hadd írjak ide legalább két tréfás sírfeliratot, melyekkel a gyűjtemény utolsó fejezetében találkoztam: „Itt nyugszik feleségem. Béke neki. / Béke nekem. Többé mér nem jár a szája, / Ha elmegyek a kocsmába." S a másik: „Itt nyugszik egy galamblelkű anyós, / Veje megfojtotta, hogy legyen porhanyos." (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986) A kötet nálunk is megvásárolható. Ambrus Ferenc Szovjet Filmek Fesztiválja, 1987 Az idén a tavalyinál bizonyára több nézőt vonzanak majd mozijainkba azok a szovjet filmek, amelyeket a Szlovák Filmforgalmazó Vállalat besorolt a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából rendezendő fesztiválra. Mindenekelőtt azért, mert mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióban végbe menő változások nem hagyták érintetlenül annak filmművészetét sem. A fesztiválra besorolt nyolc filmből négyet valamennyi olvasó szives figyelmébe ajánlok, s nem csupán azért, mert e négy filmmel kijelölhetem a kortárs szovjet film legnagyobb témaköreit — ifjúság, háború, múlt és jelen viszonya, az átalakulás gazdasági, lélektani problémái —, hanem mindenekelőtt azért, mert mind a négy film a maga nemében szinte hibátlan, katartikus élményt nyújtó alkotás. Elsőként Diánán Aszanova Vadhajtások című művét ajánlom, amelynek nevelőtáborba került fiatalok és nevelőik a hősei (felvételünkön). Verekedés, lopás, agresszív nemiség, hazugság, terheit cipelő fiúk seregéért vállal felelősséget Pavel Antonov nevelő, aki rendkívül szuggesztiv erejű képet fest arról a küzdelemről, amellyel ezek a fiatalok megnyerhetök még a bizalomnak, az emberhez méltó életnek. Persze, a fiatalok problémáinak, közömbösségének és céltalanságának újszerű megközelítésével egyetemben a háborút, a világkatasztrófa veszélyét és más megközelítésben láttatják a szovjet filmesek. A halott ember levelei című filmjében Konsztantin Lopusanszkij a végkatasztrófa bekövetkezése utáni napokat mutatja be egy öregedő tudós meditációin-vándorlásain keresztül. A tudós képzelt levelet ir elveszett fiához, amelyben kifejti abbéli bizalmát, hogy az emberiség újra képes lesz lábra állni, hogy egyszer majd újra élet lesz a Földön. Szomorú meditációjára a film záróképe sem nyújt vigaszt, ellenkezőleg, rettenetesen megrázó, hogy nyolc fertőzött, életre esélytelen kisgyermek egymásba kapaszkodva és magára hagyatottan megy a jéghideg, szennyezett sivatagban ... Bibliai kép. A film mégsem katasztrófafilm, hiszen elejétől végéig realista ihletésű, az általa ábrázolt világot valóságos elemekkel hitelesítő alkotás. Akárcsak a Valentyin Raszputyin regényéből (Isten veled, Matyóra) készült Búcsúzás is, amely a falujuktól megválni kényszerülő öregek civilizációhoz, „fejlődéshez" való viszonyát ábrázolja. A szovjet kritika szerint a rendező. Elem Klimov filmje vádirat Matyoráért, ezért a pusztulásra ítélt faluért és lakóiért, perlekedés a hagyományokért, az „avultnak" mondott kultúráért, életmódért, amelyet az épülő vízi erőmű elsöpör a föld felszínéről. Betemet örökre, és végleg. A néző akarva-akaratlanul felteszi a kérdést: hol van az áldozathozatalnak az a határa, ameddig a „fejlődés" lobogója alatt elmehetnek a társadalmak s vezetőik? A negyedik film, a Téma napjaink szovjet értelmiségéről, egy kifáradt, múltbeli sikereiből élő orosz íróról szól, aki szülőföldjére látogat. Az ottani események sodrában, egy véletlen találkozásnak köszönhetően rádöbben élete ürességére, arra, hogy mindenekelőtt a részvét, a szeretet az, amely létünknek értelmet ad. Mind a négy film kegyetlen őszinteséggel szól napjaink szovjet emberének dilemmáiról, s leplezetlenül föltárja azokat az ellentmondásokat, amelyek a szocializmus hetven évének építése során kitermelődtek. Látszólag „A halott ember levelei" kivétel ez alól, de csak látszólag, hiszen a film szociokömyezete ugyancsak pontosan és könyörtelenül beszel róluk. E négy filmen kívül láthatjuk még a Kígyóvadász című alkotást, amelyben az élelmiszeripari vállalat egykori igazgatója éppen a börtönből szabadul, és szinte lehetetlenné válik számára, hogy becsületesen és tisztán éljen. A „Lenin októberben" Mihail Romm ötven évvel ezelőtt forgatott filmjének felújítása, a „Kegyetlen románc" egy Osztrovszkij-drámát visz vászonra, az Áradat pedig egy „majdnem katasztrófafilm, amely a szovjet emberek morális érzékéről vall. Persze, a fesztivál nem vállalhatta föl, hogy a kortárs szovjet filmművészet valamennyi remekét bemutassa, de megnyugtató legyen számunkra, hogy a tájékoztatás szerint jövőre már mozijainkba kerülnek az olyan nagy visszhangot keltett filmek is, mint a Vezeklés, a „Könnyű-e fiatalnak lenni?",, vagy „A szuromi erőd legendája". Persze, már a recenzióban ajánlott filmekre is érdemes jegyet váltani. Szigeti László '• * - -■M: \ T - • v--' , - . A jelen és a múlt színei Godány Sándor amatőr festőművész ké: peit elsőízben tekinthették meg a szlovák főváros képzöművészetkedvelői. A kiállítás ugyanis Petrzalkán (Ligetfalu) volt, szeptember 9-től október 11 -ig. Az impozáns környezetű, új kultúrház klubtermében 22 kisebb-nagyobb kép kapott helyet, zömük az épülő városrész múltját és jelenét, változó arcát ábrázolja. Hogyan került ez a Sárosfán (Blatná na Ostrove) született és Gellében (Holice) lakó fiatal csallóközi festő kapcsolatba a ligetfalusi házakkal ? A munkája viszi erre naponta, de másutt is találkozik a városrész alakuló képével. Látja a régi értékek eltűnését, a különböző típusú új házak tömeges megjelenését ... Ismerjük Godány Sándor régebbi képeit is, hiszen a nyolcvanas évek elejétől igyekszik képeivel jelen lenni; több helyütt volt egyéni és csoportos kiállítása a Csallóközben, s a változó táj itt is, ott is felbukkan képein. Nos, kezdetben volt az alakuló táj — némi nosztalgiával, fájdalommal, majd vérvörös színekkel a falu változó arculata, és most — szinte levetkezve minden érzelmességet — a hideg kő világa; az ijesztő, ablak nélküli panelházak, előtérben a piros tetejű házak kontrasztjával. Érdekes a festő színválasztása: a régi épületek komorak, sötétek, az enyészet felé hajlók, a háttérből kilépő új pedig világos, homokszürke, egyszínű — vidám. Akik megtekinthették a fiatal csallóközi képzőművész festményeit a ligetfalui kultúrházban, megállapíthatták: fejlődő tehetség, aki képről képre halad a maga választotta úton. Mészáros Károly (nő?)
