Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-20 / 43. szám
CSALÁDIKOR Napjaink Szovjetuniójában a szociológia a társadalomtudományok gyújtópontjába került, talán mondanunk sem kell, hogy miért. A társadalmi megújhodások folyamán mindig azok a tudományok kapnak leginkább erőre, amelyek gyors reagálóképességük folytán a legigazabbul tudják visszatükrözni a társadalmakban végbemenő változásokat vagy éppen változatlanságokat. A szovjet szociológia — annyi év hallgatás és háttérbe szorulás után — most éppen újszerű szemléletmódjával tűnik ki. A családnak mint a társadalom alapsejtjének a kutatása a legfontosabb és legrégibb társadalomtudományi feladatok közé tartozik. Ezért tartjuk hasznosnak, hogy megismertessük olvasóinkat azokkal az új gondolatokkal és szempontokkal, melyek a szovjet családszociológia mai állapotát a leginkább jellemzik. Melyek, ha őszinték akarunk lenni, amennyire újak, annyira régiek is. A család és a nevelés A jelenlegi szovjet társadalmi és gazdasági helyzet megkérdőjelez nem is egy, a gyereknevelést érintő és eddig élénken táplált elképzelést a család és a társadalom közti munkamegosztás hasznosságáról. Hangsúlyozzák, hogy a családi nevelés nemcsak kötelesség, egyszersmind olyan tevékenység, melynek révén új tartalommal telítődik maga a házasság is. A szovjet társadalom — A. G. Harcsev szociológus szerint — mindinkább támaszkodik és szeretne támaszkodni a család nevelőképességére. Ennek az „új" szemléletnek a helyességét nemcsak a tudományos kutatások eredményei, hanem a társadalmi gyakorlat is igazolja. A széles körű bölcsőde- és óvodahálózat (bár nagy segítséget nyújt a gyermeknevelésben) éppen a legfontosabb területen, a gyermek intellektuális és érzelmi képességeinek fejlesztésében nem tudja sikeresen fölvenni a családdal a versenyt. Egy egészséges és érzelmileg összeforrott család a szociális információk átadásának olyan módszerével rendelkezik, amely lehetővé teszi azoknak leggyorsabb és legelevenebb elsajátítását, bevésését. A feltétel nélküli szülői szeretet, a bizalom, az egészséges családi légkör segíti a társadalomba, a körülöttünk forrongó, ellentétektől terhes világba történő sikeres beilleszkedést. Bebizonyosodott, hogy sem az alap-, sem a középiskola nem képes pótolni a családi nevelés hiányát, vagy következetlenségeit. Ezeket a következtetéseket csak sokszorosan aláhúzzák azok a ferde jelenségek, melyek a család és a szülői szerepek különválását kisérik. Közéjük tartozik az egykézés, az idegenkedés a gyermekvállalástól, az élő szülők árváinak, valamint a csak egyik szülő által nevelt gyerekeknek megszaporodása. Természetesen, mindez összefügg a válások és a terhességmegszakítások (vetélések) magas számával. Ennek tudható be, hogy megváltozott a házastársi kapcsolatok pszichológiája: növekszik a kölcsönös bizalmatlanság. az önzés, a magány és apátia érzése, a jövötlenség érzete, és egyre gyakoribbak a futó szerelmi kapcsolatok. S gyöngül — természetesen mindezekkel „összhangban" — a család nevelőképessége is. Mit tehet ilyen helyzetben a családszociológia? Természetesen, keresi a megoldást. Hogyan lehet az egész folyamatot megállítani? A nemi fölvilágosítás A. G. Harcsev szerint ezek a nemkívánatos jelenségek kapcsolatba hozhatók az egyéni életlehetőségek beszűkülésével (háború. atomháború), a feszült gazdasági helyzettel, a lakásínséggel, a demográfiai egyenlőtlenségekkel és elősegítik a nemi erkölcs hallatlan föllazulását. Azért is kell fokozottan hangsúlyoznunk a nemi fölvilágosítás jelentőségét, mert míg a nagyvárosok kialakulása és a migrációs folyamatok növelik az ember szabadságát és önállóságát, a másik oldalon együttjámak egy csomó elsietett és nemkívánatos jelenséggel is. Sokan azt állítják, hogy a fogamzásgátló szerek bevezetése és széles körű elterjedése az okozója annak a nemi szabadosságnak, amely mindenütt tapasztalható. A szovjet szociológusok ezzel szemben azt vallják, hogy a probléma ennél sokkal bonyolultabb: számtalan más oka is van a házasságon kívüli kapcsolatok megszaporodásának; de az a csekély társadalmi odafigyelés, ami a fogamzásgátlás kérdésében tapasztalható, éppenhogy kiváltója a magzatvesztéseknek, a szülések és vetélések között fönnálló nagyon kedvezőtlen aránynak. S éppen itt segíthetne a hatékony nemi fölvilágositás; azok a gyerekek, akiket így a társadalom elveszt, egy házasságban talán megszületnének. Csak sajnos, a fölvilágosítás és nevelés színvonala oktatási rendszerünkben nagyon alacsony, az iskolákban szakképesítés nélküli pedagógusok tanítanak; s ami talán a legnagyobb baj: érett diákok helyett személyiségzavarral küszködő gyerekek ülnek a padokban. A szülői segítségnyújtás Természetesen, a családi életre való nevelés, a házasságra való fölkészítés alatt nem érthetjük csupán a hatékony nemi nevelést, és a kérdés megoldását sem lehet átruházni az iskolákra, a különböző társadalmi szervezetekre. V. A. Sziszenko szociológus arra a következtetésre jutott, hogy az egész ügy nem taktikai, hanem elsősorban stratégiai kérdés, mely legfőképp a szülőket kell hogy érdekelje. A szociális öröklődés törvénye világosan kimondja, hogy emberi szerepeinket, magatartásunkat, viselkedésünket örököljük. mégpedig az elengedő család tanítja meg velünk, adja át nekünk ezeket a szociális információkat. Ha a fiatalok — mind a férj, mind a feleség — előző családjukban megtanulták, hogyan is kell beosztani a pénzt, vezetni a háztartást, alkalmazkodni a másikhoz stb., házasságuk tartósabb lesz. mint azoké, akik például a háztartásvezetésben nem rendelkeznek használható mintával. Nem helyes tehát, ha a szülők ezektől a legelemibb tudnivalóktól megfosztják (sokszor kíméletből) gyerekeiket. Annál is inkább, mert a fiatalok igényesek, s bizony már a kezdet kezdetén megtörténik a baj, ha fokozott fogyasztói igényeik szembekerülnek háztartásvezetésí képességükkel (vagy inkább tapasztalatlanságukkal). Érdekes, hogy a fiatalok elismerik a független és önálló élet szükségességét, de arról, hogy hány gyereket vállalnak, már az dönt, hogy szüleik meddig (és főleg mennyinek) tudnak a fölnevelésükben segíteni. Egy leningrádi vizsgálat azt is bebizonyította. hogy az elengedő, felnevelő család, a szülők jelentősége sokkal nagyobb a fiatalok házasságában, mint eleinte föltételezték. A szülői támogatás lényegében a generációk együttműködésének az egyik szép megnyilvánulási formája. A szociológusok kimondják, hogy hatékonyságát, nagyságát azonban sohasem az elengedő család anyagi lehetőségei határozzák meg. Az erőn felüli segítségnyújtás sokkal inkább kompenzáció — írja V. A. Sziszenko —, amit a szülők abbéli lelkiismeret-furdalásukban nyújtanak, hogy nem készítették föl eléggé gyerekeiket a házasélet mindennapjaira. Vissza a konyhába! Ezt mondja az asszonyoknak nem egy szakember, aki a család biztonságát félti és a családi nevelés hatékonyságát hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy a nők szakmai és közéleti sikerei nemegyszer a támadások kereszttüzében állnak. A Visnyevszkij azt mondja, hogy az anyaság objektiv ellentmondásban áll a nők szakmai és közéleti aktivitásával. Mit tartsunk tehát? Mégha létezik is ez az alternativ megosztottság, tisztában kell lenni benső egyensúlyukkal és egységükkel is. Egyszerűen új családmodellt kell teremtenünk, amelyik jobban megfelel a jelenlegi társadalmi és gazdasági körülményeknek. Az új családban nem lehetnek szigorúan kiosztott szerepek, egyenlőtlenségek, hierarchia. Az anyát és feleséget egyre több szerepében helyettesítheti az apa és férj, tehát a jövő; a férj és a feleség közötti munkamegosztás. Ez valójában az egészséges személyiségfejlődés alapja, s igy a társadalmi változások egyik feltétele. Dr. LADISLAV MACHÁCEK KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele
