Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-29 / 40. szám
KONOZSI ISTVÁN felvétele HEGYEK ••SE.N ií&bi-' \ a O lyan tájon születtem, amely kisebb-nagyobb hegyekkel, dombokkal, szurdokokkal, furcsa rajzú bércekkel, gerincekkel teleszórt. A gömöri táj meseszerű, romantikus szépsége a síkvidéki ember lelkét is megejti, különösen nyáron és ősszel, amikor káprázatos színekben pompázik a természet. Szűk völgyek, frissen csörgedező patakok, sűrű erdörengetegek, fehéren foszforeszkáló sziklák formálják a táj változatos panorámáját. Aki itt született, itt növekedett embernyi emberré, soha többé nem tudja elfelejteni a hegyek sejtelmes világát, az erdőrengetegek mély sóhajait. Tiszta nyári napokon, amikor kék sziporkázásban ragyog a fölénk boruló firmamentum, idelátszanak a Magas-Tátra havas csúcsai. Sejtelmesen, álomszerűén nyúlnak föl a felhők magasába s hívogatón integetnek. Hegyek, hegyek, csodálatos hegyek. Játékos hegyvonulatok és zordon óriások. Évmilliárdok zúgtak el fölöttetek, s ti némán, bölcsen őrzitek a holt idők titkait, a kőbe merevült múltakat. Már akkor is léteztetek, amikor a földön még érintetlen volt a táj. Tanúi voltatok a szerves élet hosszú vajúdásának, amikor az első őssejt világra kívánkozott. Láttátok a zsurló- és páfrányerdők félelmetes tenyészetét, s azt is, amikor megtört a fülledt erdők csöndje s nehézkes monstrum-állatok, félelmetes őshüllők népesítették be a földet. Tanúi voltatok a furcsa lény, a homo primigenius, az ősember talpraállásának s egymás öldöklő, boldogtalan sorsának. S itt borongtok akkor is. amikor „ember-utáni csend" borul a földre „és felpiheg sóhajtva a fájó ősanyag: immár a kínnak vége!" Hegyek, fönséges óriások! Mély sóhajjal tekint föl rátok az ember, de nem tudja megtanulni bölcs nyugalmatokat. Nézi. nézi a csúcsokat s belefájdul a szíve a szépség és tisztaság megejtő ragyogásába. DÉNES GYÖRGY
