Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-29 / 40. szám

Övék a klub

Hát igen. Füleken jártunk. De lehettünk volna másutt is, ahol a fiatalok ugyanígy gondolkoznak. Féltik, óvják közösségüket, magukat, ugyanakkor érzik, semmit nem tehetnek annak érdekében, hogy a közösségrombolók tudatában, a zavarkeltőkében változás történjék. Szinte egy órán át erről folyt az esti vita, amely mögött minduntalan ott húzódott a bizonyosság, ez a klub a miénk, s olyannak őrizzük meg, amilyennek egy ifjúsági klubot elképzelünk. Olyannak, amilyenre a pénzt is kaptuk.

— A SZISZ városi szervezete ifjúsági klubját már nyolcvanban létrehoztuk, de három-négy éven át csak papíron létezett — mondta délután Schnelczer Frigyes, a fotószakkör vezetője, akit este már nem láthattam a klubban, mert hazaszólitották az apai kötelességek. — Három vagy négy éve aztán egyszer úgy döntöttem, akkor még én voltam a városi szervezet elnöke, ma elnökhelyettese vagyok, szóval úgy döntöttem, hogy átugrom a Kéményseprőbe, és szólok az ott ücsörgő kölyköknek, csinálhatnánk a Vigadóban egy klubot, ha benne lennének. Néztek nagyot, aztán hát másnap jöttek, így kezdődött. Ők az első nemzedék.

— Mi már a második vagyunk — erősítette meg Püspöki Attila. — Én akkor kerültem ide. amikor megkaptuk a zöldet, hogy a fenti helyiségből leköltözhetünk ide. Festettünk, takarítottunk, vásároltunk, szóval otthont csináltunk. Engem

jöttek, én még nagyon zárkózott kölyök voltam, sehova nem mentem. Ide sem hívott a bátyám, aki most katona, csak otthon mindig arról beszélt, mi mindent csinálnak itt. Akkor léptem be, amikor kezdtük kicsomagolni a bútorokat, amivel berendeztük ezt a klubot. Vagyis tavaly tavasszal. A számítástechnikai körben dolgozom, amivel csak az a bajom, hogy az odajárók egyike sem igazi klubtag. Pedig hasznos lenne, ha esténként a számítástechnika is szóba jönne itt. A körben vagy kilencen vagyunk, de a többiek gimisek, és nem nagyon járnak a klubunkba. Remélem, az idén kezdődő szakkörbe néhány klubba járó klubtagot is be tudok csalogatni, hogy akkor, vagyis kedden is együtt lehessünk. Mert a keddi nap itt a Commodoré.

— Igen, egyetlen Commodorunk van — mondja Lancz István, a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola tanára, a számítástechnikai kör vezetője —, s ez nagyon kevés. Ismerek ifjúsági klubot, amely héttel rendelkezik. További gépeket kellene beszerezni, s ha lenne pénz, sürgősen legalább tíz kazettát. Itt például három kazettánk van, nekem, odahaza, legalább harmincöt.

Bár siettetett, Lancz István pontos és reményteli tájékoztatót nyújtott arról, hogyan is „beszéli" néhány füleki fiatal a Basic-nyelvet, milyen a logikai kreativitásuk, viszonyuk a számítástechnikához. Tény, hogy a szakkörben dolgozók zöme gimnazista, aki ritkán, vagy egyáltalán nem jár el a klubestekre, aminek mindenekelőtt a sok tanulás és a más irányú érdekeltség, illetve érdeklődés lehet az oka. Ebben azonban nem látok kivetnivalót, hiszen aki a számitástechni-Püspöki Attila: „A hetedikesekre-nyolcadikosokra gondolok, akiknek nincs belépési lehetősége..."

Gulyás Károly: „Bátyám otthon mindig arról beszélt, mi mindent csinálnak itt..."

Schnelczer Frigyes: „Úgy döntöttem, hogy átugrom a Kéményseprőbe, és szólok az ücsörgő kölyköknek..."

a barátom, Deák Tibi hívott, ö is szobafestő. Most Tachovban katona. Ő alapítótag. Hívott, jöttem. Akkor még csak hetente egyszer, hétfőn volt klubnap, néha szombaton is, s annak ellenére, hogy ma már hetente háromszor van, nem elég. Lehetne mindennap. Meló után jó idejönni, beszélgetni, szórakozni. Magunk állítjuk össze a havi műsort, vagyis a klubtanács. Egyet azonban nem bánnék: sok alapsulis csavarog a városban, én is ilyen voltam. A hetedikesekre-nyolcadikosokra gondolok, akiknek nincs belépési lehetőségük ide, mert még nem SZISZ-tagok. Szerintem ki kellene jelölnünk számukra is egy napot, amikor eljöhetnének közénk.

— A Kovosmalt gépészeti szakközépébe járok, most vagyok negyedikes — mondta Gulyás Károly. — Lehetnék a gyár ifjúsági klubjának, a Panorámának is a tagja, mégis ezt választottam. Megkérdezheted, hogy miért, amikor a suliba utánunk jöttek, hogy legyünk tagok a Panorámában. Amikor

kai körben dolgozik, az is az ifjúsági klub égisze alatt serénykedik. Persze, a klub vállalta nem kevés társadalmi munkában mindenképpen részt kell venniük, mert ha nem. akkor széthúzások lehetnek, amiként ilyennek a rögtönzött klubesten szemtanúja is voltam. Amikor Kellner Péter, Bálint Ferenc, Laco Flachbart és társaik a klubélet hátulütőiről, a nyitottság lehetőségeiről társalogtak, felszínre került, hogy vannak köztük olyanok, akik csak játszani, szórakozni járnak ide, de amikor takarítani kell vagy megemelni két téglát, esetleg a városi nemzeti bizottság hívására dolgozni menni, akkor visszahúzódnak. S mert kérésemre a jelenlevők közül meg is neveztek egy ilyen „távolságtartót", ámulattal néztem hogy akadt, aki a védelmére kelt. „Egyszer már ő is segített", hangzott a védöbeszéd, s csak a búcsúzáskor tudtam meg, azért, mert az egyik „városi funkciós" fiáról volt szó. S akkor határozottan örültem annak, hogy a vitában fölmerült, létezik

SZISZ-alapszabályzat, amely lehetővé teszi a figyelmeztetést mi több, az esetleges kizárást is.

Magyarán: hosszú, beszédes estén voltunk. Arról szólt, milyen természetes az összefogás ott, ahová nemcsak ígéretekből, hanem pénzből is jutott. Ahol a fiatalok nemcsak a meglévő számítástechnikai, irodalmi, zenekedvelő és fotószakkör munkáját akarják gazdagítani, de az otthont adó intézményekkel, a Városi Művelődési Központtal együtt egész munkájukat, létezésüket. Ősszel szakkör indul, angol, orosz és német nyelvtanfolyam szükségességéről szóltak, s októbertől Illés Veronika gyógypedagógus vezetésével a fogyókúrás aerobik veszi kezdetét. Persze, ha addigra megveszik a masszírozógépet, a szükséges medicinlabdákat, súlyzókat, szivacsokat. Az érdeklődés nagynak mondható, hiszen már eddig több mint ötven jelentkező van.

— Ez nem pusztán aerobik lesz, hanem dzsesszgimnasztikai elemekkel tűzdelt fogyókúrás aerobik — mondja bizakodón Illés Éva. — Hetente kilencven perc intenzív torna, heti háromszori futás, ha sikerül elintézni Losoncon az uszodát heti egyszeri úszás, és ami nagyon fontos, állandó orvosi felügyelet mellett. A kúra hat hétig tart, tizenöt fős csoportokban, vagyis az ezután jelentkezőket már csak a negyedik turnusba tudjuk beosztani.

És újból a víz. Vajon hol fognak ezek a lányok, asszonyok az izzasztó torna után mosakodni, zuhanyozni? Mert ilyesmiről még csak álmodni sem lehet a régi Vigadóban, amelynek színpadát egy korábbi „városatya" befalaztatta. Hogy miért, nem kutattam, hiszen semmiféle válasz nem oldhatta volna döbbenetem. Befalazott színpad, hm. Szerencsére, az ifjúsági klub tagjai ebbe sem nyugosznak bele, amiként a ház igazgatója. Mázik István sem, akivel szemben nagyon sok elvárás fogalmazódott meg az este.

— Hát igen, sok az elvárás, de én hiszem, minden igénynek eleget tehetünk majd. De türelem kell hozzá — összegezte a hallottakat.

— És pénz is.

— Hát... így is mondhatnánk. Mindenesetre biztató, hogy szeptember elsejétől Jurcek Éva, a SZISZ városi szervezetének elnöke a zeneiskolai teendői mellett, amolyan félállásban, négyórás munkakötelezettségben, fizetett elnöke lesz az ifjúsági klubnak. Balázs Tünde pedig, ugyancsak félállásban, október elsejétől a szervezője.

Az ő jelenlétük, fizetett posztjuk sok mindent megoldhat, többek között egy-egy rendezvény alaposabb megszervezését. Mert nemcsak társadalmi, hanem ami fontosabb, soksok fiatal személyes érdeke, hogy ez a klub sokáig megmaradjon. Hiszen ez kinek első, kinek második otthona, amit csak a legelején furcsállottak. sőt, bántak is néhányan a szülők közül. Mígnem a gyerekek meghívták maguk közé a szüleiket. Nem is egyszer — rendszeresen. Legutóbb például „fordított" szülői értekezletet tartottak. A szülök voltak a gyerekek, a gyerekek pedig a szülők. S az első, kissé ironikus felhangú kérdésük az volt „gyermekiesített" szüleikhez: „Mit csinálsz már megint a Vigadóban?" És a szülök, persze, felnevettek. Mondják, azóta semmi baj. Legalábbis a szülőkkel. mert azok már drukkolnak nekik. Tudják, jó helyre járnak a gyerekeik, akik zömében szakmunkástanulók, munkások. Azon túl, hogy ismereteiket bővíthetik, hogy önkormányzati rendszerük eddig nem ismert felelősséggel ruházta fel őket, vagyis gyakorolhatják a demokráciát, azon túl. hogy itt is otthon érezhetik magukat, azon túl olyan terepen élhetnek, ahol azonosak lehetnek önmagukkal, ahol személyes életet élhetnek, barátságokat, sőt, szerelmeket köthetnek. A hir szerint nincs messze az idő, amikor megköttetik az első klubesküvö. -Kívánjuk, hogy olyan hosszú életű legyen, mint az ifjúsági klub? Ezt talán mégse. Legyen hosszabb, s az ö gyermekeik egy olyan klubba járhassanak, amit ők maguk hívtak életre. Hogy a sajátjuk lehessen. Mert ami az enyém, arra jobban vigyázok.

SZIGETI LÁSZLÓ

PRIKLER LÁSZLÓ felvételei