Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-22 / 39. szám

iVAS

A húsvéti locsolkodás keresetéből megőrzött tízeseket, a nagymamától, szülőktől kapott ötvenest csodálatos játékokra, mézeskalácsra lehet beváltani a búcsúi árusoknál. Ilyenkor a falu minden fiúgyermeke játékpisztolyt vesz magának, hogy délután, a sportpályán rendezett népmulatságon „fegyverrel" a kézben nyargalászhasson bandájával.

Falunkban — akárcsak másutt — a búcsú már rég elvesztette vallásos jellegét. Felekezetek fölött álló népünneppé vált, alkalom arra, hogy távol élő leányok, fiúk, unokák, nővérek meglátogassák szüleiket, rokonaikat.

A búcsúról nem hiányozhat a mindenféle csecsebecséket, nyalánkságokat kínáló árusok hada sem.

— Nekünk ez nem éri meg — mondja közülük egy idősebb néni. — Nyugdíjas vagyok, már nem is bírom az álldogálást. Évente csak négy-öt helyre megyek. Nem nekem való már ez. Meg aztán az adó, a sofőr díja olyan magas, hogy alig van hasznom belőle .. .

A néni kivételes eset. A többiek keresnek itt eleget. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy a vásáron minden nagymama búcsúfiát vesz az unokájának, minden fiatalember a kedvesének. Még most, 1987-ben is.

Kép és szöveg: KLINKO RÓBERT