Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-01 / 36. szám

ÉRVÉNYES Mélyen a hegyek között Ma már nehéz elhinni, hogy SMRECANY, ez a különösen gyö­nyörű környezetű falucska, sok em­beri élet árán szinte porából éledt újjá. Pedig a szlovák nemzeti felke­lés kemény harcaira emlékezteti az idegent a falu központjában épült emlékmű, amelyet a három nemze­dék találkozójának előestéjén meg­koszorúzott az SZNSZ KB küldöttsé­ge Anna Kretová vezetése alatt. „Emlékműveket emeltünk a hősök emlékére, de mindez nem elég. Azok hősiességét, akik a fasizmus ellen harcoltak, életüket áldozták életün­kért, elsősorban a szivünkben kellene hordozni; erőt és ösztönzést merítve belőle napjaink feladataihoz" — mondotta Anna Kretová a falugyűlé­sen. A vendégeket, köztük V. G. Suski­­novát, akinek férje részt vett a kör­nyék felszabadltási harcaiban, a helybeli alapiskola igazgatóhelyet­tese, Karol Maáura fogadta. Az ün­nepi koszorúzást élénk beszélgetés követte, amelyben a helybeliek min­denek előtt 1944 emlékezetes októ­beri éjszakájára tértek ki, amikor nem sok hiányzott ahhoz, hogy a fa­siszták a földdel tegyék egyenlővé a falut azért, mert az segítette a parti­zánokat. Most a múlt tiszteletéből, annak forradalmi hagyományaiból Bíznak a fiatalokban Törékeny világban élünk, melyben sem a túlzott optimizmusnak, sem a túlzott pesszimizmusnak nincs he­lye — hangzott el azon a falugyűlé­sen, melyet „A három nemzedék ta­lálkozója" keretében tartottak meg KVACaNYBAN. Liptónak e mintegy hat és fél száz lelket számláló falujá­ban. A negyvenhárom esztendővel ezelőtt itt folyó harcokra visszaem­lékező volt partizánok egyike mond­ta ezeket a szavakat, figyelmeztetve, hogy a mai nemzedékeknek is min­dent meg kell tenniük a béke megőr­zéséért. A béke féltése kapott hang­súlyt Marta Kosfálovának, az SZNSZ KB falugyűlésre érkezett küldöttsé­ge vezetőjének beszédében is, mely rámutatott azoknak a lányoknak, asszonyoknak a hősiességére is, akik nélkül a felkelésben résztvevő harcosok aligha gyűjthettek volna újra és újra erőt a további összecsa­pásokhoz. A nők hősiességéről be­széltek azok a partizánok is. akik ilyenkor, a találkozó napjaiban évről évre visszatérnek a volt harcok szín­helyeire, újabb és újabb nemzedé­keknek mondva el intelmezéseiket. — „Bízom a fiatalokban — mondta könnyes szemmel az egyik felkelési résztvevő —, és biztos vagyok benne, ahogy annak idején mi, ma ők is min­dent megtennének a haza védelmé­ért" A községnek kicsi, de szépen rendben tartott művelődési házában sok fiatal jött össze ezen a szép au­gusztusi estén. Őszinte érdeklődés­sel figyelték a visszaemiékezők hoz­zájuk intézett szavait. Meghatódott­­ságot tükröző arcuk egyben azt is kifejezte: megértették, mi a felada­tuk, s tudják, az idős partizánok bi­zalma kezdeményező, alkotó tettek­re kötelezi őket. -pg­meritve építik jelenüket az itt élők. Ezt tanúsítja a jól működő Barátság efsz, az a lelkesedés, amellyel a falu lakosai szépítik életterüket.-hp-Virágcsokorral, tisztelettel A LIPTOVSKÁ KOKAVA-i művelő­dési ház előtt virágcsokorral a ke­zükben meghatódva álltak az egyko­ri partizánok. Megtört, munkában elfáradt idős emberek, akiken 43 év­vel a felkelés után is látni azt az el­szántságot, szilárd meggyőződést, amellyel akkor a hegyekbe indultak. Előttük pionírok, akik példaképet látva az egykori harcosokban, megil­­letödve méregették őket. Szemben velük, az utca másik oldalán pedig a falu apraja-nagyja. mindazok, akik eljöttek köszönteni a vendégeket: az SZNSZ KB Darina Cernová alelnök vezette küldöttséget, melynek tagjai között többek között ott volt Ida Zú­­bercová, titkár, valamint a Lengyel­­országból érkezett nöszervezeti képviselők és a Ján Zizka partizán­brigád egykori harcosai. Egy fiatal pár kenyérrel, sóval fo­gadta a vendégeket, akik megkoszo­rúzták a bejáratnál álló emlékművet. A művelődési ház ajtajában tisztán csengő dallal a nőszervezet népvi­seletbe öltözött tagjai üdvözölték az érkezőket. Néhány perc alatt meg­telt a terem, sokan jöttek el tisztele­tet adni. megemlékezni azokról, akik 43 évvel ezelőtt falujukból is a felke­lésbe indultak. Közösen pergettük vissza azokat a napokat, amikor a körülöttünk lévő hegyekben dúltak a harcok, s az itteni lakosság szójától megvonva az élelmet gondoskodott a partizánokról. Emlékeztettek a mai nyugalmunk árára, a sok áldozatra, amely jólétünket megalapozta. A fa­luban gazdag a szövetkezet és an­nak tagsága, az ezerkétszáz lelket számláló községben 305 fekete-fe­hér és 54 színes tv-készülék van, 132 család pedig személyautónak a tulajdonosa. A községben van böl­csőde, óvoda, vízvezeték-hálózat és már készül a gázveték is. Olyan té­nyek ezek, amelyekre mindnyájan büszkék, hiszen a szegénység, amely egykor a Tátra alól otthonától távol űzte kenyérkereset reményé­ben az embert, ma már csak emlék­ként él. A járás területén épült gyá­rak, a mezőgazdasági üzemek olyan megélhetést nyújtanak, amelyről 43 évvel ezelőtt még álmodni sem mer­tek.-zs-ILANOVO egy ugrásnyira fekszik üptovsky Mikulástól, mélyen a he­gyek között, megőrizve a felkelés­ben részt vett partizánok minden emlékét. Mert a község partizánok éléskamrája volt, de búvóhelyként, védelmezőjükként is szolgált. így emlékszik rá vissza a menekülők se­rege is. amely a fasiszták elől az itte­ni hegyekben bújt meg. Az ifanovói­­ak összetartok voltak, habár össze­tartásukért, merészségükért drágán megfizettek: az elesettek, a felége­tett házak bizonyítékként maradtak. Du San Ondrás, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi alap­szervezetének elnöke, és a találko­zón résztvevő többi lakos is vissza­emlékezett arra az időre, amikor harcba indult a nemzet felszabadí­tásáért. A három nemzedék találko­zója elsősorban az egykori harcosok találkozója volt. Beleértve Elena Lit­­vajová elvtársnöt is, akire ezen a vi­déken nagyon jól emlékeznek a har­cok idejéből. Ugyanúgy a Ján Zizka partizánbrigád tagjai és a helyi lako­sok, a közép- és fiatal nemzedék tagjai, akik itt, az egykori véres har­cok színhelyén emlékeztek meg a szlovák nemzeti felkelés hőseiről, közöttük az elesett ifanovóiakról, to­vábbá Bubulovról, Kriskovról, Ond­­raéovról, Ziapnovról és a többi parti­zánról. Az idő behegesztette a sebeket. A szerény hegyaljai falu helyén, amely annak idején csaknem teljesen le­égett, ma már korszerű községet ta­lálunk. A becsületes, dolgos liptói nép munkájának eredményét — így jellemezte a falu népét és munkáját Ján Michalovic, a Liptovsky Miku­­lás-i járási pártbizottság vezető tit­kára. Igen, az idő behegeszti a sebe­ket — de a szlovák nemzeti felkelés hőseinek béke- és fasisztaellenes üzenete örökké érvényes. -bl-Erőt és ösztönzést merítve

Next

/
Oldalképek
Tartalom