Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-11 / 33. szám
/ KALENDÁRIUM 1827. augusztus 12-én halt meg William Blake angol költő és festőművész. 1927. augusztus I2-én született Milan Novak zeneszerző. 1867. augusztus 14-étt született John Galsworthy Nobel-díjas angol író. 1557. augusztus I5én született Agostino Carracci olasz festő és rézmetsző. 1907. augusztus 17-én kezdődött az első Nemzetközi Nőkonferentia, ahol Clara Zelkint a Nemzetközi Nőszövetség első titkárává választották. KÖNYV Fogakkal és karmokkal Egy kalandregény izgalmát hordozza Jékely Endre érdekfeszitö könyve, amely — mint azt az alcím tudtul adja — mendemondákat és történeteket tartalmaz a szárazföld, a folyók és a tengerek ragadozóinak páratla nul érdekes, titokzatos világából. Az olvaso részese lehet számos felejthetetlen vadászkalandnak, megismerkedhet a kötetben szereplő állatok életével s nem utolsósorban elgondolkodhat a hozzájuk való viszonyunkon. Köztudott (?): a természet egyensúlyának fenntartásában pótolhatatlan szerepe van az állatvilágnak, s közismert az is. hogy ezen egyensúly megbomlása ökológiai katasztrófával fenyegető veszélyeket rejt magában. Nos, úgy tűnik, hogy a technikai civilizáció csodáit megteremtő ember már eddig is sok mindent „megtett" azért, hogy ezek a veszélyek komor és ijesztő valósággá váljanak: gondoljunk csak a szüntelen légkörmérgezésre és vízszennyezésre, az elképesztő méretű erdőirtásra — és gondolunk az élővilágban véghezvitt pusztításra. 100 év alatt 300 állatfaj tűnt el a Föld színéről, és se szeri, se száma a kihalófélben lévőknek, a veszélyeztetetteknek. A könyvben szereplő 32 ragadozó közül jó néhány ma már a védelmünkre szorul; vadászat helyett irtották őket s az esztelen öldöklés eredményeként több faj már csak a rezervátumokban és az állatkertekben él. Jékely Endre felhÍvja a figyelmet ezekre az elszomorító tényekre, mindenekelőtt pedig közel hozza az olvasóhoz müvének valamennyi „hősét". Köszönet illeti öt ezért, hiszen — valljuk be legalább önmagunknak — zoológiái ismereteink fölöttébb hézagosak és felszínesek. A szerző kitűnő „minitanulmányokban" mutatja be az egyes állatokat (mondhatnánk, „portrét" rajzol róluk), szól jellemző tulajdonságaikról, meglepő sajátosságaikról, szokásaikról, vadászatuk, zsákmányszerzésük módjáról, majd lebilincselő történetekkel egészíti ki és illusztrálja a tudományos igényű, egy állattani enciklopédia címszavaihoz hasonló rövid ismertetőket. A közelebbi és a távoli múlt vadászai s tudósai mondják el emlékeiket, tapasztalataikat és megfigyeléseiket; olvashatunk emberevö oroszlánokról, tigrisekről és leopárdokról, farkasok és medvéd i ládáiéról, a Dél-Amerika fotyóiban élő hihetetlenül vérszomjas piraya rémtetteiről, oroszlánok és kafferbivalyok küzdelméről, a sakál flamingóvadászatáról. Megismerjük a „nejéhez" mindenkor hu préntarkast, a csónakokat, kisebb hajókat is elsüllyesztő kardhalat, a saját társát is felfaló pythont, az óceánok farkasának nevezett kardszárnyú delfint, de jelen van a kötetben a tengerek óriása, az ámbrás cet, a testében 600 V (!) feszültségű áramot „termelő" elektromos angolna és a vizek rettegett „tigrise", a cápa is. Mennyire veszélyes az oroszlán? Melyik a legnagyobb szárazföldi ragadozó? Miképp lehet védekezni a polippal szemben? Hogyan pusztítja el a tapir a jaguárt? Mindezekre s megannyi más izgalmas kérdésre megbízható, pontos és nem kevésbé izgalmas választ kapunk a könyvből, s közben bekalandozzuk Afrika, Amerika, Európa és Ázsia tájait, képzeletben részt vehetünk tigrisvadászaton elefánthátról. farkasűzésen Szibériában, párduclesen a „zöld pokolban", tanúi lehetünk az őserdőkben, hegyekben és tengerekben lezajló drámáknak, különös találkozásoknak. A gyönyörűen illusztrált, színes, olvasmányos mű nagyszerűen szolgálja az ismeretterjesztést, mindezen túl pedig tiszteletet ébreszt a természet teremtőereje, csodálatos alkotásai iránt — s erre napjainkban kiváltképp szükség van. G. Kovács László KIÁLLÍTÁS Forma és fény Biztosan egyéni felfogás kérdése, de számomra sokkal rokonszenvesebbek a kis kiállítótermek. Jobban emberközelbe kerülnek a kiállított müvek, és a kevesebb számú alkotás szinte valamennyije emlékezetes marad számomra. Ezért szeretem például a bratislavai Pohraniőník mozi kicsi termét, amely nagyon alkalmas kamarakiállítások rendezésére. Legutóbb például három fiatal fotós Forma és fény címmel kiállított remek képeit láthattam itt. A forró nyárban kellemes felüdülést jelentett végignézni Richard Glatz huszonnégy alkotását, amelyek némelyikén Szlovákia fővárosának egy-egy pontját ismerjük fel. A fényképész szenvedélyesen szeretheti a természetet, mert mindegyik felvételén egy-egy darabját örökíti meg, s jólesik látni, hogy magabiztos érzékkel mindig a legszebbet, a leglíraibbat, a legizgalmasabbat. Képei élményszerűek és mozgósító erejűek, a természetvédelmi gondokat hallatlan egyszerűséggel közelíti meg. Látásmódja sokat ígérő fotográfust mutat. Különösen érdekessé teszik műveit a mondanivalójukkal szépen harmonizáló versek, Pavla Stancíková költeményei, amelyek Richard Glatz minden felvételét kísérik. Frantisek Liska tizenkét gyermeklány- és női portrét vonultatott fel. Meginditóan szép a bánatos Nikolka portréja, amelyben része van a modell varázsos egyéniségének, de a fotós művészetének is. Maradéktalanul valósítja meg elképzeléseit a többi portrén is, mert képeiről szinte sugárzik a kapcsolat, amely a meglátó és a meglátott között keletkezett. Régi igazság ugyanis, hogy a jó portréhoz meg kell ismerni a kép alanyát, mert csak Így örökíthető meg a reá legjellemzőbb pillanatban. Legszuggesztívebben Erika, Andiejka, Janka arcmásaiban érhető mindez tetten. A legfiatalabb fotós közülük, Stefan Vojtko kísérletező kedvű egyéniség. Tizenhat képe sorozattá áll össze, s ezeken érvényesül leginkább a tárlat címéül választott két szó: a forma és a fény. E két jelenség megelevenitésével ér el hatásos, egyszerre gyönyörködtető és elgondolkodtató eredményt. Benyák Mária KÖZMŰVELŐDÉS Somodiban hetedszer Nehéz lenne megmondani, hogy az 1928-as gombaszögi sarlós tábor ötletét és eszméjét keressük-e a gyökereknél vagy a közelebbi, huszonkét évvel ezelőtti Nyári Ifjúsági Találkozókat. Egy azonban biztos: a szervezők és a résztvevők, bár vannak köztük „veteránok", azt kívánják, hogy nyári szabadságukat értelmes és önfegyelemmel bíró közösségben, kellemes környezetben, tartalmas műsorok mellett tölthessék. Akik ezt még nem próbálták, avagy nem ezt tartják szem előtt, azok nehezen tudják mindezt megteremteni. Szerencsére Somodiban (Drienovské kúpele), ahol a természeti környezet ideális feltételeket kínál a művelődni vágyóknak, a tábori élet feltételeit is előteremtették a Csemadok járási szervezetének dolgozói és aktivistái. Az érkezők nem tébláboltak.mert a kapun belépve máris otthon érezhették magukat. Öröm volt látni a sok gyerekes családot, s talán azért is voltak ennyien, mert már tudják, hisz évek óta igy van, hogy műsor közben a gyereksereggel szakavatott pedagógusok foglalkoznak a tábor másik végében, ahol nem zavarják a felnőtteket. Este pedig rajzfilmekkel búcsúznak a naptól, igy egyikük sem követeli az esti televíziós mesét. Csak az esti tábortűz lobog fel a patak másik oldalán, s még a hangosabb éneklés sem zavarja az esetleg aludni vágyókat. Bár ilyenekből inkább csak reggelfelé akadt néhány, mert hajnalig várták Bödök Zsigmond távcsöve végére a Jupiter felkeltét. Szinte hihetetlen, hogy valaki ennyit tudjon a csillagos ég varázslatos világáról s mindezt úgy mondja el, hogy hallgatói végig figyeljenek. Persze a nappali műsorokért sem szégyenkezhetnek a rendezők. Szűcs László nyelvész napi beszéd- és nyelvművelő foglalkozásai és játékos vetélkedői révén férkőzött a résztvevők bizalmába. Gazda István tudománytörténész pedig szinte megúnhatatlan. A hely szelleme is kínálja, hogy Fábry Zoltán ról sem feledkeztek meg, és erről Máté László gondoskodott. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára a szövetség közgyűlés utáni feladatairól beszélt, majd a . v TÁJOLÓ táborozások színvonaláért és sorsáért érzett aggodalom diktálta, hogy épp erről a témáról vitáztak legtöbbet. S mi volt még? Beszámoló a Videoton munkájáról, Pecze Károly, a DAC edzője hazalátogatott szülőföldjére; a gómbvillámok kutatója újabb hírekkel szolgált, „Fele sem igaz" vetélkedő, Simly Show vidám műsora és még sok egyéb. Én mégis sokkal jobban örültem a tábortűz mellett, a diófák alatt, a sátrak között beszélgetők csoportjait látva: korosztály, érdeklődés és hangulat szerint váltakozva. Erre is jutott idő, mert napközben — főleg a tűző napon — nehéz lenne egyébbel „boldogítani" a kikapcsolódni vágyókat. S végre egy Csemadokrendezvény, ahonnan hazamenöben nem a szervezés hiányosságait emlegettük, hanem a látottakat, hallottakat, régi és új barátokat: ezt a kellemes hetet. Pedig itt is ugyanannyi pénzből gazdálkodnak, mint másutt. Ha rajtam múlna, jövőre kötelezővé tenném minden Csemadok-dolgozó számára, hogy itt töltsön egy hetet szabadságából, vagy akár munkaidejéből is, mert lenne mit tanulniuk. S ha rajtam múlna, „megvenném" ezt a darabka somodi völgyet a Csemadok számára. Hogy miért, arról már szóltam. Mihályi Molnár László HANGLEMEZ Az időn túl Nehezen érthető, mégis kitűnő, kifogásta lan lemezprodukció Karácsony János szólóalbuma, melyen ugyan felfedezhető az „LGT-s iz", mégis ritkaságnak számít a magyar rockéletben. Dusán Sztevanovity és Karácsony János, Presser Gábor segítségével igényes és új zenei anyaggal gazdagította a könriyű műfajt. A kezdetben instrumentális számoknak készülő szerzemények végül szöveggel és énekléssel kiegészítve lettek jók, így alkotnak egy egészet. A lírai hangvételű szerzemények közül a „Michelle" és a „Már nem vigyázol ránk” érdemel nagyobb figyelmet; Karácsony anynyira intellektuális hangulatot teremt, hogy ennek már művészi értéke van. A többi szám is átlagprodukciót meghaladó teljesítmény, különösen az „Időn túl", a „Kövess engem", az „Ezen a földön" és a „Kezdet és vég" című tetszik nekem. Ez utóbbi Kosztolányi Dezső Élet című versének megzenésített változata. Örömömre szolgált, hogy a hanglemezt néhány hazai lemezboltunkban is felfedezhettem, így sokaknak alkalma (vagy szerencséje?) volt, hogy belehallgasson az album tartalmába. A vártnál jóval többet ad Karácsony János ezzel a precízen kidolgozott LP-vel; sikerült bebizonyítani, hogy a slágerzene mellett a „komolyabb" könnyű műfajra is van lehetőség és igény. A tévhittel ellentétben „Az időn túl" nem megy tipikus LGT produkció, ennek ellenére egyetlen LGT-rajongó hanglemeztárából sem hiányozhat! Koller Sándor
