Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-28 / 31. szám
nalai bukkantak elő. A gondos feltárás után lenyűgöző látvány tárult elénk. A földben egy hamvasztásos sír feküdt, bár rongált, de rekonstruálható állapotban. Közel 4 évezreden át rejtőzött a föld alatt, hogy most elárulja titkát. ábrázolása általában istenalakok megjelenítésére volt hivatott, fel kell tételeznünk, hogy az edény istennőt jelképez. További figyelemreméltó leletek is voltak a sírban. Az urnák előtt, arccal déli irányba fordítva két további emberformájú edény és közöttük egy formailag megegyező plasztika állt. Ezek az edények abban különböznek alapvetően az urnáktól, hogy nem tartalmaztak hamvakat, tehát más funkciójuk kellett, hogy legyen. Közös jellemzőjük a perem fölött található, enyhén hátraívelt, félkör alakú fejdísz, valamint az arc ábrázolása. Ugyancsak a közös jegyek közé tartozik a két edény szájnyílásának hátsó feléből rézsut lefelé irányuló ovális nyúlvány, amely bizonyára a nyelvet jelképezi, akárcsak az elmozdítható fedő, amely csak a kisebbik edényen maradt meg. A nagyobbik edényen hiányzik a mell ábrázolása, ami arra mutat, hogy férfit jelképez. A plasztika homlokrészén látható kettős pontsor alighanem homlokpántot jelöl. Vajon kik lehettek ezek az istenalakok ? írásos források hijján aligha lesz módunk pontosabb azonosításukra. A felsorolt közös jegyek alapján azonban biztosravehető, hogy szorosan összetartozó istenalakokról lehet szó. Valószínűleg istenpár a gyermekével. Mindez arra mutat, hogy a korabeli vallási képzetek sokkalta bonyolultabbak lehettek, semmint azt a kutatás az eddigi leletek alapján feltételezhette. Az i. e. 3. és 2. évezred fordulójára keltezhető leletek művelődéstörténeti párhuzamai a Földközi-tenger keleti medencéjéből ismertek. A Kárpát-medencében csak a Sajó völgyében (Méhin kívül Centerben és Sajógömörön (Gemer) ismertek. Az ezeket készítő népcsoport származása vitatott kérdés. Idegen származásuk mellett és ellen egyaránt meggondolkoztató érvek szólnak. Az bizonyosra vehető, hogy felbukkanásuk hátterében a délkelet-európai és anatóliai művelődési kapcsolatok felerősödése sejthető. A Méhiben feltárt urnák és istenábrázolások a rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeumban tekinthetők meg. 1982. július 22-e, csütörtök, délután fél kettő. A forrást övező liget mögül előbukkant a hatalmas földgép, amelyre már napok óta vártunk. Jó két hete folyt Méhi (Vőelince) határában, a Feketesár nevű dűlőben egy újkőkori telep feltárása. A vastag fedőréteg eltávolításához gépi erőt akartunk igénybe venni. Ekkor még nem sejthettük, hogy pár perc múlva a véletlen teljesen más irányt szab a kutatásoknak ... A nagy óvatossággal végzett munkát hamarosan abba kellett hagyni. A zsíros, fekete földből alig 40 cm mélyen különös formájú edények körvo-A sírban összesen 5 urna volt, amelyek elhamvasztott egyén(ek) csontjait tartalmazták. Formájuk, noha leegyszerűsítve, szemmel láthatóan az emberi testet utánozza. Lapos, ovális keresztmetszetűek, külön kihangsúlyozott, felemelt csonkszerü karokkal. Van azonban az urnák között egy sajátságos formájú, női alakot megjelenítő edény is. Az arc plasztikus megformálása, a kezeket jelképező korong alakú nyúlványok, a csípőket hangsúlyozó két oldalsó kitüremlés, valamint a mellek ábrázolása különleges, egyedi jelleget kölcsönöz az edénynek. Mivel az őskorban az arc B. KOVÁCS ISTVÁN A szerző felvételei
