Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-28 / 31. szám
no/31 Kicsik és nagyok Előszó helyett A tudósok még keveset tudtak ... De a sün már rovásírással doktori értekezést irt aranybarna falevelekre az ehető és a mérges gombákról ... A fecskék már régen pontosan tudták, mikor és merre induljanak, mielőtt még a villanydrótokra és segédvonalaikra kottázták volna a tudományukat... Földig alázkodtak a fák, de üstökűket csillagokkal ékesítették, és a halhatatlanságról daloltak a mindent megértő gyermekeknek ... Majdnem olyan mélyre engedtek gyökeret, mint a hegyek, és néha anyásán megcirógatták az ég bánatfelhős homlokát... Mert jók voltak a fák! Közben a gyermekek a kagylók rajzát tanulmányozták a folyó aranyfövenyén és a hullócsillagok pályáját próbálták kiszámítani elektronikus számológépek igénybevétele nélkül... A tudósok akkoriban még nagyon keveset tudtak, és még ma sem tudnak mindent, még ma sem tudnak annyit, mint a gyermekek! ... A fák Nagyon fáradtnak és betegnek éreztem magam a parti vén füzek alatt heverészve, míg kisfiam a Dunából kiszedett színes kavicsokkal játszott mellettem. Egyszercsak mozdulatlanná merevedett, kissé nyitott szájjal figyelt, majd végre megszólalt: — Hallod?... Hallod, édesapám? — Mit?... Mit kellene hallanom? — Figyeld!... Hallgasd csak, hogyan zümmögnek a fák!... Észrevettem, hogy tavasz van, mint már annyiszor. Fiam meghallotta a tavaszt, mig én csak bosszankodtam, hogy a kempingben valaki veszettül berregteti a motorkerékpárját, hogy a vasúti hídon tehervonat zörög, hogy hajó dudál, és ... És akkor tudtam már, hogy fiamból művész lesz, ha soha nem ír le egyetlen verset, ha soha nem fest egyetlen képet, ha soha nem farag egyetlen szobrot, akkor is ... Már semmi mást, csak a fák zümmögését hallottam... A virágok — csillagok... — Kisfiam, ne tépd le a pitypangokat! A legényke hátratett kézzel bámulta a virágokat, majd egyszerre csak megszólalt: — Ugye, azért nem szabad leszakítanom őket, édesapám, mert olyanok, mint a csillagok? — Hogyan jöttél rá erre a nagy-nagy titokra? Igen, ezek a pitypangok csak nappal virágok, éjszaka csillagok... — Gondoltam — mondta a kisfiam, és lehajolt a virágokhoz, hogy jobban megismerje a csillagokat... Kavicsok Fiam egész nap színes kavicsokat szedett ki a Dunából, még az evésre is sajnálta az időt. Közben meg-megmutogatta a legszebbeket. Lassan beesteledett... Fiam a takaróra kirakott köveket nézte és most nagyon szomorúnak látszott, még sóhajtott is egy bánatosat. Majd a zsebkendőjébe rakta, visszavitte a kavicsokat a Dunához és lassan, nagyon lassan visszaszórta mindet a vízbe. — Hát ezt miért tetted? Egész napi gyűjtésed elveszett... Én elszomorodtam, de a legényke már nevetett: — Visszavittem, mert itt elnémultak, elsápadtak, megfakultak, s talán meg is haltak volna . .. Kár, hogy nem láttad, milyen szépek, színesek, beszédesek lettek újra a vízben ... A madárdal Új ruhájában vittem ki fiam a Duna mellé, ahol a madarak a tiszta fénytől, a színtől, az illattól részegen daloltak. Alig győztem felelgetni a kérdéseire: — És ez?... És ez?... És ez milyen madár? Minden fáról, minden bokorból más-más dalt hallott. A városi bérlakástól sápadt arca kipirult, szeme csillogott, szája szétnyílt az ámulattól, mig a réten fától fáig. bokortól bokorig szaladgált. S ekkor fedeztem fel új nadrágján a kátrányfoltot : — Mit csináltál, te ügyefogyott? Tönkretetted az új ruhád!... Érdemes is rád rendes ruhát adni... Szeméből egy pillanat alatt eltűnt a fény, arcáról a pirosság. A sápadt, szobaszinü kisfiú állt előttem, s akkor tanultam meg, hogy minden rossz szó egy megfojtott madárdal .. . N. LÁSZLÓ ENDRE Péter gyanúja Péternek kis húga született. Figyelmesen megnézi a bölcsőben fekvő babát és ijedten fordul apjához: — De apu! Hiszen ennek haja sincs! — Nem baj — feleli Apu —, majd lesz. — És — folytatta Péter jogos kritikáját —, foga sincs neki. — Az is kinő majd — biztatja Apu. — És olyan csúnya ráncos, vörösbörű! — Ne búsulj, Petikém, majd megszépül.. Peti elgondolkozik és azután összeráncolt homlokkal néz fel: — Te, apu, én azt hiszem, minket becsaptak, ez egy használt gyerek. SZÁRAZ PÁL w Rejtvényünk fö soraiban Oskar Wilde gondolatát fejthetik meg. Készítette: K. Gy. 26. számunk rejtvényének helyes megfejtése : A vétkes cselekedetek nem azért károsak, mert tilosak, hanem azért tilosak, mert károsak! Sorsolással könyvet nyert: Vida Erzsébet, Udvard (Dvory n/Zitavou), Nágel Józsefné, Nagyfödémes (Veiké Úíany), Szépe Renáta, Kolárovo, Kiss l ászióné, Rozsnyó (Roznava), Ádám Ida, Újbást (Nová Basta). (nŐ22) A mondás , Eljárás rendje * Idegen helyeslés Kettős msh. * Szúrófegyver Erős hajtás y * 'f Kutya * * Kimosott ruhát vízben áztat Szellemó riájS ▼ ffiSF4-Állatok csoportja Elismerésre méltó fejed, cím Omszk folyója Morzehang Szerb város ▼ ◄ A mondás Latin kötőszó Izgalom ► ▼ ▼ ▼ ▼ É É— ▼ CsRátlam tott ► Bizony Elpusztult épület maradványa k-Láng Róbert ► Zenedarab! Ilyen az ember Kárt okoz «regen ▼ Cipész szerszám Leszármazott ▼ Meggyőződés Mar del..., argentin város ► ▼ A mondás 2. része Sarokvas Újság P ▼ ▼ Molibdén ► Csete .... lármás ► f A tetejére Fizikai fogalom Jt... Égetett cukor Csen ▼ ▼ Kálium Üzemanyag ► Szörnyű Biztató szócska ► Ehhez járulhat a felár ► T Győr német neve ► " ▼ floridai fürdőváros Hatalmában tartott Ártó, rossz szellem-untalan, örökösen ismételve ► f Küzdelem A mondás befejező része > ▼ ~T Azonos betűk Ragadozó madár, ni. Kerget Földfelszín a rajta levő tárgyak kai Shakes sr ▼ Vagdalt hús, húspogácsa ▼ Jobb mint kapni ► Szovj. sakkmester Nyílás, népiesen ► Magyar vezér volt ► * Ezerötven. római ► ▼ nagy varázsló ► Pöröini kezd! Nagy Ödön Magánhangzók !► I Elmebaj ► * ▼ ▼ Ifjúsági Magazin ► Károly Sugár jele Érezni, angolul (feel) L H ▼ L
