Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-28 / 31. szám

lássál, napbarnított, izzadt homlokukat törül­­getik. Ebben a pillanatban tapintatlannak tartanám a kérdést, jó dolognak tartják-e a szövetkezeti szaunát. — Kérdezze csak bátran, mert az az igaz­ság, hogy nagyon szívesen járnak oda — biztat a kertészet vezetője. Répás János. — Persze nem egyszerre és csúcsidőben. Vi­szont az is igaz, hogy ők érzik a legjobban, mikor mehetnek, csúcsidőben eszükbe se jut, tudják, hogy a paprika nem várhat. A fóliasátrak alatt két hektáron van papri­ka, 22 asszony és három férfi gondozza, fiatalok, idősebbek, anya a lánya mellett. Tavasztól bírják a sátrak 30—40 fokos hősé­gét. Beszélgetünk, megdicsérjük a gyönyörű paprikát, jólesik nekik, sokkal derűsebben mosolyognak a fényképezőgép lencséjébe. A szövetkezetről nem lehet úgy beszélni. hogy ne szólnánk a faluról, és fordítva. Ha jó a szövetkezet, jó a falu is, és fordítva. Ez Perbetén a jelszó; és ha nem lenne így. akkor az elnököt már rég száműzték volna. A falu jellegét a szövetkezet adja és a szövetkezet minden téren élt a fejlesztéssel. — Hiányzik még a laboratórium és lega­lább egy számítógép, hogy naprakészen át­tekinthető legyen a szövetkezet élete, vagyo­nának alakulása. De eddig mindig voltak fontosabb dolgok. Nem tartozunk a Komáro­mi járás legjobb szövetkezetei közé, de a jobbak közé már igen. Nem vagyunk betelve eredményeinkkel: sokat teszünk dolgozóin­kért, de nem mindent. Van kitől tanácsot kérni, munkabírást tanulni. Százkilencvenkét nyugdíjasunkból hatvanötén még mindig dolgoznak. Többségük magától jön: Feri, elnök elvtárs, nem kell valamit segíteni? Dehát ilyenek az itteni emberek. Munka nélkül lebetegednének, a tétlenségbe meg bele is halnának. Kilenctől háromig dolgoz­nak, de olyan tempóban, hogy az idegesíti a fiatalokat. Hat óra alatt annyit dolgoznak, mint a fiatalabbak teljes munkaidő alatt. Nagyszerű társaság a szövetkezet törzsgár­dája. Hatvankettőben, 28 évesen lettem a szövetkezet elnöke, az akkori időből ötvenki­lencen tartottak ki mellettem. Erre a hűségre, és a fiatalok tudására, rajongására támasz­kodom munkámban. Fenti felvételünkön a szövetkezet irodaháza a rehabilitációs központtal és az üzemi konyhá­val. További felvételeink a szövetkezet kerté­szetében, konyháján és rehabilitációs központ­jában készültek .. .. Fotó: KONOZSI ISTVÁN Kamatozik a sokak szerint „kidobott” pénz, jóval csökkent a megbetege­dések száma a szövetkezetben. A berendezés üzemeltetése évente 250 ezer korona. Sok ez a pénz az emberek egészségéért? Ellenkezőleg, nagyon kevés. Jó érzéssel mondom, hogy a perbetei szövetkezet sokkal többet is hajlandó áldozni dolgozói jó közérzetéért, egészségéért. És ez a jövőre nézve egyáltalán nem mellékes. n. ZÁCSEK ERZSÉBET (nős)

Next

/
Oldalképek
Tartalom