Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Kristálytiszta, azúrkék víz, finom szemcsés homok, a világ talán leg­szebb királypálmái. Forró nap és az Atlanti-óceán leglangyosabb parti vize. Ilyen kép fogadja a turistát, ihleti a költőt és a muzsikust. De vessünk egy pillantást a történelem­be! A Havannából Matanzas tarto­mányba, illetve Varadéróba vezető út történelmi nevezetességű vidéken halad keresztül. A tartomány nevé­nek első két szótagja, a „mata", az indiánok nyelvén „halált" jelent: az indián őslakosság e tájakon vívta leg­véresebb csatáit a spanyol hódítók­kal. 1850-ben a Báhia de Cardenas­­öbölben, amely körülbelül 25 kilomé­ternyire van Varadéró plázsától, épült településnél kötött ki az El Criollo nevű hajójával Narciso Lopéz kapitány, aki konkvisztádoraival tíz óráig tartó csatában bevette a vá­rost. Harminc év múlva, 1880-ban „Viszontlátásra, Varadéró..." — ezt mindenki szívből és őszintén kívánja, akinek csak egyszer is volt szerencséje meglátogatni Kubában ezt a gyönyörű üdülőhe­lyet. Varadéró a világ legszebb, legvonzóbb és legelbüvöltebb plázsa. Havannától keletre a Ma­tanzas tartomány északi-közpon­ti részében. A fővárosból országú­ton 130 kilométer, repülővel csak egy „ugrás", 30 perc. A homokos part 16 kilométer hosszúságban húzódik a Camariaca folyó torko­latától egészen a Hicacos-félszi­­get nyúlványáig, amely a sziget­­ország legészakibb pontja és be­lenyúlik a Floridai-öböl vizébe. (női)

Next

/
Oldalképek
Tartalom