Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-30 / 27. szám
Mindennapi jótékonyságok Ketten ültünk a gyorsvonat fülkéjében. Utastársam nemsokára kiszállt, de az ülésen ott felejtett egy újságot, a Svét motorú legújabb számát. Vagy talán szándékosan hagyta ott? Valóban, ha már minden érdemlegeset elolvasott benne, miért is vitte volna magával? Anyuka és tízéves kisfia váltották fel öt. A gyerek egyszercsak így szólt: — Anyu, kié az az újság? Nyilvánvalónak látszott, hogy nem az enyém, a nő mégis rám mutatott: — Biztosan a bácsié! — Nem, nem! — integettem a fejemmel. A gyerek erre fölbátorodott: — Anyu, nekem kell az az újság! — és feléje nyúlt, hogy elvegye. — Hagyod ott! — ütött a kezére az anyja. — Majd a kalauz bácsi megver! Ki tudja, ki fogdosta össze ... Még valami betegséget kapsz tőle! A fiúcska, míg ki nem szálltak, sóváran nézegette a lapot, de nem merte a kezébe venni. Utánuk idősebb házaspár telepedett be hozzám. A férfi rögtön lapozgatni kezdte az újságot. A felesége előbb gyanakodva rám pislogott, de mikor látta, hogy a szemem se rebben, ő is bele-beleolvasott, majd így szólt: Töviről hegyire átolvasták a lapot, majd a táskájukba rakták: — Legalább erre sem kell pénzt kiadni! Villamoson: — Az a férfi nagyon gyanús nekem! Már régóta figyelem, még a szeme sem áll jól! Egész biztos, hogy ingyen utazik. Amikor felszálltam, olyan ijedten mért végig, mintha az ellenőrtől tartana. No, most is hogy nézeget mindenfelé, hogy rajta ne csípjék! Pedig a villamosok se járnak levegőre. A becsületes ember megveszi a jegyet, hogy az ilyen alakok ingyen járkálhassanak. Fölháboritó! Most meg ki akar szállni!, Látom rajta, hogy ki akar szállni! Utastársaim, ezt nem engedhetik, hogy ez csak úgy kiszálljon! A férfi valóban kiszállt, de egy óvatlan pillanatban gyorsan becsúsztatta jegyét a kezelöautomatába. Hogy aztán mások ingyen utazhassanak. Hallatlan ... Diákkoromban gyakran betértem az egyik fővárosi cukrászdába. Egy ízben, ahogy a kólámat kortyolgattam, idősebb férfira lettem figyelmes. Egy Pravdával meg egy Vecemíkkel a kezében járta körbe a helyiséget, minden asztalnál megállt, és jóságos tekintettel az ott ülök felé nyújtotta az újságokat. Csodák csodája, senki nem fogadta el tőle. Sőt! Felháborodottan kergették el az öreget az asztaloktól. No, csak érjen hozzám, én elveszem tőle. Biztosan örömet okoz neki, ha megajándékozhat másokat. Szerzek neki egy jó napot. — Uram, nincs szüksége rájuk? Én már átnéztem őket. Tessék vegye csak el! — Szives örömest! — nyújtottam feléjük a kezemet. 6 hirtelen visszakapta az újságokat. — Nono! Előbb az egy koronát! — mondta figyelmeztetően. KLINKO RÓBERT Lovagias ügy Olvasóink bizonyára ismerik Kálti Márk képes Krónikájának azt a részét, amely arról szól, hogy Szent László király vitézi bátorsággal megment egy magyar menyecskét egy rabló kun karmai közül. A király, amikor észreveszi, hogy a kun elragadja az asszonyt, habozás nélkül utánanyargal, s leüti lováról a pogányt. Csakhogy mit tesz isten ? A nö térdre esik és elrablójának életéért könyörög. Micsoda háládatlanság! A minap az utcán sétálva hangos párbeszédre lettem figyelmes. Egy elég marcona képű, dülöngélni látszó alak szorongatta egy fiatal nő kabátját. Még arra se volt időm, hogy civódó fiatal párnak nézzem őket, mert alig egyet pillantottam, a járókelők közül fiatal férfi ugrott elő és elkapta a tolakodó alak frakkját. — Hagyod békén azt a nőt! — kiáltotta. Majdnem ölre mentek, úgy perlekedtek. Közben a megmentett hölgy — mintha a világ legtermészetesebb dolgát tenné — kapta magát és elsétált. Ahelyett, hogy hímzett zsebkendőjét nyújtotta volna lovagjának. A nők szíve kifürkészhetetlen — állapítottam meg és továbbsiettem a közeli csemegeboltba. Nem tudtam bemenni, mert sokan tódultak kifelé. Én „udvariasan" tartottam az ajtót, amelyen kisétált: egy huszonéves fiatal pár, egy borostás negyvenes férfi, két idősebb barátnő stb. Én csak álltam, időnként toppantottam egyet, nehogy a lábam gyökeret verjen a hosszú várakozás alatt. > — Ennek fele se tréfa — gondoltam, mert korogni kezdett a gyomrom. Elengedtem az ajtót. Épp egy csinos, fiatal lány igyekezett kifelé rajta. Nem számított váratlan manőveremre, így az ajtószárny pontosan fejbecsapta. Hirtelen meglepetésében nem tudott mit mondani, majd kis szünet után — jelentőségteljesen bólogatva — így szólt: — Köszönöm! Na végre, egy tisztességtudó ember! — nyugtáztam elégedetten.-kr-P. L. Ka pica, Nobel-díjas szovjet fizikus mondását rejtvényünk fő soraiban fejthetik meg. 22. számunk rejtvényének helyes megfejtése : a legtöbb ember csak azért, panaszkodik, hogy elleplezze, milyen jó dolga van. Sorsolással könyvet nyert: Richter Jolán, Losonc (Lucenec), Mészáros Katalin, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Kovács Lívia, Kisgéres (Maly Hores), Leczkési Regina, Kolárovo, Katona Erzsébet, Nagysalló (Tek. Luzany). (^\ CN o c w (nŐ22) Félkész! . ék Irtózatos ki férfinév • Parányi részecske Szótlanul elgondolkozó Ütölapok * írásművet iavítqat Nobel-dijas kínai fizikus * Tó Dél-Amerikában A mondás ■ 1. része ▼ Mohamedán egyházi és polgári jog ▼ Angol gyümölcsíz ▼ * * iMüvészet, |id. szóval Vízesés É.-Am.-ban Támoqat ' Gravitáció ▼ ▼ ▼ L Szófejtő nyelvész Ámondás 2. része ► Czuczor Gergely álneve ... herceg, Borodino► (► t ► pera, ford. Igazgató, ___ Azonos betűk ► Talajművelő eszköz ▼ Sütemény Belga város Rosszat feltételező ▼ Onnan származik Néma Zita Idomít egynemű betűi ► Frederico Garcia .. sp. költő, drámaíró Régi magy. ► ▼ V ▼ T A hegyek, vizek és fák tündérei a görög mitol. méltóság Csodatevő kehely a középkor-----------Wut. névmás ► (► A mondás befejező része Duzzogva neheztel l> ▼ " ▼ Kalcium Menyétféle ragadozó dilat ► Föltéve Idegen jegyzék, számla ► ▼ Fedett belső udvar Fogó betűi ► Nátrium-Nemesgáz L Idegen hármas ► Véd ► f A test szöveteiben felgyűlt vér ► V Baszk szeparatista szervezet Wagneropera Járom Helység közepe *► ▼ ▼ Teketoáb ► Ék! ► ▼ Névelő Vasútállomás Görög betű [► 1 Daganatszerű kinövés növényen ► ▼ Állami intézmény ▼ ► V ▼ Az ENSZ angol nevének röv. u
