Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-23 / 26. szám

Elkészült az új színpad, és az idei fesztiválnak a hangulatát — természetesen az időjárás mellett, amelyre ezúttal nem lehet panaszunk— ez határozta meg. A szereplők lesznek majd igazából a megmondhatói, akik hosszú évek óta résztvevői a rendezvénynek, hogy mennyire "lakható", rendeltetésének mennyire megfelelő ez az építmény. Zsindely tetejével s szélesen elnyúló, sok ablakos fehér falával — mintegy a valamikori útszéli csárdák, fogadók emlékét idézve — a közönségre mindenesetre kellemes benyomást tett. Igen tetszett többek között, hogy az előadások ideje alatt szokásos színfalak mögüli kikukucskálás, leskelődés ezúttal nem zavarta a közönséget: legálisan beleépült a színpadképbe. A színfal mögött járkáló, készülődő, ügyeket intéző szereplők, rendezők, szervezők, hogy időnként bekönyököltek a színfal — azaz a fogadó — ablakainak valamelyikébe? Mért ne! Annál élénkebb volt a díszlet: ebben a fogadóban két napon át — május utolsó hétvégéjén — zajlott az élet! Hazai együtteseink színe-java — a Szőttes, az Ifjú Szívek, a komáromi (Komárno) Hajós, a somorjai (Őamorín) Csalló, a Zobor-vidék hagyományőrző csoportjai és szólistái, a kassai (Kosice) Új Nemzedék — képviseltette magát a fesztiválon. De rangos volt a meghívott vendégek listája is: a tolmácsi (Tlmace) Vatra, a myjavai Kopaniciarnik gyermektánccsoportja, a svidníki Makovica ukrán nemzetiségi folklóregyüttese, a bagi Muharay Elemér Táncegyüttes gyermekcsoportja, valamint a budapesti Hegedős népzenei együttes Balogh Márton szólistával gondoskodott a jó hangulatról, a közönség szórakoztatásáról, no meg arról is. hogy a néző némi összehasonlítási alaphoz is jusson a mi itthoni együtteseink eddig elért színvonalát illetően.

A zselízi (Zeliezovce) fesztivál magja azonban a verseny volt, az idén nemzetiségi gyermektáncegyütteseink központi versenye. Tíz csoport mutatta

be tudását a zsűri és egymás előtt még péntek délután a lévai (Levice) kultúrházban. Ki tudott többet, ki kevesebbet? Talán nem is ez a lényeg. A díjakat ugyan kiosztották — az elsőt a stúrovói alapiskola Kisbojtár tánccsoportjának, a másodikat a somorjai Nagy Csalinak, a harmadik a szepsi (Moldava nad Bodvou) iskola Fehér Liliomszál együttesének—, de végül is, aki idáig eljutott, mind győztes volt. Rövid

távú mértékkel alig felbecsülhető az az érték, amely ennyi gyereknek — csak az ekeli (Okolicná na Ostrove) iskola Tátika együttesének jelenleg 80 tagja van! — a táncra, énekre, zenélésre tanítása, együttesben való munkálkodása a kultúrájának, a népi kultúrának a megismerése, a benne, vele együtt való élés lehetőségének a próbálgatása rejt magában.

Fotó: GYÖKERES GYÖRGY -kocsis-