Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-23 / 26. szám
POSTALÁDÁNKBÓL .. nem egy ember teszi a kultúrát. . Vasárnap horgászbottal Manapság egy falu, vagy egy község lakosságának művelődési lehetőségei sokkal jobbak lehetnének, ha a tömegszervezetek aktívabban működnének. IEzt tapasztaltam Szomotoron (Somotor) is, abban a tőketerebesi (Trebisov) járási kisközségben, ahol minden feltétel megvolna a művelődésre. Kovács Ede, a művelődési központ vezetője elsősorban szervezési nehézségekről panaszkodott. — Hiába van Csemadok szervezetünk, ba egyáltalán nem működik, pedig a község lakosságának hetven százaléka magyar nemzetiségű. Itt van a nagy kultúrházunk, s ha a Thália művészei vendégszerepeinek nálunk, alig jön össze egynéhány ember. Pedig tudom, hogy jó szervezéssel minden akciónk nyereséges lehetne. Egyik kezdeményezésünk már jól beindult, a kultúrközpont egy kisebb helyiségében SZISZ-klubot rendeztünk be, így a fiatalok most már rendszeresen találkozhatnak, s megvitathatják problémáikat. — Ez azt jelenti, hogy azért mégis van élet a községben ... — Igyekszünk minden alkalommal olyan műsort biztosítani, hogy az érdekelje a község lakóit. Igaz, a fiatalok ezidáig nemigen találhattak érdeklődésüknek megfelelő műsort, de remélem, hogy az ifjúsági szervezettel együttműködve változik majd a helyzet. Már csak azért is, mert ezentúl a tervek összeállításánál figyelembe vesszük a SZISZ vezetőségének ajánlatát, kérését, nem beszélve arról, hogy őket is bevonjuk néhány popzenei akció szervezésébe. A helyzetünket viszont nehezíti az, hogy a fiataljaink nagy része hétköznapokon nem tartózkodik otthon, mert valamelyik városban tanulnak. — A kultúrközpont épületében könyvtár is van ... — Kollekciónk mintegy húszezer könyvből áll, s mivel fizetett munkaerőt Ugye. hogy az. amikor a művelődési központ vezetője panaszkodik, hogy azért nincs kultúra a faluban, mert a Csemadok-szervezet nem csinál semmit... Mert lám. nekik (a Csemadok-szervezetnek) ott van a nagy kuttúrház. de nem kell nekik, még a tájoló színház fellépéseire sem kíváncsiak. Igencsak kiváltságos falu lehet Szomotor. hogy két kultúrháza is van! Mert az a másik, ahol a nyilatkozó a felelős és fizetett alkalmazott ..nagyon rossz állapotban van, a falak repedeznek, a tetőn át beszivárog az esővíz". Télen nem lehet kifűteni. mert nincs rá pénz. meg tüzelő, meg fűtő sincs, aki túlórában (esetleg isten nevében?) kifűtené... A mozit alkalmazunk, minden nap nyitva tart könyvtárunk. — Pénzproblémákról is szólt, mielőtt leültünk beszélgetni... — Ez az egyik legnagyobb akadály, ami fékezi a kultúrközpont sikeres tevékenységét: kevés anyagi támogatást kapunk az akcióinkra. Habár legjobban a hnb illetékesei támogatnak bennünket. ez még mindig kevés; többet kellene foglalkozni az agitációval is. — Ahogy végigballagtunk a kultúrház nagytermén, repedezett, foltos, beázott mennyezetet és falakat láttam ... — A nagyterem, sajnos, nagyon rossz állapotban van, a falak repedeznek, a tetőn át beszivárog az esővíz. Télen, amikor a legjobb lehetőség lenne a terem kihasználására, egyszerűen nem tudjuk kifűteni. Meg az is a baj, hogy a fűtőnk nem túlórázik, elvégzi a feladatát, aztán vége! A mozink is olyan rossz állapotban van, hogy bezárták, s azóta a téli időszakban a község kulturális élete a nullával egyenlő. Igaz, kaptunk ajánlatot a járási nemzeti bizottságtól, hogy a közeljövőben felújítják az épületet. — Együttműködésük a különféle tömegszervezetekkel, ahogy említette, nem a legvirágzóbb, mégis van néhány olyan szervezet, melyekkel a baráti kapcsolat a mai napig kifogástalan. — Igen, az alapiskola pionirszervezete és a Slovosivo üzem SZISZ szervezete is segíti a munkánkat, ami örvendetes, hiszen egy ember soha nem „csinált" kultúrát, s azt hiszem, nem is fog! Azért is hangsúlyoztam a beszélgetésünk elején, hogy az együttműködés ez esetben is szükséges, hiszen csak egymás ötleteiből, javaslataiból állíthatunk össze olyan műsorkoncepciót, amivel mindenki elégedett lehet. KOLLER SÁNDOR életveszélyes volta miatt zárták ; be... Vagy az olvasószerkesztő mégis téved, s a két kuttúrház ugyanegy, csak más-más oldalról nézve?! S Janus-arcával egyszer mentséget szolgáltat a kuttúrházvezetőnek — aki ugyan tudja, hogy jó szervezéssel minden akciója nyereséges lehetne, mégsem teszi —, másszor pedig okot ad arra, hogy egy tömegszervezet — melynek tagjai és vezetői társadalmi munkában. azaz ingyen és bérmentve működnek. ha működnek — megkapja a magáét, mert nem teszi azt. amit a profi művelődésiház-vezetőnek kellene megtennie a fizetéséért?! N. GYURKOVITS RÓZA — Most aztán csendben légy, a horogra összpontosíts és ne idegeskedj, különben rántott hal helyett mákos tésztát vacsorázunk! ... — nyugtatgatták feleségeiket a férjek. Ezúttal a szurkolók szerepében, mig a nők a horgászbotoknál ültek. A parton tisztes távolságban, okoskodó, kibicelö férjek, barátok tömege. Ilyen látvány fogadta a főváros Strkoveci tavának látogatóit azon a vasárnapon, amikor a „szoknyás halászok" a Slovenka hetilap, a Zivena Lapkiadó Vállalat és a Bratislava I. városkörzete horgászszövetségének vándorserlegéért vetélkedtek. (Az idén a vetélkedő XIII. évfolyama került lebonyolításra.) A tó állandó „lakói", a hattyúk, eleinte azt hitték, hogy a gyengébb nem képviselői őket jöttek kényeztetni, és sértődötten távoztak, amikor a parton üldögélök hangos hessegetéssel hozták tudomásukra, hogy nem kívánatos a jelenlétük. Az izgalmas vetélkedő a hattyúk és a horgászok között — mely elsősorban az utóbbiak türelmét tette próbára — különösen a gyerekeknek tetszett és legszívesebben megölelgették volna madaraikat, ha a víz kissé melegebb lett volna. — Kétségbeejtő, ezek a halak éhségsztrájkot tartanak, vagy nem éhesek! — panaszkodott Drahomíra Orlová, akinek a kiértékelésnél végül a vigaszdíj jutott. — Azért nem sajnálom, hogy eljöttem, szép vasárnapot töltöttem a vízparton, és jövőre is eljövök! A karcsú Maja Kupková csak rejtélyesen mosolygott. Szerencsés napja volt. Hét hal akadt a horgára, és ez elegendő volt a győzelemhez. Az előző évfolyamokban már kétszer győzött, csak kár, hogy nem három egymást követő évfolyamban, mert akkor megtarthatta volna a vándorserleget. De így is boldogan fogadta férje, Tibor gratulációját, aki különben hazánk sporthorgász válogatottkeretének tagja. A második helyen a 21 éves számítógépkezelő, Éva Antalová végzett, a harmadik Anna Holzingerová szakácsnő lett, aki egyúttal a legnagyobb halat is fogta. A rekord ponty 45 centiméteres volt. A legfiatalabb versenyző a 16 éves tubomíra Vallóvá elsősorban húgának, Katinak okozott nagy csalódást rossz szereplésével. — A horgászszövetség versenyein eddig még szerencsém volt, dehát nem lehet mindig — mondta Lubomíra mosolyogva. — Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel — idézte az olimpiai jelszót dr. Frantisek Vospel, a verseny igazgatója, és igaza volt. — Egy ilyen szép vasárnap a vízparton, maga a győzelem. Élmény nemcsak a versenyzőknek, hanem az őket figyelőknek, húzóitoknak is — kapcsolódott a beszélgetésbe Pavel Koys költő, aki vasárnapi sétáján véletlenül tévedt a tó partjára. — Talán versre is érdemes egy ilyen rendezvény? — Minden nő maga költemény! — jelentette ki a költő. És még merészelje azt mondani valaki, hogy egyszerű, szürke vasárnapot élt át! E. ÍAPAJOVÁ Z. SVRCEK felvételei Maja Kupková a íivena igazgatójától. Ludovít Sranktól átveszi a vándorserleget Szívszorító .. .
