Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-16 / 25. szám

POSTALÁDÁNKBÓL Több összefogást! A csehszlovák—szovjet határtól nyu­gatra alig tizenöt kilométerre fekszik Boly (Bor) kisközség, hétszáz lakossal; az ott élők kilencvenkilenc százaléka magyar nemzetiségű. A tömegszervezetek mun­kájáról érdeklődtem Jószay Sándortól, a hnb dolgozójától. — Működnek is, meg nem is tömeg­szervezeteink. Amióta a nőszövetség falu­si alapszervezetének új elnöke van, azóta ez a legaktívabb szervezetünk. Az ő kez­deményezésükre kézimunka-kiállítást rendeztünk, melyet nagyon sokan megte­kintettek, s azt hiszem, a színvonala is igen jó volt. Ifjúsági szervezetünk munká­járól sajnos már kevesebb jót tudok mon­dani, mert amióta az elnöknő férjhez ment nincs ideje a szervezkedésre. Pedig korábban ő volt a különféle versenyek kezdeményezője és megszervezője is. El kell marasztalnom a helyi Csemadok szer­vezet vezetőségét mert egyáltalán nem fejt ki tevékenységet még együttműkö­dés. illetve közös rendezvényekbe való bekapcsolódás formájában sem. Pedig bármelyik más tömegszervezetünkről pél­dát vehetnének, hiszen a tűzoltószerve­zetnek már azt is sikerült elérnie, hogy az idén nálunk zajlott a járási tűzoltóverseny. Utoljára, de nem utolsósorban szólok sportszervezetünk kiváló munkájáról, ez az egyetlen olyan szervezet a községben, mely anyagilag teljesen önellátó. Tagjai gyakran részt vesznek társadalmi mun­kákban is. — Sok fiatal lakik itt Bolyban, mégsem láttam egyetlen épülő házat sem. Ennyire jó itt a lakáshelyzet? — Megszerezni a házépítéshez az enge­délyt nálunk sajnos hosszadalmas folya­mat; pedig sokan építkeznének a fiatal házasok közül, mert hely az volna rá elég. Ennek ellenére már három éve egyetlen ház sem épült nálunk, eltérően az olyan északabbra fekvő falucskáktól, ahol alig laknak tizen-húszan. Falunk létszáma így sajnos csökkenőben van, sok fiatal épp ezért költözik el; vagy Nagykaposon (Vei­ké KapuSany), vagy más falucskában fog­r---------------------- Hívtak -Találkozó Jó szóval, szelíd invitálással vár­ták lapunk szerkesztőjét és fotóri­porterét a királyhelmeci (Kráfovsky ChJmec) nőszervezetek elnöknői és lapunk néhány olvasója azon a ta­lálkozón, melyre május derekán került sor. Sok okos, hasznos véle­mény, buzdító szó elhangzott a szerkesztés mikéntjével kapcsolat­ban. Amit azonban a legjobban fájlaltak a bodrogközi olvasók: új­ságíró bizony nem gyakori vendég e tájon, pedig akad errefelé elég nyomdafesték után kiáltó téma, sőt! Bíráló szó érte a lapterjesztőket is, előfordul, hogy hét középen bi­zony már nem lehet lapot kapni az újságárusoknál. Szorgalmazták olvasóink, foglal­kozzunk bővebben és nagyobb ter­nak neki a házépítésnek. De ez csak az egyik problémánk! Kevés pénzbeli támo­gatást kapunk a járási nemzeti bizottság­tól falufejlesztési célokra, így az új bevá­sárlóközpont megépítését 1989-re kellett halasztanunk. — Ellenben szép nagy, több helyiségből álló művelődési központja van a kisköz­ségnek. Milyen a falu kulturális élete ? — Az itt élő lakosságnak már végre be kellene látnia, hogy nemcsak fólia, szőlő meg kiskert van a világon — mondja Szedlák Miklós, a művelődési központ vezetője —, hanem létezik kultúra is. Hiá­ba van szép mozitermünk, ha a rendszeres mozilátogatók száma egy-két fő. Igaz, több magyar filmre lenne igény, mint amennyit kapunk, de mi is csak abból válogathatunk, amit nekünk felkínálnak. Nem panaszkodhatom viszont a színházi előadásokra, általában a Thália látogat el hozzánk, s ilyenkor mindig telt ház van. Örülnénk, ha néha az efsz is támogatna bennünket, mert nekik van pénzfedeze­tük! — Ez azt jelenti, hogy kevés a pénz a kultúrára? — Igen, így van! Egy Slovkoncert-mű­­sort például nem tudunk megfizetni. In­kább külön tárgyalunk az együttesekkel, így sokkal olcsóbban megússzuk! Nemrég is például a Modus adott sikeres koncer­tet. Járt már nálunk a bratislavai Popkara­ván diszkócsapat is. Szuper Tokió Video Disco című műsoruk igen tetszett fiatalja­inknak, sőt a környező falukból, és Király­­helmecről (Kráfovsky Chlmec), Szomotor­­ról (Somotor) is sokan eljöttek. Török Barnabás, a hnb titkára kiegészí­tésként csupán ennyit mondott: — Nem elég a lakosok összefogása, ha néhány tömegszervezetünk vezetősége nem irá­nyítja, nem toborozza őket, nem tűz ki célokat. így nem csodálkozom, hogy van­nak és lesznek is megoldatlan problémá­ink, olyanok, melyeket ki lehetne ugyan küszöbölni, de ehhez együttműködésre lenne szükség. KOLLER SÁNDOR mentünk ----------------------; Helmecen jedelemben az öregek életmódjá­val, étkezésével. Amúgy is hiányol­ják lapunk hasábjain az egészség megőrzését hangsúlyozó írásokat, a három-hat éves gyerekek egész­ségével foglalkozó fölvilágosító cikkeket. Kérték, írjunk az iskolai étkeztetés gondjairól, s ezzel jó ötletet adtak következő riportunk­hoz. Hangsúlyozták, hogy elsősorban is saját életükről, gondjaikról, min­dennapjaikról szeretnének olvasni, tehát a maguk életének visszatük­­rözését várják el nemzetiségi saj­tónktól. Azzal búcsúztunk, hogy reméljük, továbbra sem szakad meg ez az élő és szerves kapcsolat a helmeci nőkkel.-néva-Új konyhában Sorsfordító esemeny egy kis közösség éle­tében, mikor új környezetbe költözik. Nem­csak a munkakörülmények változnak meg, kissé az új hely is átalakítja a régi szokáso­kat. hogy aztán egy idő múlva ez az új váljon megszokottá. így volt ezzel a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) gimnázium étkezdéjének kis kollektívája is, amely január tizenhetedi­kén költözött be a vadonatúj konyhába. Először szokatlan volt a csillogás, a min­dent tudó, kézi munkát oly nagyon meg­könnyítő konyhagépek rengetege; de gyor­sabb is lett a munka, megszűnt a kocsikázás, szekerezés, ide mindent házhoz hoznak. A konyha dolgozói büszkén jelentik ki: 365 diákra főznek naponta Saksonné Karakó Éva vezetése alatt. És hogy elégedetten, a finom izekkel eltelve kelnek föl a kosztosok az asztaltól, az főként a szakácsnők: Magyar Márta, Szűrös Erzsébet, Tóth Magda és Tóth Jolán érdeme.- néva -A deáki (Diakovce) nőszervezet tagjai újra bekapcsolódtak a Nemzeti Front által meg­hirdetett faluszépitési akcióba. A védnöksé­gük alatt álló területet, a községi halottasház környékét tették rendbe, hogy a rózsabokrok teljes díszükben pompázhassanak itt. A há­zaik előtti virágoskerteket is megkapálták, beültették, mert a falu arculata nem közöm­bös számukra. Varga Ágnes A Nyitrai (Nitra) járás legismer­tebb ruhajavítója, a Tekos helyi ipari üzem Mostná utcai műhelye a járási székhelyen. Aizbeta Matová mór hu­szonhárom éve vezeti az itt dolgozó kilenc tagú kollektívát, s munkájuk­kal mindenki elégedett. Mert nem­csak szakmájuk fogásait tudják tö­kéletesen, nem sajnálják a fantáziát sem munkájukból. Úgy dolgoznak, mintha maguknak, saját gyermeke­iknek a ruháit javítanák. Ha nem tud­ják láthatatlanná tenni a foltozást­­stoppolást, akkor úgy készítik el. hogy mutatós dísze legyen a ruhá­nak. Nem csoda hát, ha állandóan sok a tennivalójuk, s hogy az első negyed évben a tervet 117, a bevé­teli tervet pedig 109 százalékra tel­jesítették. A felvételen Jana Augus­­tinová vasalja a megjavított ruhada­rabot. A nyitrai Interhotel vállalatban hat kollektí­va verseng a szocialista brigád címért, köz­tük a mosoda alkalmazottai. Naponta mint­egy hatszáz kilogramm fehérneműt mos­nak-vasalnak ki, s hátuk közül hármán (bal­ról): Mária Kucerová mosodavezetö. Emilia Tmková és Mária Gajdosová láthatók felvé­telünkön. Pavel Matis (női)

Next

/
Oldalképek
Tartalom