Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-16 / 25. szám
POSTALÁDÁNKBÓL Több összefogást! A csehszlovák—szovjet határtól nyugatra alig tizenöt kilométerre fekszik Boly (Bor) kisközség, hétszáz lakossal; az ott élők kilencvenkilenc százaléka magyar nemzetiségű. A tömegszervezetek munkájáról érdeklődtem Jószay Sándortól, a hnb dolgozójától. — Működnek is, meg nem is tömegszervezeteink. Amióta a nőszövetség falusi alapszervezetének új elnöke van, azóta ez a legaktívabb szervezetünk. Az ő kezdeményezésükre kézimunka-kiállítást rendeztünk, melyet nagyon sokan megtekintettek, s azt hiszem, a színvonala is igen jó volt. Ifjúsági szervezetünk munkájáról sajnos már kevesebb jót tudok mondani, mert amióta az elnöknő férjhez ment nincs ideje a szervezkedésre. Pedig korábban ő volt a különféle versenyek kezdeményezője és megszervezője is. El kell marasztalnom a helyi Csemadok szervezet vezetőségét mert egyáltalán nem fejt ki tevékenységet még együttműködés. illetve közös rendezvényekbe való bekapcsolódás formájában sem. Pedig bármelyik más tömegszervezetünkről példát vehetnének, hiszen a tűzoltószervezetnek már azt is sikerült elérnie, hogy az idén nálunk zajlott a járási tűzoltóverseny. Utoljára, de nem utolsósorban szólok sportszervezetünk kiváló munkájáról, ez az egyetlen olyan szervezet a községben, mely anyagilag teljesen önellátó. Tagjai gyakran részt vesznek társadalmi munkákban is. — Sok fiatal lakik itt Bolyban, mégsem láttam egyetlen épülő házat sem. Ennyire jó itt a lakáshelyzet? — Megszerezni a házépítéshez az engedélyt nálunk sajnos hosszadalmas folyamat; pedig sokan építkeznének a fiatal házasok közül, mert hely az volna rá elég. Ennek ellenére már három éve egyetlen ház sem épült nálunk, eltérően az olyan északabbra fekvő falucskáktól, ahol alig laknak tizen-húszan. Falunk létszáma így sajnos csökkenőben van, sok fiatal épp ezért költözik el; vagy Nagykaposon (Veiké KapuSany), vagy más falucskában fogr---------------------- Hívtak -Találkozó Jó szóval, szelíd invitálással várták lapunk szerkesztőjét és fotóriporterét a királyhelmeci (Kráfovsky ChJmec) nőszervezetek elnöknői és lapunk néhány olvasója azon a találkozón, melyre május derekán került sor. Sok okos, hasznos vélemény, buzdító szó elhangzott a szerkesztés mikéntjével kapcsolatban. Amit azonban a legjobban fájlaltak a bodrogközi olvasók: újságíró bizony nem gyakori vendég e tájon, pedig akad errefelé elég nyomdafesték után kiáltó téma, sőt! Bíráló szó érte a lapterjesztőket is, előfordul, hogy hét középen bizony már nem lehet lapot kapni az újságárusoknál. Szorgalmazták olvasóink, foglalkozzunk bővebben és nagyobb ternak neki a házépítésnek. De ez csak az egyik problémánk! Kevés pénzbeli támogatást kapunk a járási nemzeti bizottságtól falufejlesztési célokra, így az új bevásárlóközpont megépítését 1989-re kellett halasztanunk. — Ellenben szép nagy, több helyiségből álló művelődési központja van a kisközségnek. Milyen a falu kulturális élete ? — Az itt élő lakosságnak már végre be kellene látnia, hogy nemcsak fólia, szőlő meg kiskert van a világon — mondja Szedlák Miklós, a művelődési központ vezetője —, hanem létezik kultúra is. Hiába van szép mozitermünk, ha a rendszeres mozilátogatók száma egy-két fő. Igaz, több magyar filmre lenne igény, mint amennyit kapunk, de mi is csak abból válogathatunk, amit nekünk felkínálnak. Nem panaszkodhatom viszont a színházi előadásokra, általában a Thália látogat el hozzánk, s ilyenkor mindig telt ház van. Örülnénk, ha néha az efsz is támogatna bennünket, mert nekik van pénzfedezetük! — Ez azt jelenti, hogy kevés a pénz a kultúrára? — Igen, így van! Egy Slovkoncert-műsort például nem tudunk megfizetni. Inkább külön tárgyalunk az együttesekkel, így sokkal olcsóbban megússzuk! Nemrég is például a Modus adott sikeres koncertet. Járt már nálunk a bratislavai Popkaraván diszkócsapat is. Szuper Tokió Video Disco című műsoruk igen tetszett fiataljainknak, sőt a környező falukból, és Királyhelmecről (Kráfovsky Chlmec), Szomotorról (Somotor) is sokan eljöttek. Török Barnabás, a hnb titkára kiegészítésként csupán ennyit mondott: — Nem elég a lakosok összefogása, ha néhány tömegszervezetünk vezetősége nem irányítja, nem toborozza őket, nem tűz ki célokat. így nem csodálkozom, hogy vannak és lesznek is megoldatlan problémáink, olyanok, melyeket ki lehetne ugyan küszöbölni, de ehhez együttműködésre lenne szükség. KOLLER SÁNDOR mentünk ----------------------; Helmecen jedelemben az öregek életmódjával, étkezésével. Amúgy is hiányolják lapunk hasábjain az egészség megőrzését hangsúlyozó írásokat, a három-hat éves gyerekek egészségével foglalkozó fölvilágosító cikkeket. Kérték, írjunk az iskolai étkeztetés gondjairól, s ezzel jó ötletet adtak következő riportunkhoz. Hangsúlyozták, hogy elsősorban is saját életükről, gondjaikról, mindennapjaikról szeretnének olvasni, tehát a maguk életének visszatükrözését várják el nemzetiségi sajtónktól. Azzal búcsúztunk, hogy reméljük, továbbra sem szakad meg ez az élő és szerves kapcsolat a helmeci nőkkel.-néva-Új konyhában Sorsfordító esemeny egy kis közösség életében, mikor új környezetbe költözik. Nemcsak a munkakörülmények változnak meg, kissé az új hely is átalakítja a régi szokásokat. hogy aztán egy idő múlva ez az új váljon megszokottá. így volt ezzel a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) gimnázium étkezdéjének kis kollektívája is, amely január tizenhetedikén költözött be a vadonatúj konyhába. Először szokatlan volt a csillogás, a mindent tudó, kézi munkát oly nagyon megkönnyítő konyhagépek rengetege; de gyorsabb is lett a munka, megszűnt a kocsikázás, szekerezés, ide mindent házhoz hoznak. A konyha dolgozói büszkén jelentik ki: 365 diákra főznek naponta Saksonné Karakó Éva vezetése alatt. És hogy elégedetten, a finom izekkel eltelve kelnek föl a kosztosok az asztaltól, az főként a szakácsnők: Magyar Márta, Szűrös Erzsébet, Tóth Magda és Tóth Jolán érdeme.- néva -A deáki (Diakovce) nőszervezet tagjai újra bekapcsolódtak a Nemzeti Front által meghirdetett faluszépitési akcióba. A védnökségük alatt álló területet, a községi halottasház környékét tették rendbe, hogy a rózsabokrok teljes díszükben pompázhassanak itt. A házaik előtti virágoskerteket is megkapálták, beültették, mert a falu arculata nem közömbös számukra. Varga Ágnes A Nyitrai (Nitra) járás legismertebb ruhajavítója, a Tekos helyi ipari üzem Mostná utcai műhelye a járási székhelyen. Aizbeta Matová mór huszonhárom éve vezeti az itt dolgozó kilenc tagú kollektívát, s munkájukkal mindenki elégedett. Mert nemcsak szakmájuk fogásait tudják tökéletesen, nem sajnálják a fantáziát sem munkájukból. Úgy dolgoznak, mintha maguknak, saját gyermekeiknek a ruháit javítanák. Ha nem tudják láthatatlanná tenni a foltozáststoppolást, akkor úgy készítik el. hogy mutatós dísze legyen a ruhának. Nem csoda hát, ha állandóan sok a tennivalójuk, s hogy az első negyed évben a tervet 117, a bevételi tervet pedig 109 százalékra teljesítették. A felvételen Jana Augustinová vasalja a megjavított ruhadarabot. A nyitrai Interhotel vállalatban hat kollektíva verseng a szocialista brigád címért, köztük a mosoda alkalmazottai. Naponta mintegy hatszáz kilogramm fehérneműt mosnak-vasalnak ki, s hátuk közül hármán (balról): Mária Kucerová mosodavezetö. Emilia Tmková és Mária Gajdosová láthatók felvételünkön. Pavel Matis (női)
