Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-09 / 24. szám
Napjainkra alaposan megváltozott Komárom (Komárno) városképe. A városfejlesztés eltűntette a régi házsorokat és a keskeny, hangulatos utcákat. Bár a történelmi emlékekben gazdagabb rész megmaradt, ma már az egyre jobban gyarapodó ipari és egyéb létesítmények adják meg a város jellegét. A modern lakótelepek, korszerű úthálózat és vasúti elágazások között, már-már szenes részt képezve, szerényen húzódik meg hazánk egyik legnagyobb történelmi erődrendszere. E remek müemlékkomplexum története a 16. századra nyúlik vissza, amikor I. Ferdinand a török veszély ellen hatalmas erődítmények felépítésével védekezett. A cél az volt, hogy Bécstől. a Habsburgok székhelyétől távol, a Duna körülzárásával állítsák meg a császári udvar kincseire éhes török seregeket. 1550 körül építették fel az első erődítményt (az ún. öregvárat), aminek környékén nemsokára még két erődítést építettek. Mivel azonban a török hódítás megakadályozására ezek sem voltak elegendők. 1673-ban az első mellé, annak folytatásaként egy újabbat emeltek (ezek állnak a Vág és Duna összefolyásánál). Az 1763. és 1783. évi komáromi földrengések az erődítményeket majdnem teljesen hasznavehetetlenné tették. A napóleoni háborúk korában azonban a Habsburgok védelmére sürgősen elrendelték újjáépítésüket. Ezután az erődrendszer építése hoszszabb időre nem áll meg. A Duna déli oldalán korszerűsítik a Csillagsáncot, majd az igmándi és a monostori erődöt építik fel a közelségében. A folyótól északra a pozsonyi kapu felépítésével (1844) megkezdik a Komáromot öt kilométernyi hosszúságban körülvevő, külső védvonal, a Nádorvonal kiépítését, melyet az 1870-es évek végére fejeznek be. A Nádorvonal 11 várerődből, más szóval bástyából áll, amelyeket most, több mint száz évvel az építésük után is aránylag jó állapotban levő vizesárkok és bástyafalak kötnek össze. A básty ák nem egyformák, de a falak és az árkok sem. Azokon a helyeken, ahol az ellenség támadása várhatóbb volt, erősebb védműveket emeltek. Nagyon érdekesnek és hatalmasnak tarthatjuk pl. a VI. és VII. számú bástyát, de már a VIII. vagy a X. az adott védelmi lehetőségek, a széles Vág folyam és a központi erődítmények (az öreg és új vár) közelsége miatt sokkal egyszerűbb lett. A komáromi műemlékvédők és a múzeumi szakemberek — akik egyebek között a VI. szánni bástya felújításán és kulturális célokra való kihasználásán fáradoznak — néha kirándulóknak is bemutatják a mesterien megrakott bástyafalakat. A sok érdekesség — közte annak a kapunak a megtekintése az új vár külső falán, ahol egykor Klapka György huszáraival kirohant az ellenségre — maradandó élményekkel gazdagítja az érdeklődőket. A KOMAROMI BÁSTYÁK Kép és szöveg: Tok Béla
