Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-09 / 24. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1597. június 9-én született P. J. Saenretlatn holland festő, az architektúrafestészet jeles képviselője. 1942. június 10-én a nácik kiirtották Lidice lakosságát. 1957. június 11-én halt meg Zalka Máté. a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa. 1902. június 15-én született Ján Rob Ponican szlovák író és költő. KÖNYV Úton-útfélen Nagy Bandó András szereti a közönségét, és öt is szereti a közönség. Legalábbis annak jelentős része. Annak a művész-humoristának a könyvét tartja kezében az olvasó, aki a közönségért óriási áldozatokat vállal: éjjel ír, napközben rengeteget utazik, hogy mindig rendelkezésére álljon az őt látni-hallani óhajtó közönségnek. És nem csupán bizonyos rétegeknek játszik: „Én továbbra is együtt akarok élni és lélegezni a „kisemberekkel". Érzem, hogy ők is tudják: köztük vagyok, értük vagyok, mellettük állok, róluk beszélek, hogy sorsuk mind jobb és jobb legyen." És ezen ars poeticáiéban többször fejti ki: aki „csupán pénzért" alapon vállalja a szórakoztatás nehéz szakmáját, dolgát semmiképpen sem végezheti tiszta szívből, teljes odaadással. A közönséggel mindig együtt szükséges élni, hiszen aki ezt nem teszi, közönség nélküli előadóteremben érezheti magát. A szerző humorista-hitvallását szilárd filozófiai alapokra építi, szerkesztésmódja a már tőle megszokott: tömör, megfontolt, velős. S élete alakulásának pillanatképeit tarkítja a ma már szinte közszájon forgó Bandó-darabokkal: Költői kitörés. Rendőr GMK, Kocka utca 13., Beázás a Kocka utcában. Másodperces novellák. Faltól falig. Szópanel, Mi, 47-esek... Nagy Bandó András valóban fogalommá vált a magyarországi „humoriparban". Emberként és előadóként épp úgy. Egyedi hangvételével talán egyike a legjobb magyar humoristáknak. És miként vall a közönségről? „Tehát higgyük el, nincs munkás, paraszt vagy értelmiségi közönség. Csak jó és rossz közönség van. Mint ahogy a produkciók is jók és rosszak ..." Susla Béla FILM Meztelen szerelem Milyen érzés lehet az, amikor életünk egyik legboldogabb napján észrevesszük: valami nincs rendben testünkön? A választ talán csak az tudná megadni, aki ezt átélte. Mert mindenki más csupán sejtheti, mennyi kétségbeesést, bizonytalanságot, rémületet rejt magában e pillanat. Egyszerre átértékelődik a világ, ami eddig fontos volt, az néhány perc alatt értéktelenné válhat, s helyét a mindeddig lényegtelennek és jelentéktelennek tűnő dolgok foglalják el. A „Meztelen szerelem" cimű francia film rádöbbenti a nézőt az élet múlandó voltára, arra, hogy a lét értékét csak akkor tudjuk felmérni, ha a halál közelébe kerülünk. A főszereplő, Claire, csinos, vidám fiatalaszszony, teli életkedvvel, élvezi hivatását, munkahelyét, ahol megértő kollégákkal, barátnőkkel van körülvéve. Boldogságát tetőzi az egyedül élő, elvált férfival, Simonnal való ismeretsége, aki a sok barát, ismerős között éppen úgy vágyik az igazi élettársra, mint maga Claire. Érett emberekhez méltón, fokozatosan, de annál mélyebbre hatóan bontakozik ki a szerelem közöttük. Mindketten úgy érzik, egymásra találtak. Kiteljesedik életük, elérik életük célját. S e reménység, bizakodás közepette Claire egy este, zuhanyozás közben mellén csomót fedez fel. Még a gondolatot sem meri közel engedni magához, hogy ez rosszindulatú daganat lehet. De az orvosi leletek kíméletlenek. Feltárják a valóságot, leleplezik a test titkait. Az orvos próbál tapintatos lenni, de Claire intelligenciája ezt nem igényli. Szembe néz a valósággal. Rákja van. Ma még nem látják barátai rajta, külsőleg ö maga is olyan, mint tegnap volt — talán csak kicsit fáradékonyabb —, mégis minden megváltozott körülötte. Élete hirtelen értelmét vesztette. Egy nő, akinek levágják az egyik mellét, hogy ezzel megmentsék életét, az ő szemében, tudatában már nem nő. És ö ilyen lesz. Ezt nem akarja megérni. Hogyan nézne rá ezek után Simon? Gyötrődik, kétségek között határoz: szakít Simonnal. De az igazi okot nem mondja meg neki. Simon pedig nem érti a hirtelen változást. Féltékeny, hűtlenséggel vádolja Claire-t. Mindketten szenvednek, s ez a szenvedés rosszabb minden testi fájdalomnál. Claire már bent fekszik a kórházban, hogy levegyék egyik mellét, amikor Simon barátjától megtudja az igazat, Claire betegségét, szakításának okát. S győz az értelem, az igazi érzés, a tiszta szerelem, mely nem a test hibátlan szépségén alapul, hanem a lelki harmónián, az egymáshoz tartozás nélkülözhetetlenségén. Claire operáció után felébred a narkózisból, s a szobatársa átadja neki azt a magnetofont, amelynek szalagjáról Simon szól hozzá. Reménykedve, biztatón. Erőt, életkedvet öntve Clairebe, aki e szavak hallatán döbben rá a szerelem igazi értékére. A film a nézőt elgondolkodtatja: mi jelenti az élet igazi értelmét. S a választ is megadja: a tiszta, őszinte emberi érzés. Sajnos, erre leggyakrabban csak akkor döbbenünk rá, amikor majdnem elveszítjük. Ezt szemléltette a film is. _ H. Zsebik Sarolta TELEVÍZIÓ Itt kell élned A fenti címmel három hétfő estén szórakoztatta tévéjátékával a nézőket a Csehszlovák Televízió. S a szórakoztatás mellett bizonyára el is gondolkoztatta, mi több, olykorolykor bosszantotta is. Mert nap nap után éljük át munkahelyünkön az egy helyben toporgás reménytelenségbe sodró élményét akkor, amikor valóban objektiv akadály gátolja munkánkat, a jobb és több termelést, s modern Don Quijoteként vívjuk szélmalom - harcainkat. Azaz: ezúttal szemlélőként nézünk végig egy ilyen csatát. A vegyi üzem növényvédő szereiből jól prosperál, növelhetné az exportot, ha nem lenne már Így is életveszélyesen túlterhelve a gyártó gépsor, s ha nem lenne katasztrofálisan elavult és rossz, ha ... Ha Verba mérnök — aki munkásból lett gyártásvezető — nem próbálna meg tenni ellene valamit a józan ész jegyében és munkásai érdekében. A történet mégis katasztrófával tetőz: két halott kell hozzá, hogy kiderüljön — látványosan — az igazság, no és felelős, valahol a lépcsősor legalsó fokán, mert ugye az nálunk nem történhet meg, hogy „fent", az igazgatói szék tájékán, vagy esetleg annál feljebb is. dönteni és felelősséget magukra vállalni nem akaró személyek és érdekszövetségek leplezödjenek le. A tévéjáték-sorozat (írója Ondrej Báláz) egésze túl sokat akar markolni, így a legtöbb problémával csak felületesen foglalkozik, mégis van benne néhány szép vonulat, melynek végigvezetése az alkotók dicséretére válik. Tetszett például — mert nagyon is életszagú —, hogy bemutatta a „suttogás", a „szóbeli utasitgatások" mechanizmusát. Azt a folyamatot, amikor a felelős beosztásban levő emberek „felsőbb utasításra" hivatkozva, szóban utasítják beosztottjaikat, hogy olyasmit hajtsanak végre, valósítsanak meg, ami akár emberéletekbe is kerülhet (mint jelen esetben). S ha megtörténik a baj, az írásos utasítást kérik beosztottjuktól, s mivelhogy az nincs, minden felelősséget áthárítanak rá. Az olyan vezetők, amilyen e tévéjáték igazgatója volt, hozzászoktak ahhoz, hogy lefelé a minisztérium utasítására hivatkozzanak. fölfelé pedig a „lehetetlen", munkájuk felelős elvégzésére képtelen beosztottjaikra beszéljék ki magukat, mert törvényszerű, hogy az áldemokrácia nem tűri meg az ellenvéleményt, csak az utasítgatásokat. Szép vonulata volt a műnek Verba emberi vívódása, mely a cselekmény mögötteseként rajzolódott ki. Már-már hasonul feletteseihez, már-már karrierista lesz a szó szoros értelmében s beevez szépséges és befolyásos szeretője oldalvizein egy valamit jelentő székbe, amikor rá kell döbbennie, hogy ő is csak játékszer. A mézesmadzag, melyet orra előtt elhúznak, egy új, korszerű gépsor, melyről kiderül, hogy nem is olyan jó és nem is olyan korszerű, csak valakiknek érdeke, hogy éppen az a bizonyos nyugatnémet úriember legyen a gépsor eladója ... S ha eddig nem bántotta, hozta ki Verbát a béketűrésből az üzemén belüli talpnyalás, az üzleti tárgyaláson mindebből elege lesz. A munkásöntudat azért még nem halt ki belőle teljesen. S a robbanás után nem is akarja másra hárítani a felelősséget. Később kiderül, hogy erre nincs is szükség. Tisztára mossák azok. akiket magukkal ránthatna, ha valóban alapos vizsgálatot folytatnának az ügyben. Amikor pedig távozni készül az üzemből, a munkásai tartják vissza, akik magukénak érzik vesztes csatái ellenére is. Nyílt kérdés a film vége: megtalálja-e és felelősségre vonja-e (vonhatja-e egyáltalán) az igazi felelősöket a pártszervezet. N. Gyurkovits Róza FOLYÓIRAT Románo Nyevipe — Cigány Újság Ravasz József, a Madách kiadó megjelentette Próbaút című antológia egyik bemutatottja nyomta kezembe az újság néhány számát, nézzem át, s ha lehetséges, mutassam be. Szándékával egyetértettem: A lap rendkívül fontosnak tartja, hogy a csonkán iskolázott, az általános vélekedés szerint többnyire rossz tulajdonságokat hordozó, saját hibájából hátrányos helyzetű réteg felemelkedjen abból az állapotból, amelynek ismérvei mind a mai napig nincsenek egzakt módon meghatározva. Annyit tudunk, hogy a magyarországi cigányok hazája Magyarország, a nálunk élőké Csehszlovákia, s ennek megfelelően állampolgárságuk magyar, illetve csehszlovák. Továbbá az is evidens, hogy a cigányság nem nemzetiség, nem is kisebbség, hanem etnikai csoport. Ennek ellenére szinte világjelenség, hogy a cigányságnak — szociális elmaradottságuk, kimondatlan, ám létező társadalmi-politikai visszaszorítottságuk miatt — mégis kisebbségi státusa van. Ilyen, s ehhez hasonló kérdéseket is vitat a decemberben indított újság, amelynek emblémája egy kerék, a szekerezés, az egybezártság és az összefogás szimbóluma. A 2. szám vezércikkében ez olvasható: „Azt hiszem, ha a cigány értelmiségiek szellemi Románo Nyevipe Cigány Újság ^ A MACTARORS&tOl O&MffOK KULTORfcjS S2QVETSE GÉMEK IMi* jjA energiáját érdemben mozgósítjuk, akkor a kátyúba ragadt cigánykerék talán elmozdul a holtpontról, de ehhez lehetőséget kell adni a még vállalkozó kedvűeknek. mert most egészséges, tenni akaró hangulat kapott szárnyra." Nem tudom, hányán szerkesztik a lapot, de sokan írják és jól. Olyan, húsz esztendővel ezelőtt még kényes kérdésnek számító, általánossá magasztosult előítéletekről beszélnek nyíltan, mint a cigányok munkavállalói kiszolgáltatottsága, a lakáskörülményeik, érvényesülési lehetőségeik, s nem utolsó-, hanem elsősorban a cigánygyerekek iskolázottsága. Hiszen a gyermekek szellemi felkészültsége a cigányság jövőjének egyik záloga, s ha ezt vesszük alapul, több mint drámai, már-már tragikus, hogy a cigányság kilencven-kilencvenöt százaléka nem végzi el a nyolc általánost. „Lenni vagy nem lenni" című, drámai hangú cikkével nagy port kavart a neves cigányíró. Lakatos Menyhért, aminek gondolatsorát az ugyancsak neves cigányköltő, Osztojkán Béla, így bővítette: „Meg vagyok győződve, hogy létünk igazi nagy kérdése ott kezdődik elsősorban. hogy képesek leszünk-e elfogadható alternatívát kiharcolni a társadalomtól népcsoportunk számára, és képesek leszünk-e ezeket a megharcolt lehetőségeket a társadalom rokonszenvének kíséretében eljuttatni magunkhoz, a cigányság minden rétegéhez." A nyolc oldalas újság hathatósan segítheti e program megvalósulását gazdasági és kulturális riportjaival, országhatárokon túl is elismert cigányművészek portréival, a romungrók tradicionális kultúrájáról íródott, etnográfiai szempontból is figyelmet érdemlő dolgozataival, neveléselméleti, társadalompolitikai dolgozataival, s nem utolsósorban rangos irodalmi publikációival. A 6. számban jelent meg Ravasz József Vályogvetők című verse, amelynek első és utolsó sora igy hangzik: „föld (...) ellened vétett ez a nép?", amelyet a világ peremére taszított a sorsa, kultúrája, hagyományrendszere, s amely minden hányattatás ellenére, élni, fölzárkózni akar. A — Hazafias Népfronton belül létrejött — Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének kéthetenként megjelenő lapja a prágai Magyar Kultúrán keresztül várja megrendelőit. Szigeti László SZÍNHÁZ A komáromi Magyar Területi Színház műsorterve: június 10.: Fácia Negra (Nagymegyer — Calovo) 19.30 június 11.: Fácia Negra (Komárom — Komámo) 19.30 június 12.: Fácia Negra (Komárom — Komámo) 10.00 június 13.: fácia Negra (Komárom — Komárno) 19.30 (nő?)
