Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-09 / 24. szám

POSTALÁDÁNKBÓL Utókezelésen A Kis-Kárpátokban a múlt év tava­szán nyílt meg egy országos viszonylat­ban is egyedülálló egészségügyi intéz­mény, Bratislavától nem messze, Pezi­­nok környékén. A szőlőhegyek és az erdő találkozá­sánál, egy sebes patak partján, Lim­­bachban van az a kétemeletes ruszti­kus, fehér és barna színkompozíciójú épület, amelynek küldetése, hogy az egészségügyben a kórház és a gyógy­fürdő közötti láncszem szerepét betölt­se. A felnőtt járóbetegek limbachi sza­natóriumának igazgató főorvosa, dr. Monika Karamanová elmondotta, hogy a szanatóriumi kezelés három irányú: a kórházi ápolás utáni utókeze­lést biztosítja, idős emberek regenera­tív kezelését végzi, és a megelőzést célzó betegellátás a feladata. Egyelőre orvosi berkekben is keveset tudnak a szanatóriumról és küldetésé­ről. Ki és mi módon utalható ide, a nyugalom, a csend és a csodálatosan tiszta levegő oázisába? . A főorvosasszony erről is tájékoztat. A gyógykezelés és az ittlét teljesen ingyenes. A körzeti vagy az üzemi orvos utalhatja ide a beteget a szabadsága rovására, de gyakoribb az olyan eset, amikor a hosszabb ideig tartó betegség mielőbbi gyógyulását elősegítendő, a betegállományban levő pácienst irá­nyítják a limbachi szanatóriumba. Az utóbbi esetben szükséges a tanácsadó szakorvosi testület jóváhagyása is. Amennyiben előre meghatározott idő­pontot, kér a beteg, a lehetőségeken belül eleget tesznek kívánságnak, és szinte postafordultával értesítik, mikor vonulhat be a kéthetes, szükség esetén három hétre meghosszabbítható gyógykezelésre. Milyen betegségeket kezelnek itt? Elsősorban szív-, ér-, keringési beteg­ségeket, szívműködési elégtelenséget, magas vérnyomást; a légző utak meg­betegedéseit (mint például a légcsőhu­rut); emésztési zavarokat; máj-, epe-, gyomor-, lépműtétek, balesetek utóke­zelését teszik lehetővé; enyhébb ne­urotikus tüneteket; gerincbántalmakat; anyagcserezavarokat (pl. cukorbaj) gyógyítanak, utókezelnek. Nem vehetők fel ide magatehetetlen személyek, ragályos betegségben szenvedők, bőrbajosak stb. Dr. Monika Karamanová nemcsak ki­váló belgyógyász, hanem igazi háziasz­­szony és családanya módján első he­lyen az étkezést említi. A normális ét­renden kívül 11 féle kímélő ételt (di­étát készítenek, sőt még ezen a széles skálán belül is variálnak. Jelenleg egy súlyos gyomormütéten átesett beteg kétóránkénti táplálkozását is lehetővé teszik. A szanatóriumi vendégkönyvben lévő bejegyzések szerint az ételek minősé­ge, mennyisége, szervírozása vetekszik a házi kosztéval. A rehabilitációhoz tartozik a masz­­százs, a torna, a gyógytorna, az elektro­­terápiás kezelés különböző formái. A közeljövőben nyílik meg a szauna, a paraffinkezelés, a hidroterápiás részleg. A távlati tervben szerepel a vizgyógyá­­szat korszerű, minden igénynek megfe­lelő komplettizálása és egy fedett uszo­da felépítése. A betegek sokrétű kezelése az igaz­gató föorvosasszony és a magyarul is beszélő dr. Katarina Lordová orvosnő vállán nyugszik, őket segíti a 12 nővér, egy masszőr és egy gyógytornász. A közel egyéves tapasztalat szerint a betegek túlnyomó többsége nő és idő­sebb személy volt. A különböző gerinc­­bántalmakban szenvedő betegekből volt a legtöbb, őket követik a szív- és keringési zavarokkal küszködök a ma­gas vémyomásúak, a cukorbajosok és egyéb anyagcserezavarokban szenve­dők. Külön kell szólni a reggeltől estig üzemben lévő tükörfalú tornateremről, ahol naponta többször kedvére meg­mozgathatja izmait-csontjait a beteg. De van ennek a helyiségnek a női hiúság szempontjából is jelentősége. Népbetegségünk a túltápláltság. Levet­kezve „megnézhetjük" magunkat a tü­körben és elgondolkodhatunk, hová lett egykori karcsú derekunk, formás ter­metünk. S máris ráfanyalodunk az ész­szerű táplálkozásra, a rendszeres tor­nára, a friss levegőn való sétákra, túrák­ra, kocogásra. Mert itt van rá hely, mód, idő, alkalom. A szanatórium környékén már kiül­tették a díszbokrokat, facsemetéket, a tavasz beköszöntővel gyepesítenek, padokat helyeznek ki, virágokat ültet­nek, filagóriát csinálnak. Milyen a szanatórium belülről ? Most már nagyon szép. Kezdet-kez­detén csupasz falakat vett birtokába a személyzet, dr. Lordová és a nővérek maguk válogattak össze mindent olyan jó ízléssel, hogy egy szakképzett lakbe­rendezőnek is dicséretére válnék. Az egész épületben a fehér, a drapp, a sárga, a zöldesbamába átmenő színek az uralkodók. A nagy társalgóban szí­nes tv, könyvtár, rádió, lemezgyűjte­mény és lemezjátszó, kényelmes fote­lok, puha1 szőnyegek szolgálják a bete­gek kényelmét, jó közérzetét. Az egész épületben csend van, halk beszédű, udvarias, kedves egészségügyi dolgo­zók és személyzet törődik szinte sze­mély szerint, egyénenként minden be­teggel. Mesélik, hogy van ennek a helynek még egy varázsa. Nyártól késő őszig tücsökkoncerttől hangos a környék. Za­jos környezetüktől távol tücsökzenétől szenderülhetnek álomba a lábadozó betegek. A limbachi szanatóriumban nincs kórházi egyenruha, csak nyugalom, csend, jó levegő, melegség, törődés, igazi humanitás van, szinte jó itt beteg­nek, páciensnek is lenni, mert itt a szó nemes értelmében vett emberközpontú egészségügyi intézményben minden őérte történik, nem kötelességből, ha­nem belső indíttatásból. H. P. A társalgóban Gágyor Aliz felvételei • • Városi Kulturális Ünnepség Az idén második alkalommal rendezte meg Kassán (Koáice) a Csemadok Városi Bizottsága, a SZISZ az SZSZK Nemzeti Frontja Városi Bizottsága és a Városi Nem­zeti Bizottság Kulturális Osztálya felszaba­dulásunk 42. évfordulójának tiszteletére a csehszlovákiai magyar dolgozók Városi Kul­turális Ünnepségét. A félnapos gazdag műsor délután 14 órakor kezdődött gyermek tánccsoportok be­mutatójával. A kassai magyar tannyelvű alapiskola Árvácska tánccsoportja lépett fel elsőként Nagy sikert aratott a szepsi (Mot­­dava nad Bodvou) Fehér Uliomszál gyermekegyüttes. Természetesen elmarad­hatatlan volt a kassai Csengettyű gyermek­­kórus fellépése. A gyermekegyüttesek után a felnőtttáncosok következtek: az ipariskola Szellőrózsa csoportja, az Új Nemzedék, a szinai (Sena) Rozmaring táncegyüttes és a szesztai (Cestice) asszonykórus szórakoztatta a nagyszámban összegyűlt közönséget. A délután folyamán az egyes műsorok szüneteiben a jelenlévők megnézhették az árusítással egybekötött könyvkiállitást me­lyet a kortárs költészet és próza napjai alkalmából a Madách és a F’ravda könyv­kiadó könyveiből, valamint a csehszlovák— magyar könyvkiadási egyezmény közös ki­adványaiból .állítottak össze. A könyvkiálli­tást Dobos László író, a Madách könyvkiadó dolgozója nyitotta meg. Mensáros László, Kossuth-dijas érdemes művész előadását melynek címe „Amikor az ember visszatekint" volt viharzó taps követte. Minden jelenlévőnek, korosztályra való tekintet nélkül, igazi művészi élményt jelentett a budapesti művész fellépése. A kulturális ünnepség táncházzal ért véget El kell még mondani, hogy ez alkalommal a rendezők a gyerekekről sem feledkeztek meg, a délután folyamán számukra mese fil­meket vetítettek.-mj­(nős)

Next

/
Oldalképek
Tartalom