Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-02 / 23. szám
Sokan alig várják, hogy megjöjjön a kirándulási idény, hogy különböző országok útjait róják. Olykor mégis tanácstalanok. Hová menjünk? — kérdezgetik egymástól. Pedig találhatnának érdekességet a környezetükben is. Csak körül kell nézni! Ilyen érdekesség a Szenckirályfai (Kráfová pri Senci) méhészskanzen. Útban a skanzenhez, ha Szene (Senec) felől megyünk, megnézhetjük a falu mellett levő barokk hidat, amely valamikor a Feketevíz egyik szigetét kötötte össze a külvilággal. A falun túli kis parkban találhatjuk a skanzent, mely nemcsak a Galántai (Galanta) járásnak érdekessége, hanem szlovákiai méretben is egyedülálló létesítmény. A bejárattól a kaptárakig vezető út két oldalán mint néma őrök állnak a névjegyekkel megjelölt fák. azok emlékére, akik a skanzent alapították a harmincas évek elején (1930—1932). A skanzenben látható különféle méhkasok felkeltik az érdeklődését nemcsak azoknak, akik méhészettel foglalkoznak, hanem az odalátogató laikusoknak is, és főleg a gyerekeknek. A varázsló, vagy a méhkast tartó maci főleg a gyermekeknek élmény. A skanzen vezetőjével elbeszélgetve sok érdekeset tutihatunk meg a méhekrőt, a mézelő növényekről, a mézről mint gyógyszerről, sőt mézzel készült sütemények és italok receptjeit is megtudhatjuk. • A gyerekek kedvence • A skanzen vezetője szívesen elbeszélget az odalátogató tanulókkal • Ilyen a skanzen Kiránduljunk!
