Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-14 / 16. szám
(nő/i6) Legyen a mindennapink! Ez a szerény kívánságom, holott valami szépet kellene mondanom a könyvről. Kilépni a hétköznapok prózaiságából, s valami költőit mondani róla. Akárhogy töröm is a fejem, semmi szép nem jut eszembe. Csúnya sem, mert amit szeretek, ahhoz ritkán illesztek rút jelzőt. Mivel ünnepélyes, szép szóra nem vagyok jó, maradok hát a hétköznapok suttogásánál. Annál is inkább, mivel örülnék, ha a könyv a hétköznapok eseménye lenne, azzá válna. A hétköznapok gondjává, örömévé változna. Hogy hogyan képzelem az egészet ? Nem lenne mondjuk szükség ünnepi könyvhónapra. Összeülne egy komoly bizottság, és világgá kiáltaná: Tisztelt uraim és barátaim. Önök kapnak tölünk nem egy, hanem egy évre számítva tizenkét hosszú hónapot, s e tizenkét hónapban átlagosan harminc napot. Tessenek szívesek lenni ezek egy részét olvasásra fordítani. S a tisztelt megtiszteltek lennének szívesek. És nem lenne tizkoronás könyvsorsjegy sem. Az öreg antikvárius kiírná ajtajára, s kereskedőtársai követnék : Aki könyvet vesz — nyer. Valahol mindig ott heverne egy Gutenberg-találmány, amivel kezdeni kell valamit. Elolvasni, olvasgatni, vagy csak egyszerűen lapozgatni. Vagy csak úgy hanyagul gyönyörködni benne. Netán nagyokat töprengeni fölötte. Sőt lehetne vitatkozni, beszélgetni egy-egy arra érdemesről. Vagy egyszerűen csak továbbadni: Vidd el, olvasd! Furcsán érzem magam a könyv nélküli helyeken. Hiányérzetem van. Az ilyen tér nagyon üres számomra. Ha tele van is minden széppel s jóval, mit szem-száj megkívánhat, a puszta létet érzem üresnek. Meg egy kicsit az ebben a közegben mozgó embert is, az itt létrejövő kapcsolataival együtt. Amik az ember és ember, ember és tárgy között jönnek létre. Mintha a könyv puszta jelenlétével tüzet tudna gyújtani. Nagy szó vagy sem, nem tudom, de mintha barátkozni, egymáshoz közelebb kerülni kéne mellette. És vele. Megpihentetni rajta tekintetünket. Keresni vele a kapcsolatot. Kíváncsian nézni magunk előtt a külsőt. Kitalálni, milyen tartalmat rejt a címnek összerakott pár betű, a névvé sorakoztatott betűhad. Jól érzem magam a könyvekkel teli helyen. Ilyen helyre érve nyugodtabban ülök le, s izgatottan állok fel — böngészni indulok a könyvek felé. hogy ismét leülve, szememet rajtuk felejtsem. Mert ilyenkor hellyel kínálnak, marasztalnak barátaim: a könyvek. Ambrus Ferenc Az utazásról „Utazni annyi, mint újat látni" — mondta egy hajdani arab világjáró. Ezt abban az időben vallotta, amikor még nem létezett fényképezőgép, filmkamera, mozi vagy televízió, hogy közelebb hozza a világot, anélkül, hogy kimozdulnánk otthonról. Ettől függetlenül az emberek napjainkban is sokat utaznak, akárcsak régen, csupán azzal a különbséggel, hogy sokkal gyorsabban változtatják helyüket, s nem kell akkora kockázatot vállalniuk, mint elődeiknek. Az ókori hajósok, felfedezők, kereskedők többnyire feljegyezték útjaikon szerzett tapasztalataikat. így a görögöknél is kialakult az útirajzok műfaja. A legérdekesebb útikönyvek a III. századból maradtak fenn. Valójában ezek nem is könyvek, hanem ezüstpoharak voltak. 1852-ben a Rómától északra fekvő Bracciano-tó vizében — amely egykor gyógyfürdő volt — négy darab mérföldkő formájú ezüstpoharat találtak. Annak idején a világ minden tájáról jártak a betegek ebbe a gyógyfürdőbe. A gyógyulások után az akkori szokás szerint beledobálták útipoharaikat a tóba. Ezekre az ezüstpoharakra pedig rávésték azokat az útirányokat, távolságokat, helységeket, amelyeket bejártak a betegek, amíg eljutottak a fürdőbe. A messzeség néha költővé avatja az utast. Talán ezzel is magyarázható, hogy a görög és latin mondavilág némely hőse egyúttal utas is. Gondoljunk csak Odüsszeusz kalandjaira! Egyébként a görögök legnagyobb filozófusa, Arisztotelész mondogatta, hogy a balga körül lát, s esze ágában sincs, hogy változtasson életén, s valami újat lásson, tanuljon, a bölcs meg állandóan tágítja látókörét, mégpedig úgy, hogy megfordul más népek között is. Goethe, Heine, Stendhal, vagy akár Petőfi is útirajzaikban számoltak be az utazás élményeiről, örömeiről. Nem véletlen tehát, hogy az útjeirás a legolvasottabb műfajok egyike, hiszen az ember közvetve és közvetlenül találkozik a távolélő népekkel. Bárdos Hona Beküldendő a rejtvény fő soraiban található mondás. Készítette: G. J. 11. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Alantas egy matéria az ember, s dajkáját úgy hívják, hogy megszokás. Sorsolással könyvet nyert: Kapás Katalin, Kassa (KoSice), Zala Zsuzsa, Ipolyság (Sahy), Váczy Éva, Komárom (Komámo), Tas nádi Hona, Köbölkút (Gbelce), Bartha Ödönné,. Léva (Levice). Rejtvény, 1. rész A cseh himnusz szerzője __ Kellemetlenség Cellini, Ü&M___ Lőfegyver T Madárlak öt r* Emelet Raktár Régi tö-“ rök kato: nai rang BASA betítí_____ "London belvárosa Ír ü Fűszerkeverék "Swift országa Ír • r* Tintahal Szófaj Kártyáid . Ötven LV____ Heyerdahl papiruszhajója ' Megtermékenyített pe tesejt Albán Puskázik 75íasz város . r* pónzegys Férfinév Halcsont alakja___ Fészket épít Tésztaféle Zola regénye Gyors, várat lan . .. Helyha tározó Felséges Ital Óla» filozófus Anyósom Kálium rag Névelő Karak vgdgnce _ Ore az eunuch Ósdi Papagájféle Bór Kábító szer Kacsa • Tőszámjnéy_______ Rejtvény, 2. rész Vissza: olvaszt ó_kgmence__ Ellenállás van ilyen ■. - Dame "Balkezes Több pá pa neve TSö. bece név Város Csehszlovákiában Sugár Maró ■SSfeis van Ősi sumer város____ Szóvégződés L> Úttörő •sum ._ Fél intői Repülőgéptípus__ i Idegen tagadás Ábrázat Régi római pénz Piperecikk márka Fővárosa: Porto Novo ____L Magyar kohóváros Antal Azonos mh. Dehogy! • [-► ___________ Bálint
