Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-07 / 15. szám

A mai kockaházak oromzatára már nem kerülnek fel vakolatdíszek, amelyek hírül adnák, ki és mikor építette a portát, sőt, többségüknek eresze sincs már, legfeljebb bádog esőcsatornája. A díszes vízvezető- és széldeszkák pedig még az eresznél is korábban eltűntek az oromzatok, illetve a tornáctetők alól, s csak nagyritkán tűnnek föl újra ott, ahol ötletes, a hagyományokat megbecsülő, ezekből táplálkozó építész kéznyoma dicsérhető. Nagy László fotóriporterünk a közelmúltban Palócföldön, Csáb (Cebovce) községben járt, ahol lencsevégre kapott színes festékkel díszített, gyaluzott lécekből kialakított, fűrészeléssel ékesített széldeszkákat, amelyeken a fűrészeléssel létrehozott minták mértéke és formája portáról portára változó, s csak

abban azonosak, hogy következetesen nonfigurális ábrázolások. E nonfiguralitás szabad kezet adott az alkotóknak, akik hol kisebbre, hol nagyobbra szabhatták a fogazatokat, elaprózhatták vagy a tajtékzásig fölfokozhatták a hullámzásokat, vagyis alkatuk, álmaik, játékosságuk szerint élhettek a variánsokkal. Sziklacsúcsokat ugyanúgy kifűrészelhettek, mint vízfolyást vagy madárrepülést. Csak sajnálhatjuk, hogy ez az uniformizálódást bontó építészeti elem divatját múlta, s a kamera már a végső pusztulás küszöbén örökítette meg ezeket a korhadó léceket, amelyek beszédes hallgatásukkal még enyészetükben is az emberi lélek és képzeletvilág tágasságáról vallanak.-szó-