Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-24 / 13. szám

Vlit

om meg nnek a követki szélget Lörincz Kató, a nak riportere és néhány érintettel és

Mekkora a nők aránya a pedagógusi pályán ?

Dr. Fibi Sándor, a magyar tanítási nyelvű iskolák központi tanfelügyelője:

Nagy. De szeretném mindjárt leszögezni, hogy nem minden iskolatípusnál egyformán nagy. Tény, hogy vannak olyan iskolatípusok, ahol egyáltalán nem, vagy csak elvétve találkozhatunk férfikollégával. Az óvodákban dolgozó pedagógusok 100 %-a nő, de ezt természetesnek is tekintjük. Az alapiskolában tanítók között ugyancsak ők vannak többségben. Az alapiskola alsó tagozatán 91 %ban nő tanít, tehát száz pedagógus közül csak kilenc a férfi. A felső tagozaton ez az arány már kisebb, de még mindig meghaladja a 73 %-ot. A középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben egyre csökken a nők száma. Gimnáziumokban még 64 %ban ők tanítanak, a szakközépiskolai pedagógusoknak már a fele férfi. A szakmunkásképző intézetekben viszont túlsúlyban vannak a férfiak.

Elmondhatjuk, hogy azokban az iskolatípusokban, ahol a képzésben a műszaki ismeretekre helyeződik a hangsúly, kevesebb a nő. A pedagógiai főiskolákon és általában a humán területek oktatásában még 36— 45 %-ban vannak. A műszaki főiskolákon már csak 20—30 %-os az arányuk.

És az irányításban;

Aránylag még mindig kevés az igazgatónő, ill. tanfelügyelő. Érthető. Hiszen a nőnek a családban betöltött szerepe nem minden esetben teszi lehetővé, hogy felelős beosztást vállaljon, főleg olyan beosztást, amely rendkívül időigényes, szolgálati utakkal, gyakori hivatalos kiszállással jár együtt.

Véleménye szerint a pálya elnőiesedése nem függ-e össze a pedagógusi hivatás társadalmi megbecsültségének a csökkenésével ?

Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az utóbbi években kis javulás észlelhető az aránymegoszlásban. A pálya presztízsének az emelése érdekében pedig újra szóba jött a fizetések emelése is.

Mi a véleménye a nők magas arányszámáról az oktatásban a pedagógiaelmélet és a pszichológia szakemberének? — kérdeztük dr. Perhács Jánost, a

Komensky Egyetem Felsőoktatási és Közművelődési Tanszékének docensét.

Kezdhetem a magam példájával. Az én pedagógusi pályámat három nő határozta meg. Az egyik egy tanárnő volt, akit annyira megszerettem, hogy megpróbáltam még utánozni is. Tízéves koromban elhatároztam, hogy pedagógus leszek. S ez a tanárnő, aki olyan nagy hatással volt rám, az eszményképem lett. És áz is maradt, gondolatban mindig hozzá fordultam vissza még nagyon sokáig, ha valamilyen problémát kellett megoldanom. S most elmondhatom, hogy nem tévedtem, helyes volt a választásom.

A másik, aki a pályámon elindított, az édesanyám volt. Ő szerette volna, hogy diplomát nyerjek mint pedagógus. A harmadik pedig a feleségem, aki valamennyi munkámat elolvasta, és nemcsak mint nyelvszakos, hanem mint munkatárs is hozzászólt, bírálta.

A nők az érzelmi, vérmérsékleti tulajdonságaik folytán nagyon alkalmasak a pedagógiai pályára. A lelkesedésük, az optimizmusuk kiváló eszközük lehet a nevelésben. Az alsó tagozaton a tanítónő betölti az anya szerepét is, s ez nagyon helyes, így szükséges a gyermek számára még a korai években. Csak szerencsésnek mondható, hogy a

tanítónő általában nem tudja magában különválasztani a pedagógust és az anyát.

Ugyanakkor meg kell említenünk a nők rendszeres, havonkénti lelki depresszióját és az olyan fokú érzelmi telítettségre való hajlamukat, amely néha akadályozhatja őket a munkájukban. Példának egy kísérletet említhetek, amelyet árvaházban végeztek. A gyerekek kimondottan féltek a nevelőnöktől, ha nem volt jelen nevelő is. Azaz az apa mintaképe. Az árvaház kertészéhez menekültek ezek az ijedt gyerekek, mert ő volt ott az egyedüli férfi. Tehát az egészséges nevelés érdekében szükséges, hogy a gyerek a férfi és a nő mintaképével, a szerepkörökkel egyaránt rendszeresen találkozhasson. Akárcsak a kiegyensúlyozott, egészséges családban. Apára és anyára egyformán szükség van. Ha nincs apa, nincs férfi a családban, szegényebb a család, a gyerekek nevelődése.

Továbbá. Gyakran elmarasztalják a nőket, hogy nem eléggé kreatívak. Én az ellenkezőjét mondanám. Ma már a tanításban, a legalsó fokon is olyan nagyok a követelmények, hogy azt lehetetlenség is kreativitás nélkül végezni. És a nők igenis eleget tesznek a társadalmi elvárásoknak.

De még azt is mondanám, hogy a nők általános műveltsége nagyobb. Mert többet olvasnak, s ezáltal nemcsak a szókincsük gazdagabb. A nők ismeretei a társadalomtudományokban általában alaposabbak. Nekik köszönhetjük, hogy a társadalomtudományok iránti érdeklődés, az utóbbi időkben való apadása ellenére, legalább olyan szinten maradt, amilyenen maradt.

Mi tehát a járható út?

A jövő pedagógiája nem osztályközösségeket lát maga előtt, hanem gyerekeket. Az enciklopédikus anyagátadásra épülő tanítási órát elveti. Ehelyett a gyerekkel való közvetlen kapcsolatra törekszik, amelyben a gyerek egyenrangú partnere a pedagógusnak. Következésképpen, a mai iskolákra jellemző nevelési problémák a jövő iskolájában nem lesznek. Ha meglesz a gazdasági alapunk ahhoz, hogy kisebb létszámú osztályokban, mikrocsoportokban tanítsunk. Bizonyos vagyok benne, hogy a pedagógusok megtalálják majd a helyüket ezekben az iskolákban, akár férfiak, akár nők.

A beszélgetés gyakorló pedagógusok között folytatódik Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a Komensky utcai alapiskolában.

Csömör László igazgató: A mi iskolánk még szerencsés helyzetben van. 54 tagú a tantestületünk, ebből 11 a férfi pedagógus. Úgyhogy különösebb gondjaink nincsenek e tekintetben, bár jobb volna a fele-fele arányú megoszlás. Az iskola nevelési célkitűzéseit azonban teljesíteni tudjuk.

Az alsó tagozaton csak nők tanítanak nálunk. Egyetlen egyszer volt itt férfi kollégánk, akinek az eredményei szintén jók voltak. Különösen az iskolán kívüli munkában, a fiúknak tudott többet nyújtani. Talán jobban is ragaszkodtak hozzá a fiúk. Az igaz, hogy fiatal volt a kolléga, még volt benne lendület, vitte magával a fiúkat. Haveri volt a kapcsolat közte és a gyerekek között, amit egy idősebb kolléga már nem tud megcsinálni. Nem tudja úgy mozgatni a gyerekeket. S ez az élő probléma, hogy a fiúknak nincs példaképük.

A tananyag is, a követelményrendszer is ma jobban lányoknak való, a lányok jellemének, beállítottságának inkább megfelel. A lányok szorgalmasabbak, míg a fiúk a szabadabb feldolgozás lehetőségét várnák, kevesebb anyagrészt, több gyakorlati munkát. A lányok ebben a korban még nem érdeklődnek a technikai órák iránt, jóval inkább humán beállítottságúak, mint a fiúk. Nem véletlen például, hogy a gimnáziumokkal ma problémák vannak. Fiúk alig jelentkeznek a gimnáziumokba, talán éppen e beállítottságbeli különbségek miatt, amelyre a mai gimnáziumok kevéssé vannak tekintettel.

Marták Katalin magyar szakos pedagógus: Nem mindenben tudok egyetérteni az igazgató elvtárssal. Az új tanterv rettenete-