Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 2. szám
Ha egy termelővállalat vezetői már december elején azt merik nyilatkozni a sajtó képviselőinek, hogy az évi terv teljesítése miatt nem fáj a fejük, ugye nem kis dolog! Az a tény, hogy a szóban forgó lévai (Levice) Csehszlovák—Szovjet Barátság Gyapotfeldolgozó Vállalat, azaz a Levitex dolgozói már akkor bíztak a terv valamennyi gazdasági mutatójának elérésében meg kimondottan figyelemre méltó, mert a textiliparban az elmúlt évben bizony alig akadt olyan vállalat, amely ilyen eredménnyel dicsekedhetett. Ráadásul a Levitex termékeinek egyike sem tartozik az úgynevezett elfekvő áruk — sajnos népes — táborába. Mire e sorok napvilágot látnak, már eldől, hogy megalapozott volt-e a vállalat vezetőinek optimizmusa. Őszintén reméljük, hogy igen, és mi is gratulálhatunk annak a mintegy 3 600 dolgozónak, akik e látszólag problémamentes vállalat sikerében osztoznak! a termelés-irányító főosztály vezetője —, amelyek nagy jelentőséget tulajdonítanak a számukra alapanyagként szolgáló szövetek minőségének. Csakhogy a mi gépi berendezéseink már tizenhat éve két és három műszakban ontják termékeinket. A gépek is elfáradnak. Egyre többet romlanak, s ezzel nemcsak a termelés ütemét lassítják, hanem a minőségre is negatív hatást gyakorolnak. Némely géphez már pótalkatrészt sem tudunk beszerezni, mert az egykori gyártó talán el is felejtette a nálunk még ma is üzemelő gépeket. Az állandó kis javítások meg nem megoldás. Pedig a műszaki berendezés felújításáról nem is álmodhatunk, hiszen az ilyen célra rendelkezésünkre bocsátott pénzösszeg jóformán az általános karbantartás költségeit sem fedezi. A termeléskiesést csak túlórázással és szombati műszakok beiktatásával lehet pótolni. Ez meg azt eredményezi. hogy állandó munkaerőhiánnyal kell küzdenünk, hiszen a vállalat dolgozóinak kétharmada nő. akik a család miatt nem vállalhatják ezt a megterhelést. A munkaerőhiány miatt például a szövődében a tizenkét gép helyett tizenhat-tizennyolc jut egy szövőnőre. Ennyi gépet szemmel tartani bizony nem kis megerőltetés. A szövődé az egészségre ártalmas munkahely, ahol a zajszint a megengedett legfelsőbb határ körül mozog. A vállalat már megtett minden tőle telhetőt a zajártalom csökkentése érdekében. De hát az utólagosan felhúzott, műhelyek közötti közfalak sem segítenek sokat — elégedetlenkedik Buitová mérnök. Ján Janovicky mérnöknek, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének sem kevésbé ismerős az elöregedett gépek miatt előforduló problémák sora. — Ha csak néhány gép esik ki a termelésből, az óránként akkor is több tízezer koronás kiesési jelenthet a termelésben — mondja —. amit csak túlórázással lehet behozni. Az pedig ugye növeli a vállalat bérköltségeit. 1987-ben egy 29 millió korona értékű fehérítő gépsort helyezhetünk üzembe. Ez a beruházás három év alatt térül majd meg. de emellett még további nyereséget is jelent, hiszen általa jócskán javíthatjuk több termékünk minőségét is. Vállalatunk azonban nem vár csupán állami támogatásra. Az 1986-ban megvalósított két, devizahitelre alapuló beruházásunkkal 17.5 millió koronával gyarapítottuk a vállalat nyereségét. Ez a fajta beruházási mód persze bizonyos kockázattal jár a vállalat szempontjából, de ezúttal a hagyományos farmeranyaggyártás beindítása és a gyapotfeldolgozáskor keletkezett hulladék újrafelhasználása jó üzletnek bizonyult — fejezi be mondókáját a gazdasági igazgatóhelyettes. Jozef Vincúr mérnök, a Levitex káder- és személyzeti igazgatóhelyettes irodájában a nyereségszerzés helyett inkább a munkaerőhiány kérdésével foglalkozunk. — A munkaerőhiány és a nagyfokú munkaerő-vándorlás oka elsősorban abban gyökerezik. hogy vállalatunk dolgozóinak 62 százaléka nő. De például a fonodában és a szövődében ez az arány 83, illetve 79 százalék. S ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatunknál dolgozó nők 57,5 százaléka még nincs 35 éves. akkor ugye nem vádolhat senki sem velük szembeni elfogultsággal az első mondatomért. Nálunk évente körülbelül 300 nő megy szülési szabadságra, akiknek bizony sajnos nagyon kis hányada jön vissza dolgozni. Hiába biztosítunk helyet gyermekeik számára a bölcsődében. óvodában, hiába a magas fokú szociális gondoskodás, ha dolgozóinknak nem tudunk lakást adni. A 8. ötéves tervidőszakban 100 lakást kellene kapnia vállalatunknak. 1986- ban négyet kaptunk. 1987-re pedig a leendő lakótelep előkészítésében tapasztalható nagyfokú késés miatt egyet sem. Még papíron sem. Ezzel szemben 250 lakáskérvényt tartunk nyilván. Csoda-e. ha nem tudjuk megtartani a fiatalokat vállalatunknál — néz ránk kérdően Vincúr mérnök —. miközben itt bizony a munkafeltételek sem a legideálisabbak? Egy szociológiai felmérés szerint az itt dolgozók 45 százaléka elviselhetetlennek (a szövődében), 25 százaléka nagyon zavarónak tartja a gyárban tapasztalható zajszintet. Ezzel szemben a dolgozóknak csupán 4,2 százaléka vallotta azt, hogy nem zavarja a zaj. Az elmondottakat támasztja alá az is. hogy a dolgozók legtöbbje — amikor a szociológus arról kérdezte őket. hogy mivel elégedetlenek munkahelyükön — a magas zajszintre, a megerőltető fizikai munkára. a többműszakos munkaidőre panaszkodott.elsősorban. És csak ezeket követően említették a bizony nem éppen nagy keresetet. A munkakörülmények megjavítása tehát a mi szakmánkban nem tűr halasztást. A textiliparban csak a korszerű műszaki berendezések beiktatásával szüntethetjük meg az égető problémák láncolatát. Hiszen azzal nemcsak a munkakörülmények javulnának meg. hanem növekedne a termelékenység is, ami viszont csökkentené a munkaerő-szükségletet. Vállalatunk esetében pedig meg kellene teremteni a szociális gondoskodás fejlesztéséhez szükséges feltételeket. Szaktanintézetre, diákotthonra, üzemi klubra, Kútyban üzemi konyhára lenne szükség, a Margita-llona-i üdülőközpontunkat A látszat csal? Ez az 1970-ben létesített textilipari kombinát az országszerte ismert Slovakotex termelési-gazdasági egység legfiatalabb vállalata, amely ágynemű, női ruhák, férfi öltönyök, munkaruhák, zászlók készítésére szolgáló pamut illetve pamut és műszál alapanyagú szövetet meg bútortextilt gyárt. A vállalat lévai és kúty-i üzemében — s ez utóbbi Kuklavban és Vysoká nad Moravou-ban található üzemrészlegeiben — gyártott termékeinek nagy részét a világ 40 országába exportálják. De a Levitex emellett még a hazai konfekcióipar, a belkereskedelem és a Rempo nagykereskedelmi vállalat számára is szállít pamutszövetet, kötödéinknek pedig pamutfonalat. A vállalat kapacitásának nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint az. hogy az évente legyártott fonal menynyiségét itt ezer tonnákban, a szövetét pedig tízezer kilométerekben mérik. így aztán az a 828 000 000 korona értékű áru. amelyet a Levitexben egy év leforgása alatt képesek gyártani, talán első hallásra nem is tűnik olyan soknak. De csak a textiliparban járatlannak. S főleg akkor, ha még a kezébe kerül az a Slovakotex vállalatait bemutató reklámanyag is, amely a lévai vállalatról mint az ország egyik legkorszerűbb textilipari létesítményéről szól! De manapság egy termelővállalat életében nagy idő a tizenhat év! — Vállalatunk igényes exportpartnerein kívül olyan ismert hazai textilipari vállalatoknak szállítja termékeit, mint a Bánovce nad Bebravou-i Zornica, a presovi Nálepka Százados Ruhagyár, a stráznicei Sóhaj, vagy a púchovi Makyta — mondja Margita Buréová mérnök. (nőT)
