Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-03 / 10. szám
Az ajándék — Igazán segíthetnél már egy kicsit a vasalással, annyi munkám van, hogy ki sem látszom belőle! Igen, perszehogy, már megyek is. Morgok magamnak, és bizony nem tetszik, hogy megzavartak újdonsült polcom felavatásánál. De nekilátunk a tennivalóknak. A fazékban fortyogott az ebéd, anyu kezében táncolt a porszívó, a rádió víg zenéje belekeveredett a mosógép morajába. Mindenre a dolgos szombat délelőtt nyomta rá árulkodó nyomait. Mind lassabban járt a kezünk, az óra tizenkettőt ütött. — Szólj Gergőnek, hogy jöjjön ebédelni! — Hol találom ? — Itt lesz valahol a ház körül. Reggel elkérte a pincekulcsot, hogy szeretne biciklizni. Leszaladtam, és a ház előtt golyózó fiúcsapattól tudakoltam öcsém hollétét. Az egyik erre látta menni, a másik a szomszéd lakótelep felé. — Majd hazahozza az éhség — állapítottam meg egykedvűen és hazaballagtam. Anyut persze nehezebb volt meggyőzni. — Ha megtalálom, én úgy megverem! Reggeltől nem képes hazajönni! Ki tudja, hol kószát?! Felkapta a kabátját és ő indullt el Gergő keresésére. A játszótér felé, hiszen a minap onnan hurcolta haza már sötétben, rúgkapáló ötéves kisfiát. Ezúttal nem járt sikerrel. Ezalatt én, öcsém barátaival együtt, megpróbáltam kideríteni, nem ugrott-e fel esetleg valamelyik pajtásomhoz. Az ebéd kihűtve szomorkodott az asztalon. Két óra, apu is hazaért a kertből. Csodálkozva nézte a nagy fölfordulást. Nem sokat álmélkodott ám, beült a kocsiba és végigpásztázta az egész várost Hatalmas könnyekkel sirattam eltűnt öcsikémet. és gondolatban már minden bűnét bosszantó csínyét megbocsátottam. Anyu a bejárati ajtónál állt. Arcát a hideg falhoz szorította... és ekkor.. . A sarkon megjelent az öcsém. Lassan, kimért léptekkel közeledett, nyakig sáros biciklijét maga mellett tolva. Szaladunk felé nagy le/kendezéssel, ölelgetjük, csókolgatjuk, ahol érjük. — Gergőkém! Hol voltál?! — A piacon. — szólal meg. — Hot?! —- nézünk rá csodálkozva. — Mondom, a piacon voltam. Anyunak virágot venni. — Nem érti a nagy felfordulást körülötte. — Itt van. Kezében kis csokrot tart, kissé pil/edtek a virágok, de én akkor sem láttam még szebbeket —- Reggel voltam Karcsi bácsinak újságért, és ő ádott három koronát. — Magyaráz tovább, és értetlenül nézi szemünkben a könnyeket — Gergőkém, kicsi fiam, anyuka nagyon örül ennek a virágnak, de mi történt volna, ha útközben valami elgázol?! Anyuka a csokit is szereti, amit megvehetsz itt is, mellettünk a boltban. És tudod, minek örül a legjobban ? Ha az ő kicsi fia szereti, és nem kószál el mellőle.. . Anyu magyaráz, én pedig leszögezem, hogy az ígért „én ezt a tacskót úgy megverem, de úgy!" tovaszálH, mint ez a szombati nap. amit egyhamar nem felejtünk el. Száz Ildikó Férfiak a nőkről A feleség rabszolga, akit trónra kell tudnunk ültetni. A mai házasságok nem boldogabbak a régieknél, de gyakoribbak. Papucsférj az, akinek keveset szabad, de amit szabad, azt muszáj. A herceg felesége hercegnévé válik, de az elmés férfi felesége nem feltétlenül válik elméssé. Feleségnek azt az asszonyt válaszd, akit, ha férfi volna, barátodnak választanál. Ott, ahol a házasság nem egyéb, mint számtani feladvány, rendszerint mindkét fél téved a számításban. Két dolog van, amit eszeveszetten szerettem: a nők és a nőtlenség. Az előbbi szenvedélyem kiveszett belőlem, az utóbbit szeretném megőrizni. Ha egy férfi elválik a feleségétől, rendszerint hibásak mind a hárman. Üzleti sikereimet az első feleségemnek köszönhettem, második feleségemet üzleti sikereimnek köszönhetem. Ha egy nő okos, akkor buta férjjel is tud karriert csinálni. Csak azok a nők akarnak fölszabadulni a férfiak elnyomása alól, akik sohasem voltak alatta. Kiharcolták helyünket a nap alatt, aztán rájöttek, hogy mégiscsak jobb az árnyékában. A rútság abban különbözik a szépségtől, hogy nem múlandó. Képes fejtörő 5. fordulónk helyes megfejtése: Európa. A kakukktojás a 2. kép. Sorsolással könyvet — útikalauzt — nyert: Csicsay Mária bögellői (Bohefov), Vida Erzsébet udvardi (Dvory nad Zitavou) és Vámos Pál királyhelmeci (Královsky Chlmec) olvasónk. Manzoni mondását — melyet nem ártana megszívlelnünk — rejtvényünk fő soraiban olvashatják. Készítette: K. Gy. 5. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Ha az erőd kevés, a fele úton kidőlsz, de ne feküdj le az út elején. Sorsolással könyvet nyert: Akantisz Mária. Dunaszerdahely (Dun. Streda). Kardos László, Rozsnyó (Roírtava), Pálházi Ilona, Kassa (KoSice), Antal Éva Safárikovo, Tasnádi lona. Köbölkút (Gbelce). (nŐ22)
