Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 2. szám
A „vox hum an a" — az emberi hang — életünk, emberlétünk kezdetétől a végezetéig kineses örökkévalóságaink közé tartozik. Fajunk létének aranyfedezete, amelynek különlegessége, hogy minden más aranyfedezeten kívül és felül kifogyhatatlan. Talán éppen ezért van az, hogy a hangnak, a szónak ősidőktől kezdve hosszú-hosszú ezredévek kontinuitásában mind a mai napig, s mindaddig, míg létezünk, varázsereje van. Jó is, meg mssz is. Lehet áldás. Lehet átok. Felgyújthatja a fényt az elborult lélekben, és kiolthatja minden szépnek s jónak lángját a lelkesen lobogó emberségben. A szó varázslat: csillapítja a benned élő tigris dühét, vagy felébreszti az éned mélyén kushadó, gyűlölködő fenevadat. A szó varázslat, bűbáj, szentség — ha jó; és szentségtörés ha rossz... Mi mindent el lehetne még mondani róla, hányféle, Híjával jó szónak... megszámlálhatatlan jelzővel lehetne elismerni, becsülni, dicsérni, pocskondiázni. De mit mondjon az ember, ha nincs szó, sem ilyen, sem olyan, pedig éppen az kellene, a jó szó váratlan helyzetekben, szerencsétlen helyzetekben, olyan helyzetekben, melyekben semmi, de semmi más nem pótolhatja. Helyzetekben, amikor a jó szó hiánya lesújthat, összetörhet, ölhet, vagy visszavonhatatlanul immár üres homályba boríthat egy addig még haloványan ugyan, de mégis fénylő Én-világot? Üde, szélcsendes, halvány napfényt vagy csendes hóesést ígérő reggel volt. A testes, nagydarab ember néhány méterrel előttem ment és akkor egy pillanat alatt arccal a földre zuhant Mire odaértem, jókora vastag vértócsa állt az arca alatt, megpróbáltam az oldalára fordítani, de nem volt hozzá erőm. Az út mentén megállt szerencsére egy kis teherautó, két overa/los ember rohant oda, s mire hármunknak sikerült az oldalára fordítani, karját óvatosan a feje alá igazítani, addig már két középület erkélyéről is kiabáltak: már hívták a mentőket Az ember elkezdett rángatódzni, nyilvánvaló volt, hogy epilepsziás rohama volt. Közben odarohant már egy nővérke, akinek az egyetlen gondja az volt, hogy miért nem hoz valaki vizet, hogy lemossa az arcát, pedig laikus létemre is tudtam, hogy ez most a legkevésbé fontos, hiszen a kórházban úgyis megmossák. Kisvártatva két mentőautó is megérkezett k orvosnő, vagy négy ápoló állta kör kapott egy injekciót rögtön az egyik c vosnődirigált: hozzák az ápolók a széke amibe beültethetik s betehetík a ment kocsiba. Ezek a műveletek eltartottak ei darab ideig, az ember közben magári tért fel is akart állni, de lenyomták, < 'arcához kapkodott, leszorították a keze Az egészségügyiek mindent kellő gyors Sággal megtettek, amit tenniük kelle Rövid, katonás utasításokkal. De a földi fekvő beteghez egyiküknek, egyetle megnyugtató szava sem volt. Az embe aki még csak meg sem kérdezhet hogy mi történt vele, hiszen a szája te volt alvadt vérrel, csak tágra nyitott sz mével kérdezte. S ez a szem tele vt állati rémülettel, az e/esettség-elvesze ség borzalmával, a mi-váq-ve/em-n lesz-velem iszonyatos kérdésével, nem k pott választ. Nem nyúlt hozzá senki e megnyugtató, sokat mondó mozdulatt. sem orvosnak, sem ápolónak nem v hozzá egy megnyugtató szava. A bizor. talanság iszonyatában vergődő szem. döhöz az erre illetékesek egy árva nyu tató szót nem szóltak. Egyikük sem. , ember ott az aszfalton, tapadós-nyálk vérrel borított arcával, és szemében felfokozott rémülettel — tárgy volt cs pán, munkadarab, amelyet el kell szállítani a megfelelő helyre és elvege. rajta a kellő javítást Megkapott mind kijáró anyagi bánásmódot, ahogy az nagykönyvben meg vagyon írva. Csak egyet, a legfontosabbat ne Pedig az is meg vagyon írva ama nai könyvben. És ezt a nagykönyvet ni kisebb ember, mint Hippokrátesz i. meg, mégpedig örökérvényűn. Egyéb között ez is egyik törvénye: mielőtt b mit is tennél a betegség orvoslása, gyógyítás érdekében, szólj a beteghez, szóval nyugtasd meg. tedd rá a kezei mondd, hogy már itt a segítség, s ez máris többet tettél érte. mint majd tes a gyógyítás módjaival... Az embert, tehát mint tárgyat s. bályszerűen elvitték. Fe/takarították vértócsát. Igazán rendesek voltak.!?) LÁNG É BORZ! LÁSZLÓ felvétele A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334—745 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36.40 Kés. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Híriapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési díj: évi 180.—Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiarne. n. p.. 042 67 KoSicé, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldjük vissza! Címlapunkon: Józsa Mónika. lírásunk a 17. oldalon) KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele
