Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
1 Négyszemközt Kedves Fiatalasszony! „Boldogságot szeretnék", ez a jeligéje. Nos, hogy harmonikus családi életet éljenek, és ezáltal boldognak érezze magát, ez öntől is függ. írja, hogy egyéves házasok. így még nem sok idejük volt, hogy véglegesen kialakítsák közös életüket kis családjukban, és-ebben az új állapotukban beilleszkedjenek — főleg a férje — a nagyobb családi közösségbe. Ehhez idő keli. Mosolyoghatnék azon a problémán, amellyel jelentkezett, de nem teszem, mert hiszen felnagyítva a jelentéktelenebb dolgok is komoly gondokat okozhatnak, következményeikben meg töréshez is vezethetnek. Miről is van szó tulajdonképpen ? Arról, hogy a férje nem képes anyukának és apukának szólítani az ön szüleit, mint ahogy a másik két vö teszi, meg ahogy maga is szólítja az anyósát és apósát. Szülei ezt az ön férje részéről tiszteletlenségnek veszik. Napi vita alakul ki erről, és magának tesznek szemrehányást, és kérdezgetik: még ennyit sem érdemelnek meg? Maga pedig? Maga pedig őrlődik. Naponta szóba kerülő téma ez, alkalom van ró, mert együtt laknak a szüleivel. Tanácsot kér, hogyan vehetné rá a férjét, hogy szüleit „megtisztelje". Kedves Fiatalasszony! A tiszteletadásnak a megszólításon kívül nagyon sokféle módja van. Pl. ha a férje bármiben segít az ön szüleinek, ha udvarias velük, ha türelmesen meghallgatja őket, és ezer ilyen lehetőség adódik, hogy figyelmességével a tudtukra adja: tiszteli őket. Erről beszélgessenek el a párjával. Most pedig ne vegyék rossznéven a szülei, de az üzenet további része nekik is szól. Ne gondolják, hogy a vejük, csak azért, mert nem jön a szájára az anyuka, apuka megszólítás, tiszteletlen velük szemben. Talán nem is hiszik, hogy hányán vannak, akik néninek, bácsinak szólítják az anyósu-Kihez forduljunk? „Próbaidő" jeligével olvasónk azt írja, hogy háromhónapi próbaidőre alkalmazták, amely november végén lejárt, de ezután is tovább dolgozott. Azt kérdezi, hogy megszűnt e a munkaviszonya. és otthagyhatja-e a munkahelyét minden további felmondás nélkül? A munkaszerződésben érvényesen legfeljebb egyhavi próbaidőt lehet kikötni, amely alatt mindegyik fél — minden különösebb ok nélkül — egyoldalúan megszüntetheti a munkaviszonyt. Ha ezt egyhónapos próbaidőben nem teszi, akkor a munkaviszony tovább tart, és állandóvá válik. A három hónapra kötött munkaszerződést úgy kell értelmezni, hogy ez meghatározott időre szólt, amelynek letelte után a munkaviszony megszűnik. Ha azonban a dolgozó a munkaadója tudtával, ez idő után is tovább dolgozik, akkor a munkaviszokat, apósukat, hozzátéve a keresztnevüket, vagyis például Erzsi néni, Bandi bácsi. így szokták meg. így tartják megfelelőnek, és a szülők ezt elfogadják. Ezért még nem kell a tisztelet hiányát feltételezni a vö vagy a meny részéről. Megfelelőbbnek tart(hat)juk a párunkhoz alkalmazkodó megszólítást, de nem vethetjük el a másikat sem. Lehet, hogy egy kicsit távolságtartóbb, de nagyon jó kapcsolat alakulhat ki így is. és talán még fesztelenebb is, mint a kötelezőnek vélt mama, papa szó használatával. Nem ez a lényeges! Aki nagycsaládjukban a legnehezebb helyzetben van, az természetesen a fiatal férj. Ö került „idegen" környezetbe, ahol nyilván egészen más szokások, körülmények vannak, mint amelyeket eddig megszokott. Neki kell legtöbbet alkalmazkodnia, és ez nem könnyű. Azt írja, kedves boldogságra vágyó, hogy „máskülönben" rendes, dolgos ember a férje. Nemrég született kislányuk pedig az egész család szemefénye. írja, azt hitte eddig, hogy boldogságban élnek, de rájött, hogy ez valójában nincs így. Akinek nincs problémája, csinál magának. Örüljön annak a sok jónak, amelyben része van, szeressék egymást a férjével továbbra is, és készüljenek fel közösen a majd jelentkező valódi problémák megoldására. Mert azokat senki el nem kerülheti. A szüleivel pedig kellő tapintattal próbálja megértetni, hogy ne élezzék ki ezt a vélt sérelmet. Ha szeretik a lányukat, akkor nem tehetik tönkre a házasságát, nem dúlhatják fel a lelkinyugalmát azért, mert a férje még nem tudja anyukának, apukának szólítani őket. Valószínűleg eljön majd ez is, de persze ezen mindnyájuknak munkálkodniuk kell. Megértéssel, türelemmel, szeretettel. Üdvözli nya határozatlan időre kötött, vagyis állandó munkaviszonnyá változik át. Minthogy olvasónk a munkaszerződésben meghatározott három hónap letelte után tovább dolgozott, a munkaviszonyát most már csak a Munka Törvénykönyvének 43. paragrafusában szabályozott megegyezéssel, vagy az 51. paragrafusban felsorolt okokból felmondással szüntetheti meg. A törvényes felmondási határidő a dolgozó 30 éves koráig egy hónapot, 40 éves koráig két hónapot és 40 évnél idősebb dolgozó esetében három hónapot tesz ki. Felmondást azonban a törvényben fel nem sorolt okokból, vagy minden ok megjelölése nélkül is adhat, de ebben az esetben a felmondási határidő hat hónappal meghosszabbodik, hacsak a munkaadójával nem egyezik meg másképp. Dr. Bertha Géza Vigyázat! Méreg! Ha ezzel a felirattal ellátott üveg vagy doboz kerül a kezünkbe, óhatatlanul bizalmatlanokká, óvatosabbakká válunk, s ha valakinek kóstolásra ajánlanánk tartalmát, alighanem kétségbe vonná épelméjüségünket. Pedig lehet, hogy ő is egyike azoknak, akik minden nap, rendszeres adagokban mérget juttatnak — s ami megdöbbentő: tudatosan! — a szervezetükbe! A kedves olvasó már bizonyára tudja, mire gondolunk. Igen: az alkohol, a dohányzás, a kábítószer — ma már elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított — káros, mérgező hatására. Köztudomású, hogy a rendszeres ivó és rendszeresen sokat ivó előbb-utóbb megbetegszik. Az egészséges szervezet kezdetben ugyan sikeresen védekezik, de fokozatosan csökken az ellenállása, a méregtelenítést végző máj kifárad, fontos sejtjei elsorvadnak, megbetegszenek a vesék, az érrendszer, a szív, a központi idegrendszer (az alkoholista elmebeteggé válhat), amelynek szövetei nem képesek kivédeni az alkohol támadását! Az alkoholnak másodlagos hatása is van: szétzilálja az egyén erkölcsi világát, értékítéleteit, másokhoz való viszonyát, stb., s így az alkoholista nemcsak saját, hanem mások életét is tönkreteszi. Különösen veszélyes az alkohol a fejlődésben lévő fiatal testi és lelki egészségére: nagymértékben hajlamosít a bűnözésre, elakad értelmi fejlődésük, érdeklődésük kórosan beszűkül, képtelenek lesznek a tanulásra, ismeretszerzésre stb. Szomorúan elgondolkoztató statisztikai tény, hogy a dohányosok száma meghaladja a nem dohányzókét. Annak ellenére, hogy a dohányos is tudja: a nikotin méreg! Azt is tudjuk, hogy az erős dohányos — akinek a szervezete már nagyobb ellenállással bír a cigaretta mérgével szemben — egy nap alatt csaknem a halálos adagot szívja a tüdőbe. A dohány füstjében található mérges gázok (szénmonoxid, ciánhídrogén, kénhidrogén, ammónia, metilalkohol, valeriánsav stb.) a nikotintól függetlenül is károsak: ínysorvadás, idült légcsőhurutot, köhögést, tüdő- és gégerákot okozhatnak. A dohányzás (és az alkohol is) különösen veszélyes a terhes nő s még inkább a magzat számára. A kábítószerrel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy a kapitalista országokon kívül — sajnos — a szocialista országokban is nő a kábítószeresek száma. Igaz, nálunk jóval kevesebb a kábítószert élvezők száma, de mindenképpen hiba lenne szemet hunyni efölött, nem tudatosítani azt, hogy a kábítószerek használata kóros személyiségelváltozást okoz, s nemcsak lelki zavart, eltompulást, abnormális érzékieteket vált ki, hanem különböző bűntettek (erőszak, betörés, gyilkosság stb.) elkövetésére is hajlamosít! Mi az oka, hogy a meggyőző, az elrettentőén döbbenetes érvek ellenére is milliók és milliók hódolnak az alkohol, a dohányzás a kábítószer élvezetének?! A szociológiai kutatások szerint gyakran fordul elő alkoholizmus olyan társadalmi rétegeknél, ahol az életkörülmények súlyos problémáktól terhesek. Az alkohol vonzása, „varázsa" itt annak közvetlen gyors hatásában keresendő. Az alkoholtól ugyanis csökken a szorongás, a félelem, a fájdalomérzés, megszűnnek a gátlások, bátrabbak leszünk, problémáink semmiséggé zsugorodnak stb. Természetesen a hatás megszűnte után a problémák újra előttünk állnak, s ha lehet, még élesebb formában, megszaporodva és megoldatlanul. S minden kezdődik elölről...! Más csoportok számára — s a mi viszonyainkra talán ez a jellemzőbb! — az alkohol fogyasztása társaságbeli „kötelesség", „szokás", a szabadidő felhasználásának lehetősége. Ezek az emberek hangoztatják: csak az az alkoholista, aki egyedül is képes inni! Természetesen ez nem más, mint egyfajta kimagyarázkodás, mentegetödzés! Ö nem saját, hanem a barátok, a társaság kedvéért ürítgeti — s mind gyakrabban — a poharat! S a kezdetben ártatlannak tűnő baráti, társaságbeli „kötelesség" fokozatosan olyan szokássá válik, amitől rendkívül nehéz megszabadulni. Az ilyen s ehhez hasonló elméletektől védeni kell a fiatalokat! Az a szülő, aki alkoholt ad gyermekének: bűnt követ el; aki gyermek ill. a fiatal előtt kóstolgatja, dicsérgeti az italt: italozásra nevel! A dohányzás is olyan szokás (szenvedély), amelyben kezdetben nem a nikotinigény jelenti a fő, ill. az egyetlen szempontot. A szokás kialakulásában nagyobb szerepe van magának a cselekvésnek, a naggyá, a felnőtté válás akarásának, a rágyújtás szertartásának, az idegesség levezetésének stb. Kezdetben tehát a dohányzás csak pótcselekvés, de ha a fiatal előtt ott áll a dohányzó szülő, pedagógus, orvos példaképe, az eredmény egyértelmű: a szokássá, szenvedéllyé vált dohányzás minden káros hatásával egyetemben! Általában a kábítószerek szedése is ártatlan szórakozásként kezdődik! Csak kipróbálja (s csak egyszer!) a drog hatását. Megtetszhet neki, s elég megismételni, és a szervezet máris fizikai függőségbe kerül! Egyre nagyobb mennyiségre, erősebb kábítószerre van az egyénnek szüksége ahhoz, hogy „feldobja" magát! Beszerzése nehéz, a szervezet kábítószerigénye viszont egyre erősebb, s a narkós a bűnözéstől sem retten vissza a megfelelő adag megszerzésének érdekében. A fiatal — ha már rászokott — nem képes egyedül leküzdeni a kábítószer élvezetét, az alkohol, a dohányzás káros szenvedélyét! Szocialista társadalmunk nem kis erőfeszítéseket tesz e káros szenvedélyek háttérbe szoritásá■hak érdekében, de a társadalom adta lehetőségek kihasználatlanul maradnak, ha mi együtt és egyenként is nem teszünk semmit, ha közömbösek maradunk e problémákkal szemben! Dr. Kovács Zoltán (nőn)
