Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-03 / 6. szám
leit. A hazug gyermek megtörtént eseményeket ferdít el, hogy ezzel a maga javára, vagy mások kárára új helyzetet teremtsen. Az igazi hazugság szándékos megtévesztés, és lehet többféle indítéka. így találkozhatunk: félelemhazugsággal, amely a leggyakoribb jelenség, a gyermek fél a büntetéstől és azért hazudik. A szükséghazugság akkor alakul ki, ha a gyermek képtelen az igazat megmondani, de nem tud kitérni a választás elöl. pl. az egyik szülő érdeklődik a gyermeknél a másik szülő viselkedéséről, és ö ezt nem mondja meg. Megtörténik, hogy az elemi kielégítetlen szükségletek rábírják a gyereket a hazugságra, pl. füzetre kér pénzt, de mozira költi, mert otthon nem kap. Találkozhat a pedagógus mentöhazugsággal olyan esetekben, amikor jó barátok egymást a bajból akarják kimenteni, és azért nem mondanak igazat. A sikertelen, kudarcos gyermek sokat hazudik, ezt vágyhazugságnak hívjuk. A sikertelen gyermek sokat hazudik magának is, másoknak is. Léteznek bosszúálló hazugságok, amikor az egyik gyermek a másikat rossz színben akarja feltüntetni. Ha a pedagógus rájön a hazugság okára, akkor az oki tényezők megszüntetésére kell törekednie. Főleg az igazmondás, a hazugság és a rágalom fogalmainak a meghatározására, vagyis az általános erkölcsi normák kialakítására kell törekednie, különösen akkor, ha a szülök pozitív modellje erre nem tanította meg a gyermeket. A lopás helyzete lehet hasonló, mint a hazudozásé, a gyermek azért lop, mert éhes, mert nincs meg a szükséges tanszere és ezt szégyelli társai előtt. Megtörténhet, hogy otthon nem kapja meg, amit szeretne, így kárpótolja magát. A lopás motívumai még fakadhatnak infantilis éretlen csinytevésböl, kalandvágyból és ezzel ő lesz társai előtt a „hős". Galeribe kerülve teljesíti a „vezér" akaratát. Vagy otthoni példaképből, amikor látja, hogy anyja, apja pl. gyárból szerszámokat hoz haza, esetleg a szomszédait károsítja meg. Megtörténhet, hogy a lopott tárgyakkal barátainak akar örömet szerezni, hogy megnyerje azok szeretetét. A pedagógusnak a lopás elbírálásában nagyon sok szempontot .figyelembe kell vennie, mert az ártatlan gyermek személyiségében ez a vád komoly sérülést idézhet elő. A csavargásnak sokféle oki háttere lehet, pl. keveset törődnek otthon a gyermekkel (többet van az utcán és a téren, mint otthon), ha nem szeret otthon lenni (veszekedések, kis lakás, hideg otthoni légkör miatt stb.), ha meg akarja ijeszteni a szülőket, a serdülőkori problémák miatt stb. A pedagógusnak alaposan oda kell figyelnie, ha a következő karaktertorzulásokkal találkozik: tartásnélküliség, túlzott befolyásolhatóság. alkalmazkodási képtelenség, extrém önzés, agresszív dacreakció, bosszúállás, vagy a depresszív, az önmaga értékei iránt bizalmatlan ambiciótlanság, melyek sokszor sodorják a gyermeket és a serdülőt hazugságokba, kalandokba, csavargásokba, társadalomellenes bosszúálló cselekedetekbe. Dr. BORDÁS SÁNDOR A pénz és a fiatalok Mire a gyermek felnő, meg kell tanulnia a pénzzel is bánni. Mint mindenféle tanulás, ez sem megy magától, problémamentesen. Manapság gyakran találkozunk önálló kereset nélküli gimnazista vagy középiskolás lányokkal, akik olyan „szerelés"-ben páváskodnak, melynek ára meghaladja egy kezdő szakmunkás vagy akár diplomás havi bérét. Ez ugyan még nem baj, mert nyilván van miből megvenni a szülőknek a méregdrága luxuscikkeket, „cuccokat". Az viszont már baj, ha a lányok nem tudják viszonyítani a ruházkodásra költött összeget az átlagos jövedelemhez. A mai tizenévesek általában tudják, mennyibe kerül egy kiló kenyér, egy liter tej, az autóbusz- vagy a vasúti bérlet, körülbelül milyenek az árak az önkiszolgáló étteremben, mibe kerül egy jobb kerékpár, egy Skoda vagy Lada gépkocsi, egy liter benzin. Mindezekre — ha megveszik — a pénz, amíg gimnáziumban, szakközépiskolában tanulnak, a szülők pénztárcájából „származik át" hozzájuk. A pénz tehát „könnyen jön", azt viszont, hogy megszerzése az esetek többségében bizony cseppet sem könnyű dolog, csak nagy általánosságban tudják. Az árakat tehát jobban ismerik, mint a pénz értékét. Ez arra az időszakra vonatkozik, amikor a fiatalnak még nincs önálló keresete, teljesen a szülőre van utalva. Ez azonban nem tart örökké, mert bármely típusú középiskolába vagy akár főiskolára jár valaki, idővel önálló keresővé válik. Megváltozik-e utána az előbbiekben vádolt helyzet? Anynyiban igen, hogy nem kell zsebpénzt adni nyíltan (ha ez szerepel a család költségvetésében), vagy dugva (amit az anya a kosztpénzböl. az apa a zsebpénzből takarít meg és ad oda azzal, hogy az istenért, nehogy zavarba jöjjön a srác, ha összejön a haverjaival). Gyakori azonban ma az olyan szülői álláspont, hogy egyáltalán nem tartanak igényt arra, hogy a gyermek valamennyivel hozzájáruljon a keresetéből a család közös kiadásaihoz. Az eredmény? A szülői jóindulat (?!) lehetővé teszi, hogy amit a gyerek a borítékban kap, azt magára költse, ruházkodjék, szórakozzék. Ezt többféleképpen meg is indokolják: egy-két százas igazán nem vág földhöz; legyen a gyereknek több, mint nekem volt; addig éljen a kedve szerint, amíg teheti, hiszen ha megnősül (férjhez megy), úgyis nyakig lesz a gondokban stb. Főbenjáró bűn a szülői jószívűség? A csalód és a gyerek kapcsolatát illetően ez mindig az adott körülményektől függ. Ugyanis ott, ahol az ilyen álláspont nem okoz megterhelést, mert bővelkednek az anyagiakban, nem számit nagyon. Az viszont már komoly baj, ha az anya és az apa kénytelen lemondani egyik-másik kedvteléséről, kulturális vagy más szükségletéről azért, hogy a gyereknek ne kelljen a közöshöz hozzájárulnia. Itt a következő képlet alakul ki: az önálló keresethez jutó fiatal teljes ellátásban részesül, ingyen; fedél van a feje felett anélkül, hogy fizetnie kellene érte. Jóllehet a családban nőtt az egy főre jutó jövedelem, az elosztás egyenetlen, a gyerek csak visz a közösből, de nem gyarapítja azt hozzájárulásával. Ha az egy főre jutó jövedelem a gyereknél a legtöbb, visszásságokat eredményezhet, mert személyes szükségleteinek és igényeinek fedezetéül szolgáló fizetése mellé a közösből is megkapja a reá eső részt, tehát nemcsak saját pénzével gazdálkodik, s ehhez szabja életvitelét (pl. a szülő még véletlenül sem megy taxival sehová, a gyerek pedig, ha netán tovább marad el este, amikor már nem jár autóbusz, gondolkodás nélkül taxiba vágja magát olykor kétnapi kosztpénzt is kifizet érte). Az ilyen fiatalra jellemző az a mai tipikus álláspont, hogy életcélja csupán az, hogy ifjú akar maradni minél tovább, ezt tartja az élet csúcsának. Még véletlenül se általánosítsunk, nem minden fiatal tájékozatlan a pénz értékét illetően. Vannak ugyanis szép számmal olyanok, akik már középiskolás korukban pénzt keresnek, munkát vállalnak olyan igényeik kielégítésére, amelyet a családi kassza nem képes fedezni. Ezért nem lehet őket megróni, amennyiben a pénzkereséssel járó elfoglaltság nem megy a tanulás, az egészséges életmód, a fizikai erőnlét és a kívánatos kulturális tájékozódás rovására, pontosabban: amennyiben az ifjú értékrendjét nem torzítja el a pénz, mint az értékek értéke. Hol üt vissza az, ha nem tanul ‘meg okosan gazdálkodni, a pénz értékét reálisan megismerni? Az önállósulás, a házasságkötés után feltétlenül. Hány ifjú házas küszködik állandó pénzzavarral?! Ez nem írható kizárólag annak a számlájára, hogy a kezdők fizetése kevesebb, mint a nagy tapasztalatokkal rendelkezőké. Az ilyen állandósult pénzzavarnak rendszerint az az oka, hogy két fiatal csak az összeházasodás után kezdi megérteni, hogy az élet pénzbe kerül. Ha mindketten dolgoznak is, az egyéni igények kielégítése mellett megjelennek a közös gondok, a közös kiadások. Ami otthon ingyen volt, most pénzbe kerül: lakás, fűtés, étkezés stb. Az egyéni kedvtelésekre feltétlenül kevesebb jut. Tehát ami korábban nem okozott gondot, most probléma. Probléma akkor is. ha már megvan a lakás, mert akkor a lakbéren kívül esetleg tödeszteni kell a kölcsönt, ha még nincs, még nagyobb probléma, mert akkor gyűjteni kell rá. Feltétlenül meg kell tehát tanulni a pénz értékét és tudni: mennyibe kerül az élet (ezalatt a család igényeinek a kielégítését értjük). Ha az utóbbi nem világos a fiatal előtt — arra az esetre gondolunk, amikor a fiatal kereső nem járul hozzá az otthoni kiadásokhoz —, s nem tudatosítja, hogy ő a családon belül kivételezett helyzetben volt. olyan anyagi gondokkal találja szembe magát önálló élete megkezdésekor, amelyekre nem készült fel. Nem törvényszerű, hogy ez a változás váratlanul érje a fiatalt: ha a közös gondok megoldásában a családban nemcsak az a szerepe, hogy igényeit előterjessze, hanem ennek anyagi fedezetéhez is hozzájárul, kevesebb meglepetés éri az önálló élet első lépéseinél. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT Szeretnék rátalálni Huszonhat éves, 185 cm magas, érzékeny idegrendszerű legényember ezúton várja hozzáillő lány ismeretségét 25 éves korig. Minden levélre válaszol. Jelige: „Szeretnék rátalálni" Huszonnyolc éves, 168 cm magas, szőke, kék szemű, vékony testalkatú, önmagával és másokkal szemben igényes, független hölgy megismerkedne komoly, intelligens, korban és magasságban hozzáillő, természetet kedvelő férfival. Jelige: „Örökzöld" Huszonhárom éves. barna, hosszú hajú, karcsú leányanya, akinek szenvedélye a tánc, a sport és kisfia nevelése, szeretne megismerkedni olyan férfival, akinek jó barátja lehetne. Csak fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Vidámság + Boldogság" Két barátnő, huszonnyolc éves, 170 cm; huszonöt éves, 158 cm magas, középiskolai végzettséggel szeretnének komoly ismerettséget kötni korban hozzájuk illő férfiakkal. Szeretnek kirándulni, olvasni és kedvelik a természetet. Csak fényképes levelekre válaszolnak. Jelige: „Egymásba gabalyodva" Huszonhét éves, 165 cm magas, barna hajú, barna szemű fiatalember szeretne megismerkedni korban hozzáillő lánnyal, vagy elvált asszonnyal, akivel megértené magát és megosztaná örömét és bánatát. Jelige: „Örömök és bánatok" (nőn)
