Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-24 / 48. szám
KALENDÁRIUM 1562. november 25-én szüleien Lope de Vega spanyol költő, dráma- és prózairó. 1907. november 28-án született Alberto Moravia olasz regényíró, elbeszélő. 1797. november 29-én született Gaetano Donizetti olasz zeneszerző. 1667. november 30-án született Jonathan Swift angol író. 1967. november 30-án halt meg Jaroslav Ja rés cseh festőművész. KÖNYV A tökéletes közérzet programja Aki a mi tájainkon az emberélet útjának felén túljutván nem kíván magának: egy picivel nagyobb energiát, több élvezhető és aktiv szabadidőt, az otthoni és a munkahelyi stresszhelyzetek kezelésének fokozottabb képességét, kevesebb depressziót, hipochondriát és konkrét ok nélküli aggodalmaskodást, csökkenő testi panaszokat, nagyobb önbecsülést és önbizalmat, vonzóbb, karcsúbb alakot, nyugodtabb, mélyebb alvást, fokozottabb koncentrálóképességet munkavégzés'közben, valamint nagyobb kitartást a napi feladatok megoldásában, ritkább fejfájást stb., aki minderre — mégha nem is ilyen megfogalmazásban — mégcsak nem is gondol, nos, az ilyen ember vagy a sors irigylésre méltó kegyeltje, vagy mutogatni való ösztönlény, vagy egyszerűen hazudik. Valljuk be, irigyeljük a kiegyensúlyozott embereket, minthogy a világegyetem egyik legfontosabb elve is az egyensúlyi elv. jgy van ez saját testünk esetében is. Az emberi test szintén olyan része a világegyetemnek, amelynek elvileg tökéletes egyensúlyban kell lennie. Elvileg, mondom, mert a gyakorlat sajnos, egészen mást mutat. Nagyon, de nagyon sokan vagyunk, akik gyarlóságunkban, felelőtlenségünkben, meg persze sokszor kényszerből és kiszolgáltatottságból rendre eltérünk az élet vitelének attól a kívánatos irányától, amelyre tulajdonképpen „készültünk", s előbb vagy utóbb oda fizikai és pszichológiai egyensúlyunk. S az egyensúlyhiány rövid úton az egyéni jó közérzet hiányához vezet. Ugyanebből a logikából kiindulva azonban ennek pozitív oldala is igaz: nevezetesen, ha megvan az egyensúly! kialakul a jó közérzet is. Továbbmenve: ha az egyensúly tökéletes, akkor kialakul az, amit könyvünk világhírű szerzője, a preventív orvoslás amerikai „apostola", Kenneth H. Cooper doktor a tökéletes közérzetnek nevez. Az aerob testedzésről írt, milliós példányszámokat elért előző könyvei (Aerobics. Aerobics for Women, The Aerobics Way. Running vwthout Fear stb. — egyébként mind-mind bestseller, hiszen 29 nyelven és Brailleirassal is olvasható valamennyi) után az élet kiegyensúlyozottságával elérhető tökéletes közérzet tudományos kutatásokkal igazolt programját irta meg ebben a nálunk is kapható könyvben, amely nemcsak egyszeri elolvasásra ajánlható. A híres Cooper-féle állóképességi tesztek, aerob egyenletek s a módfelett gazdag Függelék okán kézikönyvszerű használatra is. Bereck József A tatárjárás emlékezete Történelmi rejtély, hogy milyen erők késztették a füves puszták népeit, a hónokat, az avarokat, a besenyőket, az ösmagyarokat, végül a mongolokat: keletről nyugat felé vonulni. A rejtélyt nem fejti meg ez az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet sem, de lehetőséget ad az olvasónak, hogy tetszése, elképzelése szerint maga döntsön ebben a kérdésben. Ez a könyv ugyanis, Györffy György alig negyvenoldalas bevezetőjétől eltekintve, a korabeli és a témával foglalkozó feljegyzések gyűjteménye. Krónikarészletek, oklevelek, útijelentések, levelek, életrajzok és forrásművek jól összeválogatott szövege. Érdekesség, eddig nem ismert, meglepetésnek számító történeti közlés bőven található ebben a könyvben. Egyebek közt az is, hogy voltak az országnak olyan részei, melyek alig szenvedtek a tatárjárás alatt. Ilyen volt a Csallóköz, ahol például Ekel (Okolicná na Ostrove) faluban egy Erdélyből menekült úrasszony vészelte át a nehéz időket, s erről oklevél is tanúskodik. Az idézett forrásművek közül legérdekesebbek a keleti eredetűek, mint amilyen a Mongolok Titkos Története című krónikának a befejező része, mely kínai betűs átiratban maradt meg, valamint a Jüan-dinasztia történetének 120. tekercse, Szübetej kán életrajza. Az előbbit Ligeti Lajos, az utóbbit a neves mongolkutató tu dós. Kara György fordította. A magyar forrásmüvek között olvashatjuk Julianus barát első és második útjáról írott jelentését, Rogerius magister feljegyzéseit, a Pozsonyi Krónika, a Szepesszombati Krónika több, érdekes rész letét. A nyugati krónikákat, útijelentéseket olvasva főleg a Batu kánnál követségben is v járt Johannes de Piano Carpini műve fölött döbbenünk rá: ők csupán a magyarok politikai ügyének tekintették a tatárjárás vészé delmét. A levelek közül azért érdemes elöl vasni II. Frigyes német-római császár IV. Bé Iához küldött, 1241-ben kelt levelét, mert abból kitűnik, hogy a tatárok „végső elzavarásánál" fontosabb, nagyobb ügynek mit is tartott. Egyébként sokak érdeklődésére joggal tarthatnak számot azok a levelek és oklevelek, melyeket IV. Béla küldött a bolondóci várjobbágyoknak, hospeseknek, valamint Gömör vára falvainak ügyében Detre ispánnak. A Katona Tamás szerkesztésében megjelent könyv hazai könyvesboltjainkban is kapható. Hajdú András TELEVÍZIÓ Az ötödik pecsét 70. születésnapja alkalmából magas állami kitüntetéssel díjazták a magyar filmművészet kiemelkedő alakjának, Fábri Zoltánnak a munkásságát. A Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Húsz óra alkotója a festészettől és a színészettől pártolt el. hogy elkötelezze magát a mozgó kép világa mellett. Életrajzában így vall önmagáról: „Éreztem, hogy a film a korábbiaknál nagyobb lehetőséget biztosít számomra. A filmben az ember szabadabban nyilatkozhatik meg, mint a színházban. (...) Engem elsősorban a személyiség és a társadalom kapcsolatai érdekelnek." E művészi hitvallás tükröződik a Sánta Ferenc műve alapján készült „Az ötödik pecsét" c. filmjének megrázó cselekményében is, melyet a Magyar Televízió újból sugárzott. Fábri szuggesztív realizmusa kisembereket avat története hőseivé, akik 1944 végén, iszonyú korszakban élik mindennapi életüket. A bevezető képsorok Béla kolléga kiskocsmáját mutatják be, ahol esténként öszszegyülnek a régi ismerősök: Gyuricza, az órás. Kovács, az asztalos és Király, a könyvügynök. A társalgás a „túlélni, vagy megsemmisülni" riasztó alternatíváját mérlegeli. A drámai feszültséget Hieronymus Bosch fantasztikus képzeletvilágának pokolvíziói illusztrálják. A továbbiakban Készéi, a nyomorék fényképész csatlakozik az asztaltársasághoz. Gyuriczának egy példabeszéd ötlik az eszébe, mely felszítja az indulatokat. Arra a kérdésre kér választ, vajon milyen alakban támadnának fel, ha választhatnának: a kegyetlen, zsarnok kényúr Tomoceuszkatatiként, vagy a megkínzott, megalázott, de becsületes Gyugyuként? Ne felejtsük, a háború végén járunk, mindennaposak az atrocitások, ilyen környezetben minden megnyilvánulásnak, szónak, gondolatnak, állásfoglalásnak megsokszorozódik a jelentősége. Az emberi önérzetében megsértett Készéi — akinek nem hiszik el, hogy Gyugyut választaná — feljelenti a társaságot nyilasokat szidalmazó kijelentéseikért. Az események felgyorsulnak, kezdetét veszi az irgalmatlan megtorlás. Tanúi lehetünk az erőszak megnyilvánulásainak, a brutális verésnek és a számító, hideg logikával megtervezett és végrehajtott gaztettnek. A civilruhás nyilas — győzelmének biztos tudatában —, szabadulásukért cserébe azt kívánja a foglyoktól, üssenek meg egy félholtra vert ellenállót. A cél nyilvánvaló: bűnrészessé tenni, elaljasítani az embert, hogy elveszítse maradék hitét, önbecsülését is. A foglyok megtagadják a parancsot — bár ez a cselekedetük nem következik egyenesen a jellemükből — s így hőssé magasztosulnak. Egyedül az árva zsidó gyerekeket bújtató Gyuricza dönt úgy, hogy életben marad, talán a rászorultak iránt érzett felelőssége tudatában. Az 1976-ban készült film az igazságtalanság elleni harc szükségességét hangsúlyozza, a megalázás, a kiszolgáltatottság, az erőszak, a rabszolgaság és a megalkuvás elleni küzdelmet hirdeti olyan kiváló, hitelesen játszó színészek tolmácsolásában, mint Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc és Horváth Sándor. Említésre méltó, hogy Latinovits Zoltán (felvételünkön) a civilruhás nyilas hátborzongató szerepének mesteri megformálásával búcsúzott örökre a filmes közönségtől. Ezt a filmet érdemes újranézni. Morvay Csilla FILM Intolerancia A közelmúltban tekinthettük meg a fővárosi Mladosf moziban a filmkészítés egyik ősének, David Wark Griffith-nek Intolerancia című, a filmkészítésben mindenképpen forradalminak számitó müvét. Griffith 1875-ben született. 32 évesen mint színész dolgozott. Később átkerült a Biograph társasághoz, ahol hat év alatt mintegy 300 filmet forgatott. (Életműve megközelítőleg 700 filmet foglal magába.) Ezek javarészt 12—15 perces melodrámák, szentimentális történetek voltak, melyeknek csaknem állandó színésznője, hősnője Mary Pickford volt. Griffith az Intoleranciát 1916-ban forgatta. Olyan időpontot választott, amikor valóban aktuális volt az emberek türelmetlenségéről, „intoleranciájáról" beszélni; arról, hogy az emberekben — s legyen az a történelemből kiragadott bármelyik pont — alapvetően jelen van azon tulajdonságok összessége, melyeknek együttese méltán keltheti azt az érzetet: ember és ember békéje állandó veszélyben forog. Szerkezeti szempontból a film kollázsszerüen hat. A négy történelmi helyszínt összefogja, mintegy vázát alkotja az egyszerűségében csodálatos kép (szimbólum): egy nő, egy anya ringatja gyermekét a bölcsőben. A háttérben szinte már elmosódva három nő ül. Sötét ruhájuk, elrejtett arcuk, s az, ahogyan ülnek, a mód, ahogy hallgatásukkal tudomásunkra hozzák jelenlétüket — félelmetes. Mintha hallgatásuk eleve ítélet lenne a még ki nem mondott vádak, meg nem jelölt tettesek fölött. A felülről beszűrődő fény, a rembrandti megvilágítás templomi áhítattal tölti meg a teret, s itt azért nem mondtam termet mert a szemlélőnek úgy tűnik, határok nincsenek, minden a végtelenségig tágulhat, itt nincs fal, itt közeg van, s a lehetőség: megbirkózni a közeggel. Monumentális erejű ez a kép, s erre a képre, a történelem örökké ringó bölcsőjére építi fel a négy helyszínt, a négy történetet, s egy órakészítő pontosságával csippenti ki az összefüggéseket, hozza őket egy nevezőre, hogy majd a szemünkbe vághassa: Hányszor követitek el ugyanazt a hibát?! Beszélnünk kell azokról a tényezőkről is, amelyek modernné, újszerűvé tették Griffith alkotását. Tudvalévő, hogy filmjeit megelőzően javarészt kezdetleges dokumentumfilmeket, tudósításokat láthatott a néző. így hát eleve a közlési mód, a stilizáció, az asszociációs képek fordulópontot jelentettek, s ez az a pont, ahol az emberek tudatosították, hogy a film nemcsak hírközlő, kommunikációs eszköz, hanem művészi kifejezőerő is lehet. Ő volt az első, aki tudatosította és filmjeiben is alkalmazta azt a szemléletet, miszerint a film teljesen más közeg, mint a színház, ennélfogva más lehetőségeket és más színészi eszközöket kíván. Filmben először ő alkalmazott retroszpektívát, és kollázstechnikát. Ha végignézzük a közel két órás alkotást, bizonyára igazat adunk Griffith híres mondásának, miszerint lényegtelen betartani a hely, idő, cselekmény hármasegységét, a fontos, hogy a fonal, a téma ki ne csússzon a kezünk közül. Mórocz Mária (nő?)
